Ma a fél nap az utazással telt hisz mától Szlovéniában, a nyárom már megismert Kamniki-Alpokban síelünk. Viszonylag korán megérkeztünk Vopovlje-be a szállásunkra, de nem tudtam elmenni futni, mert Ljubljanába mentünk kicsit várost nézni. Mikor este 6 után visszaértünk szembesültem vele, hogy 7-kor lesz vacsora és én addig bármit csinálhatok azonnal öltözni kezdtem és 6:15-kor már futottam.
Persze 7-re már le is kellett zuhanyozni, így nem sok idő volt az edzésre. Próbáltam hát intenzívre fogni, minek eredményeképp az erdő széléig tartó 2,8km-es szakaszt 11:26 alatt tettem meg. Az utat kinéztem korábban a Google Earth-ön, így azzal nem volt gond, de azt nem tudtam mi vár rám azután.
Szerencsére pont az erdő elején indult a hegyek felé egy dózerút, ami ugyan 100 méter után egy háznál véget ért, de mellette indult egy másik út. Elsőre legalábbis útnak tűnt, de pár tíz méter után rájöttem, hogy egy bobpályán futok felfelé. Persze hó semmi nem volt, mint errefelé mindenhol, így csak a két oldalán magasodó földkupacokból és fa ácsolatokból lehetett kitalálni, hogy itt bizony mások egy egész más sportot szoktak űzni az ellenkező irányból.
A bobpálya véget ért és ezzel a bobpálya futásom (vagy bob pályafutásom 🙂 ) is, de egy turistaúton tovább tudtam futni felfelé a hegyre. Kicsit tartottam, hogy nem fogok tudni visszatalálni az ismeretlen sötét erdőben, de nem álltam meg jó 7 percig.
Visszafelé aztán visszavettem a tempóból, mert lefelé nem akartam szétzúzni a bokám, de persze még így is gyorsabb volt, mint a felfelé.
Az aszfaltra kiérve aztán a haza vezető 2,8km-t megtoltam, nehogy lemaradjak a vacsoráról, így 11:06 alatt értem vissza, ami 4 percesen belüli tempó és még az utolsó 200 métert lazára is vettem levezetés gyanánt.
Nem igazán esett jól az aszfalton így tolni, de mindenképp keményebbre akartam venni a mai napot egy laza átmozgatásnál, hisz holnaptól aligha fogok 6-8 kili lazánál keményebbet edzeni és még az is csoda lesz, ha egyáltalán fogok tudni futni.
Persze 7-re már le is kellett zuhanyozni, így nem sok idő volt az edzésre. Próbáltam hát intenzívre fogni, minek eredményeképp az erdő széléig tartó 2,8km-es szakaszt 11:26 alatt tettem meg. Az utat kinéztem korábban a Google Earth-ön, így azzal nem volt gond, de azt nem tudtam mi vár rám azután.
Szerencsére pont az erdő elején indult a hegyek felé egy dózerút, ami ugyan 100 méter után egy háznál véget ért, de mellette indult egy másik út. Elsőre legalábbis útnak tűnt, de pár tíz méter után rájöttem, hogy egy bobpályán futok felfelé. Persze hó semmi nem volt, mint errefelé mindenhol, így csak a két oldalán magasodó földkupacokból és fa ácsolatokból lehetett kitalálni, hogy itt bizony mások egy egész más sportot szoktak űzni az ellenkező irányból.
A bobpálya véget ért és ezzel a bobpálya futásom (vagy bob pályafutásom 🙂 ) is, de egy turistaúton tovább tudtam futni felfelé a hegyre. Kicsit tartottam, hogy nem fogok tudni visszatalálni az ismeretlen sötét erdőben, de nem álltam meg jó 7 percig.
Visszafelé aztán visszavettem a tempóból, mert lefelé nem akartam szétzúzni a bokám, de persze még így is gyorsabb volt, mint a felfelé.
Az aszfaltra kiérve aztán a haza vezető 2,8km-t megtoltam, nehogy lemaradjak a vacsoráról, így 11:06 alatt értem vissza, ami 4 percesen belüli tempó és még az utolsó 200 métert lazára is vettem levezetés gyanánt.
Nem igazán esett jól az aszfalton így tolni, de mindenképp keményebbre akartam venni a mai napot egy laza átmozgatásnál, hisz holnaptól aligha fogok 6-8 kili lazánál keményebbet edzeni és még az is csoda lesz, ha egyáltalán fogok tudni futni.
Összesen 8km, 100 szint, 36:48