Azt reméltem, hogy mai sportolás iránti vágyam egy kis Tour De France nézéssel csillapíthatom, de aztán helyette egész nap dolgoztam. Nem volt valami izgalmas.
Címke: Pihenő
Nagyoperett edzésként
A mai nap edzés szempontjából a már megszokott módon nem történt semmi. Tán csak a 3 felvonásos szabadtéri Nagyoperett-et lehet megemlíteni, ami minden bizonnyal jó hatással van a monotoniatűrő képességemre. 🙂
Most valahogy nem hiányzik a futás
Fura, de most valahogy egyáltalán nem hiányzik a futás. Jól elvagyok a mára már szerencsére nem érződő nyavalyámmal. Beletörődtem, hogy kihagyom jövő hét közepéig az edzéseket.
Jól vagyok
Mostanra már szinte teljesen jó vagyok. Persze azért mára is kellett valami. Ma a kocsi szélvédője tört be rejtélyes módon, hogy tuti a seggemen üljek egész héten.
Szájsebészet
Nem volt kellemes, de ki lehetett bírni a szájsebészetet, ahová ma reggelre sikerült magam bekönyörögni. Megszabadultam az utolsó rossz fogamtól és már a nehezén túl vagyok. 6 nap antibiotikum, jövő hét közepén varratszedés.
Most legalább addig tuti nem futok, de utána belevágok a felkészülésbe.
Sikertelen foghúzás
Elhatároztam, hogy ha már amúgy is pihenőn vagyok, akkor megcsináltatom a fogai. Ehhez már csak egy olyan foggal volt gond, ami sose fájt, ellenben teljesen elhalt és ki kell húzni.
Ezzel mentem ma fogorvoshoz és sajnos kegyetlenül megszenvedtem vele, ráadásul meg se szabadultam tőle. Több, mint 3 órán át szorítottam a fogorvosi szék karfáját, mire mindketten feladtuk, így még mehetek szájsebészetre is.
Futni természetesen nem futottam. Örülök, hogy élek.
Ma is pihenő
A tegnapi naphoz hasonlóan a mai napot is kihagytam. Jól esett kicsit lustulni, ritkán volt mostanában olyan, hogy egy egész álló nap semmi dolgom nem volt.
Egyedül inkább nem futottam
Ma rengeteg időm lett volna futni, ám mégsem mentem ki. Egyedül nincs sok kedvem futni és terveim szerint csak jövő hét közepétől, sőt a várható zsúfolt program következtében lehet csak a végétől kezdek rendesen edzeni.
Holnap és holnapután tuti nem futok és még lehet kedden sem.
Az erdő illata
Volt, hogy felmerült bennem, hogy a hét elejével elkezdjek edzeni, de végül nem így lett. Nem bánom, mert eredetileg több pihenőt szántam magamnak. Izomlázat még érzem, de azt is, hogy lassan futnom kellene. Hazafele az autóban megint megcsapott az erdő illata. Eső után, szép napsütésben késő délután a Vértes közepén. Ha lett volna nálam futócucc…
Izomláz ezerrel
Meglepett, de elég komoly izomlázra ébredtem ma reggel. Úgy tűnik az egy hét kihagyás egy bő 3 órás focival kombinálva elég megterhelő volt a lábamnak. Persze csupa olyan izomban van izomlázam, amit futáshoz kevésbé használok, de azért meglepett. Annál is inkább, mert én szívem szerint tegnap még tovább fociztam volna. Így utólag nem bánom, hogy leálltunk, mert akkor ma nem tudnék járni. 🙂
Foci ezerrel
Ma délután Sárszentmihályra mentünk szülinapot ünnepelni, ami már tradicionálisan egy több órás focival kezdődött, méghozzá nagy füves pályán keresztben. Bokámat nem különösebben féltettem és bírta is a megpróbáltatásokat és hirtelen fordulókat, csak az esett néha rosszul, ha a lábfejemet hátrafeszítette a labda. Oldalirányba viszont a focinak tökéletesen jó állapotban van. Ebből a szempontból kár, hogy nem focista vagyok. 🙂
Ellenben sok egyeneset nem tudtam a labdába rúgni, de talán ellensúlyoztam a sok futással és csapatunk tizenakárhány góljából egyet én lőttem.
Tájfutásról álmodtam
Újabb edzés szempontjából unalmas napon vagyok túl. Az éjjel viszont azt álmodtam, hogy a saját kényszerpihenőmet megszegtem. Valahol az alföldön tájfutottam egy nem túl tiszta terepen, méghozzá úgy, hogy a bokámat sem ragasztottam le. (ellenben cipő és zokni nélkül mentem jobb lábamon)
Nem tudom meddig akarom még húzni a futásmentes időszakot, de hol nagyon hiányzik az edzés, hol egyáltalán nem.
Kevésbé látszik duzzadtnak a bokám
A mai nap is hasonlóan telt, mint a tegnapi. Mintha a rossz bokám kezdene kinézetre normális képet festeni. Másfél éve folyamatosan látni, hogy a másikhoz képest kicsit meg lenne dagadva, de talán kezd a kenegetés és pihentetés hatására hasonlítani a másikhoz.
Majdnem görcs
Edzés szempontjából igencsak semmittevéssel telnek a napjaim, így nincs is nagyon mit írnom.
Ami érdekes talán, hogy reggel arra ébredtem, hogy majdnem begörcsölt a vádlim. Biztos a sok lábujjhegyre állós bokaerősítéstől van, mert aközben szoktam hasonlót érezni.
Nyújtás Thera-Band szalaggal
Sok érdekeset nem lehet írni a futás nélküli napokról.
Ma elég egyoldalúan nyújtottam és erősítettem a bokámat 2 órán át. A Thera-Band szalaggal próbálkoztam végig egy film alatt.
Erősen gondolkoztam, hogy elmenjek Editékkel futni, de végül maradtam a fenekemen. Egyre inkább úgy érzem nem lesz túl hosszú ez a pihenő.
Nem futni nehezebb, mint futni
Természetesen ma nem futottam, pedig hazafele még kedvem is támadt, mikor a Vértesen autóztam keresztül és megcsapott a nyári erdő illata. Nehezebb lesz kibírni futás nélkül, mint hittem. Tegnap Geriékkel mehettem volna futni egy könnyűt, ma a Vértes csalogatott, holnap pedig Editék futnak Vértessomlóról és simán velük tarthatnék.
Abból a szempontból rám is férne, hogy a versenysúlyomat is vissza kellene szerezni és ez futás nélkül még nehezebb lesz.
No mindenesetre nem futottam, ellenben csináltam a bokatornát és erősítettem is.
Kihagyok pár hetet
Úgy döntöttem kihagyok pár hetet. Júniusban már tuti nem futok, sőt lehet még július elején sem. Majd meglátom, hogy bírom a semmittevést.
Mondjuk teljesen nem fogok eltunyulni így sem, mert ma is úgy 2-3 órát erősítettem és nyújtottam a bokám. Megcsináltam az egyensúly gyakorlatokat is, sőt még felüléseket is nyomtam.
Azthiszem ez lesz a programom a következő hetekben. Erősítés, nyújtás és bokatorna ezerrel. Rám fér mindegyik és így, hogy nem futok legalább tuti lesz rá időm is.
Még egy nap, ami kimaradt
Ezt a hónapot is egy 0 kilométeres nappal kezdtem.
Eredeti terv szerint még Lőrincen futottam volna, de aztán hazajöttünk Tatabányára és mivel hiába telefonáltam körbe mindenkit nem akadt edzőpartner. Az eső is elkezdett esni és kedvem sem volt sok, így tartottam magam ahhoz az álláspontomhoz, hogy mostanában csak azt edzek amihez kedvem van.
Pihenő
No ma nem volt kedvem futni és a sarkamon is hatalmas seb éktelenkedik, ami már gyaloglás közben is zavar.
Hagyom kicsit gyógyulni és legalább a bokám is pihen. Kíváncsi vagyok milyen hatással lesz a bokámra a Dolobene gél, amivel elkezdtem megint kenegetni.
Egész nap álmos vagyok bármennyit is alszok, így lehet a vasam is meg kellene nézetni.
Bokapihentetés
Mai napra még nagyon rányomta a bélyegét a 24 órás váltó. Aludtam ugyan 13 órát egyhuzamban, de még így is fura volt az egész napom. Bokám elég érzékeny lett, szerencsére nem oldalirányban, de így sem jó. Sima gyaloglás közben is érzem, főleg ha nincs bemelegedve.
Gondolkoztam egy könnyű átmozgatáson, de végül úgy döntöttem jobb nem erőltetni. Amúgy sem volt sok kedvem ma futni.
Pihenőnap a 24 órás előtt
A mai edzést kihagytam. Elég kevés időm volt és kedvem sem volt sok egyedül rohanva letudni egy könnyű futást még a 24 órás előtt. Végülis pihenőhét van és a hétvége elég kemény lesz, így nem is nagy baj, hogy ma pihentem.
Azért jövő héttől majd következetesebben kell csinálnom az edzéseket.
Séta Pozsonyban
Napközben Pozsonyban voltunk kirándulni kicsit és miután hazaértünk nem volt kedvem és erőm nekiindulni egyedül futni. Kicsit fáradt is vagyok, derekamat is érzem és jól esett, hogy kicsit lustálkodhattam este. Az edzés ma kimaradt, de legalább holnapra megbeszéltem Tibivel egy résztávozást.
Egy nap pihenő
Úgy éreztem kell egy nap pihenő, leginkább fejben, mielőtt nekikezdek a "céltalan edzésnek", ezért ma nem futottam semmit. Idő sem lett volna rá sok, de leginkább kedvem nem volt. A bokám elkezdtem kenegetni, orvost is megtudakoltam, de a bokatornával még várok holnapig, mert most még érzékeny és nem akarom elkapkodni. Fáj mindenfelé a lábam, igaz egyik sem komoly. A lábam éle valószínűleg a leukoplast szorításától ilyen érzékeny, de már ebben sem vagyok biztos. Egy-egy rosszabb lépésnél a bokám környékén mindent érzek, no meg persze ha picit is nyújtani próbálom, akkor is fáj kicsit.
Nem vagyok összetörve, kedvem sem olyan rossz, mint 1 hónapja mikor először jöttek elő idén tavasszal a gondok, de nem tudom mikor jutok ennek a végére. A motivációm megvan hozzá. A fiatalok készülnek a TioMila-ra és én baromi irigy vagyok rájuk. Én is ott akarok lenni, versenyezni és küzdeni. Jó lenne nekem kisebb verseny is, hazai terep is, csak futhassak végre úgy, hogy semmi bajom.
A mai futás végül kimaradt
Kenegetem a térdem, napközben nem is volt különösebb bajom és minden bizonnyal az edzést teljesen jól meg tudnám csinálni, de mivel Tibi lemondta az edzést, így végül én sem mentem ki futni.
Legalább pihentetem a térdem és persze kenegetem ezerrel.
Megint vihar, én meg megint nem futottam
Ma se volt sokkal jobb az idő, de legalább nem lettem betegebb. Szerintem akár még ki is jövök ebből a megfázásból anélkül, hogy igazán beteg lennék. A futást kihagytam, de remélem holnap már tudok edzeni.
Lebetegedtem
Mára utolért a betegség és ugyan nem dőltem ki teljesen, de a kint tomboló vihart látva inkább nem mentem ki futni. Alapból azt már kitapasztaltam, hogy ilyenkor majdnem mindegy, hogy futok-e, de az tuti nem használna ha ilyen időben kimennék. Náthás vagyok, érzem a torkom, de nem köhögök.
Megpróbálok hamar meggyógyulni, remélem sikerül és talán a tegnap megint kicsit fájdogáló térdemnek is jót tesz a kihagyás. Nem kezdődik valami jól a március.
Ljubljana – városnézés
Ma nem volt szerencsénk az idővel, mert déltől kezdve hatalmas köd volt a pályán, így korán le is jöttünk a hegyről. A pályán csupán annyi érdekesség történt, hogy együtt síeltünk a Szlovén miniszterelnökkel (Janez Jansa), pontosabban láttuk, amint 6 testőrrel körbevéve csúszik, majd azt, hogy a sok fekete autó elhajt.
Mivel sok időnk maradt, így azonnal indultunk tovább a szállásunkról, hogy 2 órába sűrítve megnézzük Ljubljana-t. Szép kisváros és ezúttal többet is láttunk belőle, mint legutóbb. Végigjártuk az óvárost, felmásztunk a várba és persze most is ettünk sültgesztenyét. A futás viszont sajnos idő hiányában kimaradt. Nem akartam a futásmániámat ráerőltetni a többiekre, no meg persze kedvem se sok lett volna az edzéshez.
Hiába, ha egy nap kimarad, akkor utána már könnyebben kihagyom a következőt is. No azért a síelés alatt megtartom azt a célom, hogy ha lehetőségem van rá, akkor lemegyek futni.L
Síelés Rogla-n
Sajnos negyed év után rögtön meg is szakadt a sorozatom, miszerint minden nap futottam. Délelőtt autóztunk Szlovéniába, majd Rogla-n álltunk meg síelni, ami igen érdekes volt. A hegy lábánál még 14-16 fok volt és fönt se nagyon volt hó a sípályákat leszámítva, ráadásul igen erős szél fújt. Mondhatni, hogy helyenként viharos volt. Sikerült is a pályáról hazamenekülőktől megvenni a napijegyüket.
Azért jól elsíelgettünk így is és megismertük az itteni pályákat.
Persze síelés után jó, hogy vacsorára odaértünk a Vopovlje-i szállásunkra, így a futásra semmi idő nem maradt. Persze este 9-kor teli hassal kimehettem volna futni egy 6-ost, de ez csak szenvedés lett volna és a statisztikám fenntartásán kívül más célt nem is szolgált volna.
Kimaradt futás
Volt kedvem ma edzeni, de a napom másképp alakult. Egész későn értem haza és azt is rosszul számoltam ki, hogy Editék mikor mennek futni, így lemaradtam a közös edzésről.
Ez a hét is pihenővel kezdődik
Megéreztem a tegnapi túrázást és estére rossz idő is lett, így ma is kimaradt az edzés.