Címke: Pihenő

Dagadt disznó leszek

Nem csinálok semmit és ugyanúgy zabálok, mint korábban, sőt még talán többet és rendszertelenebbül is eszek, mint korábban. Valamit ezen változtatni kell, mert különben iszonyatosan el fogok hízni a maradék 3-4 hét alatt, ami a felépülésem és az alapozás kezdetéig hátravan.
Azthiszem szakítok Norbi utálatommal és beszerzek egy rakat Norbi Update 1-es kaját, hogy kedvemre tömhessem magamat.
Lábamat rendesen használom, érzésre nincs már semmi baja.

Megszerelt bokarögzítő

Ma pestre mentem dolgozni és ettől kicsit tartottam is, mert legutoljára nem igazán tudtam jól közlekedni bokarögzítőben és cipőben. Most viszont sikerült úgy megvariálnom a helyzetet, hogy kényelmes lett a kettő kombinációja, így gyakorlatilag egész nap cipőben voltam. Igaz, hogy csak az kicsit kitágított Saucony cipő megy rám, amiben anno még maratont futottam, de legalább nem csak papucsban tudok huzamosabb ideig tartózkodni.
Így, hogy kényelmesen elvagyok cipőben még jobban érzem, hogy futnom kellene. Már párszor tettem is néhány futólépést, mikor ki kellett lépni valamiért, mondjuk azért, hogy elérjem a zöld lámpát.
Tiszta dili, de semmi fájdalmat nem érezek, még ezek alatt a futólépések alatt sem. Úgy érzem teljesen rendbejöttem és szerintem ha leragasztanám a bokámat, akkor már az egyéni OB-n is tudnék futni. Persze a bokarögzítő kicsit zavar, így például edzeni biztos nem lehetne benne, de most, hogy megszereltem már teljesen jól tudok benne mindent csinálni, még a korábban nehézkes lépcsőn lefelé közlekedés is probléma mentes.
Ha arra gondolok, hogy még 4 hét… brrr…
Kizárt, hogy szótfogadjak az orvosoknak és addig kibírjam mozgás nélkül. Már nagyon várom, hogy vasárnap megkezdődjön a gyógytorna Edittel, mert le fog döbbenni azon, hogy mindent tökéletesen meg fogok csinálni, akár egy egészséges ember.
Asszem a hétvégén sok emberrel fogok beszélni arról, hogy milyen következményei lehetnének, ha a CSB-n elindulnék.

Unalmas és utált kényszerpihenő

Újra egész nap itthon voltam és így legalább nem fájdítottam a szívem azzal, hogy a gyönyörű időben a Vértest bámulom autózás közben. Egyre gyakrabban jut eszembe, hogy akár futni is tudnék. A lábam egyáltalán nem fáj és bár egy egész kicsit még dagadt ez aligha hátráltatna a futásban.
Persze könnyen lehet, hogy nem menne, de a kényszerpihenő se megy!

Úgy érzem, hogy akár futni is tudnék

Ma mentem be először dolgozni a sérülés óta Székesfehérvárra, így némileg mozgalmasabb napom volt, mint az elmúlt időben.
A bokarögzítő igen kellemetlen ha még cipőt is veszek rá, így napközben papucsban tartózkodom. Az idő még mindig kegyetlen jó, nagyon sajnálom, hogy nem tudok sportolni. Lassan azért beletörődök a helyzetbe, de mivel kezdek jobban lenni az is felmerült bennem, hogy ha kockáztatnék akkor talán már tudnék futni.
Edit és az orvosok is azt mondják, hogy akkor lesz csak jó a lábam, ha kibírom ezt a 6 hetet, így nem fogom próbálgatni magam.
Ha viszont nem jön rendbe úgy a bokám, hogy újabb 17 évig ne sérüljek meg, akkor következő alkalommal minden bizonnyal kihagynám az orvost. Elég szörnyű úgy ülni a seggemen, hogy azt érzem semmi bajom és csak attól fáj a lábam, hogy a bokarögzítő kényelmetlen.

Újabb vizsgálat a sportkórház orvosánál

Ma délután felmentünk Pestre a sportkórházba és ott egy újabb vizsgálaton vettem részt.
Tulajdonképpen csak megnézte, kicsit megtapogatta a lábamat az orvos és szerencsére nem ítélte súlyosnak az esetet. Szalagjaim elszakadtak, de csak részben és nem várható semmi bonyodalom. Mivel Edit velem volt meg is beszélték a gyógytornámat.
A sérüléstől számítva 2 hét teljes pihenő van, ami azt jelenti, hogy még ezen a héten nem tornázom, majd ezt követően 2 hét olyan gyógytorna jön, ami nem terheli a sérült részeket, csak "bemozgatja" a lábam. Nem tudom pontosan mi vár rám, mert repkedtek a szakszavak, de az a lényeg, hogy Edit tudja és ezért jó kezekben leszek. Az újabb 2 hét leteltével jöhet majd a bokám megerősítése különféle gyakorlatokkal, de ez megint Edit asztala lesz, mert gyógytornáról van szó. Azért nekem is meg kell majd tennem mindent, mert ha ezzel a tornával jól haladok, akkor már az első hete után futhatok, de a második után már mindenképpen.
Ez azt jelenti, hogy 5, vagy 6 hét teljes kihagyás lesz és az alapozást a tervek szerint, már november közepén elkezdhetjük majd Gerivel.
Bár a szám nem pont erről szól, de mivel épp ezt hallom a Queen-től: The show must go on

A sérülés egy hetes jubileuma

Délelőtt már kezdett megőrjíteni a bokavédőm, mert vagy 3 órát cipőben kellett töltenem. Nem igazán fáj így sem a lábam, de kényelmetlen és picit nyomja az egyetlen duzzanatot a lábamon. Egyébként tiszta sor, hogy kezdek megőrülni, mert mindenhol futókat látok, sőt az Aszal völgy végéhez még egy futóversenyt is odaképzeltem. Tökéletes szikrázó napsütésben, kellemes 20 fokban rohangálnak az emberek, én meg csak megyek el mellettük az autóban ülve. Edit még csak azt sem hagyja, hogy vezessek, bár annyira nem is vágyom rá.
A futókat egyébként Edit is látta, akárcsak a versenyt, így lehet mégis valóságos volt. Ez az én szerencsém. Tőlük 2km-re rendeznek terepen futóversenyt én pedig egy batár nagy bokarögzítővel a lábamon ücsörgök.
Délután aztán már Tatabányán levettem kicsit a bokarögzítőt és óvatosan léptkedem is párat. Nagyon kellemes érzés volt úgy járni, hogy nem akadályozza semmi a mozgásom. Néha úgy érzem, hogy már semmi bajom és ami fáj, az is kizárólag a bokarögzítő miatt fáj.
Azért hamar visszavettem a bokarögzítőt, mert holnapig már ki kell bírnom. Megyünk ugyanis a sportkórházba és hátha kapok némi engedményt az orvostól. Ha mondjuk ücsörgés, vagy alvás közben nem kellene hordanom, akkor máris sokkal kevésbé zavarna.
Persze csodára holnap sem számíthatok, mert még csak 1 hét telt el a sérülés óta, nekem pedig kicsit még mindig fáj a lábam, ha a sétálgatás után nyugalomba helyezem magamat.
Azért egy kicsit reménykedem és még nem mondtam le 100%-ban a CSB-ről sem. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Ez olyan, mint arról lemondani, hogy egyszer még a világ legjobbja legyek. Tudom, hogy semmi esély rá, de beletörődni nem tudok.

Az első drog mentes nap

Reggel kicsit félve, de rendesen elkezdtem járkálni mindkét lábamon, természetesen a bokarögzítőben és mivel nem éreztem komolyabb fájdalmat, úgy döntöttem nem szedem tovább a Xilox-ot. Végre sikerült leszoknom tehát erről az orvos által felírt drogról. 🙂
A fél lábon ugrálást is hanyagolom, mert már bal combom is fájni kezdett a térdem fölött, vélhetően a sok ugrálás miatt. Szerencsére egész normálisan tudok közlekedni kétlábon, bár a cipő nem nagyon akar rámenni a bokarögzítőmre. Papucsban már teljesen jól elvagyok egész nap és kezdek lustává válni a jegeléssel kapcsolatban is, akárcsak a felpolcolással.
A lábam olyan helyeken fáj, ahol a bokám miatt nem is kellene. Mintha a bokarögzítő megnyomná elől a bokámat és az okozná az egyetlen duzzanatot a lábamon. Mindenhol máshol már nagyjából leapadt a dagadás.
Ezen felül már csak a lábujjaimat érzem gyaloglás közben, de ez valószínűleg csak azért van, mert kissé degenerált lett a mozgásom a bokarögzítő használatával.
A Vértesen átautózni Editékhez kegyetlen volt. Edit vezetett, én pedig csak a tájat néztem a 20 fokos, ragyogóan napos időben. Pont tökéletes futóidő van. Én jó formában vagyok (inkább voltam) és egy hét múlva OB, majd még egy hét múlva CSB.
Azthiszem ha egyszer elkezdhetek végre futni, akkor nem fogok panaszkodni semmilyen körülményre. Lehet hideg, lehet eső, lehet szél, vagy futhatunk ronda helyeken és sárban én élvezni fogom. Futnom kell, mert futás nélkül szép lassan megőrülök.

Megpróbálok leszokni a Xilox-ról

Egész nap a bokarögzítőben vagyok és még abban is alszom.
Reggel már nem fájt annyira a lábam mikor ráléptem, így este úgy döntöttem kipróbálom mi történik, ha nem szedem tovább a Xilox-ot. Este tehát már nem vettem be, így ha holnap reggelre se fog különösebben fájni, akkor már csak a Dolobene gél marad, mint kezelés.
A lábam már nem nagyon dagadt, de egyre több helyen lila. A bal oldalon is és a lábujjaimnál is van némi lila folt.

A mindennapos sérülés

Mai nap igen unalmasan telt tájfutás szempontjából. A lábammal nem történt semmi, edzeni pedig még egy jódarabig nem fogok tudni.
Kezdem megszokni a helyzetet, így reggel már eleve ugrálva közlekedek, amíg nem kezd hatni a Xilox.
Nem hittem volna, hogy valaha is sérülés néven címkét hozok létre az edzésnaplómban, de most sajnos már az ötödik bejegyzést írom hozzá. Morbid poén lenne tippversenyt hirdetni, hogy hány bejegyzés lesz zsinórban ezzel a címkével?
Ami talán pozitívum a nagy változatlanságban az a bokám kinézete. Sokat apadt, így már nem nyújt olyan szörnyű látványt, bár lehet, hogy csak én szoktam meg.

A diagnózis: bokaszalag szakadás

Még tegnap este felpolcoltam a lábam, így reggelre sokat apadt a duzzanat, de amikor naivan mindkét lábamon mentem el vécére ráébredtem, hogy még nem az igazi a lábam. Úgy negyed óráig fájt baromira, hogy Xilox nélkül próbálkoztam.
Ami viszont 2 órával később történt az igen pozitív volt, ugyanis 1,5km-t gyalogoltam anélkül, hogy fájt volna. Azthiszem rászokom erre a szerre. 🙂
Rosszul feltett bokarögzítő
Kevésbé vidám, hogy a korházba mentem és ott megállapították, hogy bokaszalag szakadásom van. Mértéke tulajdonképpen mindegy is, mert szerencsére nem akarnak megműteni, vagy begipszelni, csak éppen 6 hétig bokarögzítőt kell hordanom és nem sportolhatok legalább eddig.
Mi lesz így velem? El fogok hízni! De még az is lehet, hogy inkább rászokok a cigire, sőt alkoholista leszek.
No azért hazafele inkább megvettem a dolobene gélt és a bokarögzítőt, felpakoltam a lábam a székre és más utat kerestem. Nem ülhetek tétlenül 6 hétig! Sikerült is beszélnem egy orvossal a sportkórházból, aki kissé intenzívebb gyógyulással bíztatott. Hétfőn találkozunk és miután felméri a helyzetet megbeszéljük majd a rehabilitáció menetét. Csak annyi biztos, hogy gyógytorna lesz benne.
Hát azthiszem hacsak nem történik csoda ki kell hagynom az OB-t, sőt a CSB-t is, bár ez utóbbiban még reménykedek.
No nem nagyon, mert többen megjegyezték, hogy hasonló esetben mást műteni szoktak, vagy 2 hét fekvőgipsz után 4 hét járógipszet tesznek rá. Ezeket megúsztam, de nem vagyok boldog. Kicsit megnyugtatta a lelkem, hogy hétfőn egy másik dokihoz megyek, mert képtelen lennék nyugton maradni és a seggemen várni, hogy rendbejöjjek.
Sokkal jobb, ha tehetek érte valamit. Mindegy mit csak csináljam és higgyek benne, hogy használ, elvégre sportoló vagyok, vagy mi.

UPDATE: Rehabilitáció, azaz a bokatorna

A helyzet változatlan

Szép színes bokaA Xiliox ugyan kell hozzá, de elég simán tudok mászkálni a lakásban. Az utcára még nem mentem ki, de van egy olyan érzésem, hogy azzal sem lenne gond.
Jegelem, felpolcolom a lábam és flectorral kenegetem, de úgy tűnik nem nagyon javít a helyzeten. A duzzanat még mindig megvan, sőt még nagyobb is lett. Lecsúszott a lábfejembe és majd szétfeszíti a lábam. A bokám alatt a külső oldalon egy vérömleny is keletkezett, így ránézésre most talán még rondább a lábam.
A tegnapi nap kicsit bizakodóbb voltam, mert akkor sokat javult a helyzet, de most úgy érzem, hogy semmi sem változott.

Boka pihentetés egész nap

A mai nap itthon üléssel telt. Nem mentem sehova és pihentettem a bokám.
Szerencsére a Xilox nevű szernek köszönhetően nem fáj a lábam még akkor sem ha rálépek, de azért rendesen gyalogolni még mindig nem tudok. Nem hajlik a bokám, bár úgy érzem ez csak azért van, mert nagyon meg van duzzadva.boka - 1 nappal a sérülés után
Estére kicsit be is lilult a bokám alja, de nem tűnik vészesnek. Ami még érdekes, hogy a duzzanat szép lassan csúszik egyre lejjebb, így most már a lábfejem dagadt, a bokám feletti rész pedig egészen rendbejött.
Borogatom a lábam, kenegetem a Flectorral, de látszólag semmi hatásuk. Már nagyon nem bírok egyhelyben ülni egész nap, főleg a jobb lábam van teljesen elmerevedve és a seggemet ültem szét.
Este tornáztattam kicsit a bokámat, mert Edit szerint azzal nem árthatok neki. Ez már akár tekinthető edzésnek is.
Attól azért tartok, hogy nem csak a kondimat vesztem el, hanem néhány kilót fel is szedek.

Győzött a lustaság

A mai napon nincs mit szépíteni. Egyszerűen lusta voltam egyedül kimenni futni és kihagytam az edzést.
Kicsit fáradt vagyok, de ez leginkább, csak kialvatlanság. A hétvége biztos helyretesz.
Jövő héttől az ilyen lazaságokat jobb lenne kihagyni, a mostani hetet, pedig könnyű hétnek el lehet könyvelni. Tulajdonképpen eleve annak terveztem a nyaralás miatt, de ma már bőven nem nyaraltam.

Strandröplabda ezerrel

Délután bevetettük magunkat a strandröplabda pályára és ott is ragadtunk este fél kilencig. Fogalmam sincs mennyit lehettünk ott, de úgy 4 órányit biztos játszottunk, de lehet többet is.
Ezek után már nem volt kedvem este kilenckor elindulni futni. A mai napra amúgy is könnyűt terveztem és egész nap mozogtam, így ha nem is ért fel egy rendes edzéssel, azért valamennyit csak számított az úszás és a röplabdázás.
Azért sajnálom, hogy megint kimaradt egy edzés.

0km futás és autó vásárlás

A mai nap elég érdekesen alakult, mert alig csináltam valamit mégse volt időm futni. Volt okmányirodában várakozás kétszer is, utazás sokszor, csak épp futás nem.
Ez így elég gáz, de egye fene. Végülis vettem egy autót és terveim szerint most egy jó darabig nem fogok ilyen okok miatt edzést kihagyni, sőt nem lesz mégegyszer olyan szenvedés az utazással, mint ezen a héten volt.

Kihagyott átmozgatás

Hulla fáradtan értem haza, ráadásul holnap is korán kell kelni a Cseh verseny miatt, így ledőltem délután aludni.
Már késő volt, mikor mentem volna futni, de nem bírtam rászánni magam, még be kellett pakolni és jó lett volna korán lefeküdni, így végül kimaradt a futás.
Elég vacak kedvem van, főleg, hogy a hátam közepére se kívánom a hétvégi Cseh utazást.
Kelhetek korán, utazhatok egy csomót egy olyan versenyért, ami egyáltalán nem érdekel. Sokkal szívesebben mennék az ARAK kupára.

Utazás és eső

Ma utaztunk a Thermenland Open-re, pontosabban csak Szentgotthárdra, mert a szállásunk ott volt.

Este 7-re értünk oda, de mivel esett az eső, éhes voltam és senki nem akart velem futni, így végül kimaradt a mai edzés. Még Fecót és Gyurikát is felhívtam, hogy nem akar e futni, de csak Fecó lett volna meggyőzhető, de mivel még csak a Blahán sétált, így erről is le kellett tennem.

Egyedül nem tudtam magam rávenni a futásra, így bő 1 hónap után a mai volt az első kihagyott edzés.