Ma valahogy nem volt erőm edzeni. Szerda óta csak szenvedek. Ötször tusoltam nap közben, de még így is végigizzadtam a napot és este nem volt semmi kedvem futni. Nagy szenvedés lett volna csak egy átmozgatás is, ezért inkább kihagytam.
Címke: Pihenő
Pihenő a vihar alatt
Mai napra pihenőt kaptam Sunkától és bár kezdetben kicsit sajnáltam végül nem volt nehéz kihagyni a kint tomboló viharnak köszönhetően.
Savanyúkáposzta
Úgy tűnik kicsit meghűltem a hétvégén és ma nem igazán éreztem jól magam. Ha ezt érzem mindig lebetegedem, így nem volt jó kedvem, ráadásul az eső is egész nap esett. Jobbnak láttam nem nekiindulni futni. Inkább vacsorára ettem egy csomó savanyúkáposztát.
Zemen Jani mondogatta mindig azt a Honvéd pályán tartott futófolyosós edzéseken az influenzaszezon kezdetén, hogy: Savanyúkáposzta
Megelőzés gyanánt. Remélem bejön.
Kihagyott könnyű futás
Nincs mit szépíteni a mai napon. Egyszerűen kihagytam a mára tervezett könnyű futást.
Sebeim nyalogatása
Ma Sunka eleve pihenőt írt ki és ez nekem nagyon jól is esett.
Nyalogattam a sebeimet, amit a tegnapi válogatózás okozott. Bokám csak visszacsapódott, de érzékeny. Oldalam meg lila, de már nem fáj. A kezemen a sebek meg sose érdekeltek. 🙂
Nem lesz itt gond a hétvégével, csak el ne tévedjek.
Majd elaludtam
Ma kegyetlen álmos voltam és Székesfehérvárra érve semmi kedvem nem volt futni.
Edittel gyalogoltunk fél órát, ami után még lett volna időm elmenni futni, de már közben majd bealudtam, így a mai könnyű futást végül kihagytam.
Maradéktalanul betartott edzésterv
Megint egy teljesen laza, azaz futás nélküli nap volt a program. Nem tiltakoztam és ha jól rémlik maradéktalanul be is tartottam az edzéstervet.
Nulla kilométer
Ma teljes pihenő várt rám és nem nagyon tiltakoztam.
Pihenő edzésterv szerint
Mára pihenő volt a program, amit ki is használtam. Elég betegnek érzem magam, úgyhogy kicsit sem bánom, hogy az esőben nem kellett futnom.
Tervszerű pihenő
Mire nem jó, ha az ember nem magának tervezi meg az edzéseit!
Ma nem futottam, amitől biztos lenne némi lelkiismeret furdalásom. Mivel azonban Sunka pihenőt rendelt el mára (vagy tegnapra), így ma kimarad az edzés.
A betegség vége?
Ahogy azt elterveztem még ma sem futottam, ellenben már egész jól érzem magam.
Holnapra meg is beszéltem Sunkával egy edzést. A náthám persze még megvan, de – érzésre legalábbis – a hőemelkedéstől megszabadultam és köhögni sem kezdtem el.
Sokkal jobban izgat a sarkantyúm és a bokám. Egyre több mindent kell magamon összedrótozni, hogy futni tudjak.
Hőemelkedés, nátha
Ma sem éreztem magam sokkal jobban, mint tegnap. Már érzem, hogy kifelé jövök a betegségből, de baromi náthás vagyok és nem éreztem úgy, hogy futnom kellene. Már délelőtt is 36,9-es hőemelkedésem volt.
Még a holnapi napot tuti kihagyom, de utána már jó lenne futni.
Beteg lettem
Mára még meg is betegedtem. Estére már hőemelkedésem is volt, így a futás kimaradt.
Legalább pihentetem a csontkinövésem, amit szinte már egyáltalán nem is érzek.
Csontkinövés – Sarkantyú – periostitis calcanei
A talpi részen, ahol a talpi ín tapad a sarokcsontra lett egy szép kis sarkantyúm.
Ilyenem még nem volt. Ma kiderült, hogy ez van. A talpi ín gyulladásom okozta és az orvos nem sok jóval bíztatott, sőt egyenesen azt javasolta keressek más sportágat. Kaptam gyógyszert (Xilox, amit a bokámra is szedtem) és vettem szendvicsbetétet a cipőmbe.
Nem vázolta az alternatívákat, se gyógytorna, se röntgensugaras kezelés, se műtét. Utóbbira mondjuk baromira nem vágyom, de azért kiakasztott, hogy "hagyjak fel a futással".
Írtam is egy olyan bejegyzést, hogy… Edit leszedette velem, mert annyira durva volt.
A torkom viszont kicsit éreztem ma, úgyhogy a futást kihagytam. A csontkinövésemnek is ez tesz jót, beteg sem akarok lenni és a szakadó eső sem vonzott.
Pihenőnap
Hát ez a nap is eljött. Ma nem mentem ki futni.
Lehetne hivatkozni arra, hogy fáj a sarkam, de alapvetően ez még nem akadályozott volna meg az edzésben. Fáradt (álmos voltam) és leginkább lustaságból nem futottam.
Bajom nem lesz tőle, csak a kedvem ne menjen el az edzéstől.
Nem volt kedvem futni
Ma nem volt kedvem egyedül kimenni futni és kihasználva a pihenőidőszakot ennek megfelelően nem futottam.
Tettem egy kósza kísérletet bepalizni valakit a futásra, de senki sem volt vevő egy esti kocogásra.
Lelkierő gyűjtés
Ma megint pihentem. Egyedül kellett volna sötétben kimenni futni és a pihenőidőszakban ezt inkább nem erőltetem. Lesz épp elég alkalom rá tavaszig. Most gyűjtőm a lelkierőt hozzá.
Pihenőidőszakban pihenek is
Ma későn értem haza és egyedül nem mentem ki futni.
Ha már egyszer pihenőidőszaknak neveztem ki ezt a hetet a sérülés miatt, akkor nem fogom erőltetni a dolgokat és csak akkor futok, amikor ahhoz kedvem van.
Megmaradok
No úgy tűnik megmaradok. Bokám ma egyáltalán nem teszteltem. Lakáson belül semmi panaszom nincs rá és a duzzanat is kezd egész szépen lemenni. Most egyáltalán nem tűnik vészesnek a helyzet.
Kedvem is kezd visszajönni, főleg mert a kezembe akadt pár svájci, osztrák térkép, mikor szülőknek keresgéltem Velence tájfutótérképet. Hát én mindegy, hogy hogyan, de még akarok olyanokon tájfutni!
A jövő héten bumlizgatok valamit, aztán ha nem rosszabb a bokám, mint most sejtem, akkor elkezdek alapozni!
Úgy tűnik függő vagyok. Az elmúlt 20 évben rászoktam a tájfutásra és nem ereszt.
Ja és ma volt a 3. születésnapom, amin a bokámról nyavalyoghattam. 🙂
Remélem nem szakadt semmi
Lehet megint részleges bokaszalag szakadásom van?
A reccsenés kicsit aggaszt, no meg bedagadva is egészen be van a bokám, ellenben járkálás közben nem fáj.
Ma mindenesetre tényleg nem futottam.
Ellazsált nap, céges bulival
Ma céges buli volt a Sukorói Arborétumban, így az edzés kimaradt. Persze azért a mozgás többé, kevésbé megvolt, mert fociztunk bő 1 órát és én a kocsihoz is kikocogtam egyszer, ami oda-vissza volt 2km.
Összesen 2km, 10 perc
Fáradt vagyok, kihagytam az edzést
Ma nem volt sem erőm, sem kedvem az edzéshez. Hulla fáradt vagyok, így inkább kihagytam a mai edzést.
Pokljuka, Bled, Bohinj
Ma a 2 napi 8-8 órás túrázás után egy laza, sétálgatós napot terveztünk és ennek keretében sétáltunk egyet Pokljukán, Bled-ben és a Bohinj-i tó partján.
Pokljuka nekem nagyon tetszik, egyrészt a Biatlon centrum sem rossz, de az erdő az ami igazán megfogott. Ez egy tájfutó paradicsom lehetne 1300 és 1500 méter közötti szelíd dombjaival, gyönyörű fenyveseivel. Van itt szerintem minden, a mocsártól kezdve a teljesen tiszta erdőkön át a részletgazdag részekig. Eljönnék ide egyszer edzőtáborozni.
Bled már nem szolgált sok meglepetéssel. Szép is, jó is, drága is, de nem a mi világunk. Nyüzsgő, gazdag "divatturisták" által látogatott üdülőhely. Igazi paradicsom azoknak akik szép helyen szeretnék nem megmozdítani a seggüket. 🙂
Bohinj-i tó aztán már megint a mi világunk volt, de ott már nem gyalogoltunk valami sokat. Benyomtuk életünk legrosszabb pizzáját és ücsörögtünk egy csomót a tóparton.
Futni semmi kedvem nem volt, fáradt vagyok és amúgy is nyaralunk. Legalább kipihentem magam.
Triglav csúcstámadás
Igen rosszul aludtunk és igen korán ki is pattantunk az ágyból, aztán már 6:45-kor a Triglav felé gyalogoltunk.
Kezdetben csak sima gyaloglás volt, majd kezdett egyre meredekebb lenni az oldal és így váltak a havas részek egyre veszélyesebbé. Tulajdonképpen vadászni kellett a hóból kiálló sziklákra, hogy azon kerüljük el a jeges részeket. Felkapaszkodtunk a gerincre és Edit ott közölte is, hogy ő bizony nem megy tovább. Én még próbálkoztam kicsit, ami alatt feljutottam úgy 2700 méterig, de a gerincen az egyébként sima részek a hó miatt olyan veszélyessé váltak, hogy nem mentem tovább. A Triglavski Dom felől érkezők már ott voltak 50 méterre előttem és talán onnan nem lett volna már gond, de nem volt értelme továbbmenni. Egy csúcs megmászása nekem nem ad annyit, hogy bármit is kockáztassak.
Visszafele aztán viszonylag hamar lejutottunk a Planika Dom-ig, majd úgy 6 óra alatt leereszkedtünk a szállásunkig. Ez már sima túra volt és ahogy haladtunk lefelé úgy lettünk egyre fáradtabbak és vált egyre unalmasabbá a táj. Vártuk is nagyon hogy leérjünk.
Ezt követően nekem még volt egy utam az autóig, amit 14km-re tettünk le az indulás helyén. Szerencsére sikerült szereznem egy biciklit a szállásadónktól, így megúsztam a futást. A Bohinj-i tó partján amúgy igen kellemes volt biciklizni és futni se lett volna rossz, de utána azért még vagy 100 méter szintet is le kellett küzdenem, ami azért biciklivel sem volt kellemes.
Hihetetlen nap volt és csak az zavar kicsit, hogy nem jutottunk fel a Triglavra.
Túra a Júliai-Alpokban
A tervünk az volt, hogy ma nekivágunk nagy hátizsákokkal egy 2 napos magashegyi túrának, de a tegnapi tapasztalt időjárás úgy tűnt nem teszi ezt lehetővé. Végül mégis nekivágtunk és az időjárással is szerencsénk volt. Már lentről is láttuk, hogy olyan 1800-2000 métertől hó borítja a hegyet, de ez nem tartott minket vissza. Edittel kettesben a Hét tó völgyén át közelítettük meg a Planika turistaházat, ahol az éjszakát töltöttük a holnapi Triglav csúcstámadás előtt. Fent persze már belefutottunk a hóba, ami néhol egész megnehezítette a haladást. A meredekebb részekről elsöpörte a szél, de a laposabb helyeken akár 30 cm hó is van.
Nem épp egy komfortos hely, ellenben jó drága. Mondjuk nem is vártunk mást egy 2400 méter felett található turistaháztól, ahova helikopterrel tudják felhordani a kaját és minden mást.
A mai túránk bő 8 órán át tartott és ugyan kilométerben nem tudom mennyit mentünk, de tartottuk a kitáblázott időket, sőt még a pihenőidőnk is belefért. A szint, amit leküzdöttünk bő 2000 méter volt. Ennyit a számokról és most jöjjön pár lélegzetelállító fénykép a tájról:
Utazás Szlovéniába
Ma végre nyaralni indultunk és egy egész napos utazás keretében értünk el a Júliai-Alpokba, azon belül is a Bohinji tó partjára. Volt útközben jégesőtől kezdve minden, így elég érdekesen indult az 5 naposra tervezett szabadságunk.
A szakadó esőben sikerült gyorsan szállást találnunk és bár az eső többször eléggé alábbhagyott én végül már nem mentem ki a sötétedés előtti utolsó percekben futni.
Kalandpark – kötélpályák
Ma céges buli volt, így előre sejtettem, hogy nem fogok tudni edzeni, de nem is nagyon izgattam magam ezen és végül a terhelés is meglett.
Csillebércre mentünk ugyanis fel a kalandparkba és vagy 3 órán át a fákon, illetve a köteleken lógtunk. Az első 3 pálya még laza volt, de a negyedik piros pályán, már igen komolyan leizzadtam.
Nem kevés erős is kellett már ennek a pályának a teljesítéséhez és menet közben nem lehetett kiszállni, így a 18 akadály mindegyikét leküzdöttem végül, de már csak az vitt előre, hogy túléljem a kalandot. No persze nem volt vészes a dolog, de a fene se akarta, hogy úgy szedjenek le onnan és persze visszafordulni sem akartam.
Úgy elfáradtam, mint futás közben már nagyon régen.
Utolsó nap pihenő
Holnapra tűztem ki az edzések elkezdését, de már majdnem ma is elmentem futni. A lányok mentek együtt edzeni, pontosabban csak mentek volna, mert Edit lemondta és így végül én is maradtam a fenekemen.
Még mindig pihenő
Ha akartam se tudtam volna nagyon ma futni menni, mert kicsit összejött a munka.
Sajnos nem csak futás téren engedtem el magam, hanem kaja téren is, így még egy kis extra felesleggel is kezdem majd a héten az edzéseket.
VB sprint szurkolás a számítógép előtt
Szombathoz hasonlóan ma is lemaradtam a Tour-ról, pedig kb. ez a 2 napom lett volna rá, hogy betekintést nyerjek a versenybe. Azért Fehérvárról Tatabánya felé ma is megcsodáltam az erdőt és legyen akármilyen nagy is a bozót és az aljnövényzet, engem így vonzanak már a hegyek.
Azért a sportból mára jutott egy kevés, mert hát a VB sprinttől még a munka se tartott teljesen távol.