Országos Rövidtávú Bajnokság – döntő

2006 szeptember 9, 21:13Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


A selejtező eredményével elégedett voltam, bár a futás nem igazán ment, mint mostanában mindig. A döntő előtt sok idő volt és én nem nagyon ültem a fenekemen, ráadásul végig a selejtezőn használt futócuccban szambáztam föl alá.
Azért nagy nehezen magamra kényszerítettem, hogy ülve töltsem az idő nagy részét és a kajálásra is odafigyeltem, nehogy gond legyen a döntőn. Egy sprint versenyen jobb kicsit éhesen futni, mint teli gyomorral.
Nyögi jött oda hozzám és közölte, hogy az első 6-ba kerülés az elvárása velem szemben, amire én mondtam, hogy az első 8 a pontszerző és nekem is ez a célkitűzésem. Persze ő ragaszkodott a hathoz, de ennyiben is maradtunk. Gerinek is mondtam és magamban is az volt az igazi cél, hogy kihozzam magamból a maximumot akármire is elég az.
A karanténba jó korán kisétáltunk Edittel és már ekkor megjegyeztem Editnek, hogy ez a verseny valami kegyetlen jól meg van szervezve és minden nagyon klappol. A délelőttel ellentétben atléta kisnadrágot és felsőt vettem fel, ami sokkal kényelmesebb ebben a szuper időben, mint a bozótruha. Ücsörögtem egy csomót a karanténban és vártam, hogy fogyjon el a tömeg. Kicsit kicsi a hely és a WC is kevés, így szerencse, hogy a végén már fogynak az emberek.
Nem hagytam sok időt a bemelegítésre, de azért úgy 4km-t összehozhattam ezen a kis területen és volt benne vagy 8 rövid repülő is, bár ehhez végképp nem volt elég a hely.
A rajtba beállva teljesen nyugodt voltam, nem motoszkált bennem semmi, csak jól akartam futni. Repülőztem még kettő rövidet a kordonok közt, majd a rajtnál próbáltam megfigyelni merre mennek a versenyzők. Jobbra láttam egy pontot a templom sarkánál, de nem törődtem vele, pedig még meg is jegyeztem a verseny előtt, hogy van egy épület belső sarka pontom.Rövidtávú OB 2006 - Hódmezővásárhely- döntő térkép
A térképekig egész sokat kellett futni és nem sikerült tökéletesen levennem, mert nem szakadt le egyből, majd elég gyorsan kapcsoltam, hogy jobbra az átmozgatás alatt megismert átjáróba kell befutnom. A jellegfa jól látszott messziről és a pontról is jól jöttem ki. Eltaláltam az átjárót, de kicsit túlfutottam a ponton, így vissza kellett lépnem párat. (hiba: 0:03)
Figyelős volt a kifutás a nagy utcára, de jó helyen jöttem ki és nem igazán sikerült még eldöntenem, hogy merről kerüljem a templomot. Végül balra indultam, de nem voltam biztos benne, hogy ez jó lesz. A pontot mindenesetre hiba nélkül fogtam, mivel a rajtban jól megnéztem. Visszafele ugyanott mentem fel, de nem igazán volt alkalom a térképre nézni, így a lépcső után belefutottam a bekerített sportpályába és mivel hirtelen nem láttam kijáratot a túlsó végén, így visszafordultam és jobbról kikerültem azt, majd még a pontom előtt megnéztem a jellegfa pont kódját is, bár tudtam, hogy nem az enyém lesz. (hiba: 0:07)
A kis falat balról kerültem, pedig jobbra be kellett volna becsapnom, majd az épületet kerülve is korábbra vártam a pontot így bizonytalankodtam kicsit. (hiba: 0:03)
Csak a virágágyás kikerülése okozott gondot a következőre, de már tudtam is, hogy merre kell kifutni a következő pontra. Balról kerültem az épületeket, sikerült kiszúrnom a sövényen a kis átjárót, majd az utolsó épületet kerülve néztem hol lesz a pontom és jó nagyot fékeztem, hogy megálljak időben.
Látszott a nyolcas, majd mentem tovább az út túloldalára és végül balra indultam, mert arra véltem jobbnak az útvonalat. Mire az épület mellé értem már tudtam, hogy a kis épület mögött lesz a pont és azt jobbról éri meg kerülni. A következő átmenetre is vetettem egy pillantást és nagy örömömre felfedeztem, hogy jobbra van egy lépcső és biztos az a jó útvonal, így arra indultam. Utólag már nem volt nagy nyereség ennek felfedezése, mert épp csak 1-2 másodperccel lehetett gyorsabb erre menni. A lépcső után kicsit figyelni is kellett az építési terület és a növényzet miatt, majd utána a ház sarkáig nem volt gond. Innen a másik ház sarka is egyértelmű volt, de a nagy rétre kifutni kicsit tartottam, bár látszott a pont. Azt hittem elsőre, hogy az csak a fehér folt, de az irányom továbbra is jó volt. Pár másodperc után beazonosítottam a jobbra lévő fehér foltot, így nyugodtan fogtam a pontot.
Az út túloldalán lévő épületet először jobbról akartam kerülni, mert úgy tűnt egy pillantásból, hogy a bal oldalán nem lehet elfutni, de szerencsére hamar látszott, hogy mégiscsak jó lesz arra menni, így egyenesen a bal oldalához tartottam az épületnek. Kicsit bujkáltam mire kiértem az utcára, majd pár lépés után a pont helyét bámulva a bója is bevillant, amint kilóg a gödörből. Egyenesen indultam délnek és tudtam, hogy a két bozótfolt között lesz a pontom. Még be is ugrott, hogy a szimbólban is van ilyen, ráadásul azt is megnéztem, hogy meredeken derékszögben jobbra kell majd a pontról kijönni. Trükkösnek éreztem ezt az átmenetet, mert olyan könnyű volt, hogy nem lehetett elrontani, de aki nem nézte meg itt előre a következőt, az nekirohant az épületnek és jópár másodpercet bukhatott. Szerencsére én jól mentem és megkerültem az épületet, majd a hinta végében már láttam is a pontot. Gyerekek hintáztak rajta, de figyelmeztették is egymást, hogy futó jön, így nem zavartak.
Visszafele indultam az épületet kerülve, majd egyenesen a pont felé fordultam, de nagyon néztem a kerítéseket, mert nem tudtam eldönteni, hogy át lehet e menni rajtuk. A térképből ezt nem sikerül kihámoznom, így jobbról megíveltem az egészet és mire a ponthoz értem már tudtam, hogy jól tettem, mert nem láttam a kerítésen kijáratot.
A tizenötösig nem nagyon kellett gondolkozni, így azt néztem, hogy balról vagy jobbról menjek a következőre és a jobb mellett döntöttem. Az úton átérve már jól látszott a pont, így megnéztem jobbra a lépcsőt is ahova majd fel kell futnom.
Toltam a lépcsőig, majd szerencsére kiszúrtam, hogy van egy babakocsiknak szánt beton rész, amin lépcsők nélkül lendületből felfutottam majdnem végig. A bozótfolt végéig aztán már nem lehetett hibázni és a következőre is megvolt a nem túl nehéz útvonalam.
Toltam, ahogy bírtam és csak a homokozó elkerülése volt feladat az átmenetben és én már nézegettem is a következő átmenetet. Nem igazán tudtam dönteni, de maradtam a jobb oldal mellett, mert talán azt tűnt jobbnak. A pont után arra is indultam és ugyan kicsit bizonytalan voltam, de próbáltam felpörgetni magam, mert ez a futós rész sokat számíthat. Egész jól sikerült is megnyomnom ezt a részt és ezt kifejezetten élveztem is. Éreztem, hogy jól haladok és gyorsan jött minden. Megnéztem előre az egész hátralévő részt, de leakadtam a strandra való befutásnál, mert elsőre csak a bal oldali átjárót vettem észre. Elkezdtem másikat keresni, de nem találtam sehol, így beletörődtem, hogy vissza kell majd futni ahhoz. A parkolón átvágtam és balról kerültem a házat és tudtam, hogy visszafele is erre kell majd jönni. Megütötte a szemem a fehér folt szabályossága és a vékony vonal a szélén, aztán ahogy ráfordultam a pontra már tudtam, hogy miről van szó. A sárga rész egy peremmel volt elkerítve a fás részektől.
Visszafele a lépcsőn mentem le, amit először bántam, de szerencsére jól leértem és kanyarodtam is be balra, így nem vesztettem semmit. Átvágtam átlóban az úton, majd a bozótfolt felé toltam és meg is láttam mögötte a pontot. Egyből balra indultam és hallottam, hogy balról nekem drukkolnak páran. Oda is néztem, de nem láttam kik azok. A kerítés sarkától a bejárót kerestem és jól kikoptatott fű vitt is rá egyenesen, majd a járdán toltam előre s próbáltam kiszúrni a pontot, de csak az épületet láttam, majd a másik kis épületet. Nem pontosan láttam a térképen, hogy mi lesz a pont, így a másik nagyobb épülethez viszonyítva lőttem be ezt a kisebbet és rohantam be egyenesen mögé. Jobbról kerülve mentem, hogy utána már irányba futhassak ki a következőre.
A homokot jobbról próbáltam kikerülni, mert nagyon mélynek tűnt, de a sarkába kénytelen voltam belefutni, majd már láttam is a pontot. Rohantam tovább az erdőbe befelé és a földkupac is látszott. Alig vártam, hogy beérjek az erdős részre, de elég göröngyös volt a talaj, így nem esett olyan jól. A bal oldalára húztam és nem is kellett belemenni, mert föntről fogtam a pontot. Kifelé indulva aztán már látszott a következő pont, onnan pedig már csak a homokot kellett megkerülni, hogy a gyűjtőre érjek.
Érkezek a gyűjtő pontra nagy lendülettelMár ki is törtem a gyűjtőről
Nagy kiabálás fogadott és tudtam, hogy jól állhatok, ráadásul valaki azt kiabálta, hogy másodpercek döntenek, így igen gyorsan fogtam a pontot és rendesen megindultam a befutón. Sikerült nagyot hajráznom, még a kanyar is gondot okozott a homokos talajon, majd a célvonalon olyan gyorsan dugtam be és húztam ki az SI-t, amennyire csak tudtam. Nem szoktam ilyen gyorsan kirántani, de most azonnal kihúztam. Kocsik Árpi már mondta is, hogy lehet megvan az eddig legjobb idő, de nagyon szoros. Szerencsére 1 másodperccel Maki elé kerültem, így átvettem a vezetést.
Tudtam, hogy még nyolc ember van kint a pályán, de abban azért már biztos voltam, hogy pontszerző leszek. Jött a várakozás, amit egyrészt szeretek, hiszen azt jelenti, hogy jól állok, másrészt viszont utálom, mert mások ellen kell drukkolni és én már nem tehetek semmit.
Szundi Attila pár másodperccel jött be mögém és kezdtem bizakodó lenni, pedig Kovács Ádám és Zsebe Isti is bejött elém, de ez várható is volt. Még harmadik voltam és már csak hárman voltak kint. A három futamgyőztes.
Létra nagyon korán megjelent, de rosszfelé indult az átfutóról és mikor már az utolsó előtti ponton volt én szégyenletes módon ugráltam örömömben. Felcsillant a dobogós helyezés reménye, mert biztos voltam benne, hogy Létra már nem ver meg. Mikor beért, akkor mégis azt mondták be, hogy harmadik, ami rendesen letört. Fecónak már kifejezetten szurkoltam is a végén, hiszen a 4. helynél szinte jobb is az 5. és álljon csak Fecó a dobogó, ha lehet. Mikor beért 3. helyen már nem éreztem olyan tragikusnak, hogy leszorultam a dobogóról. Elégedett vagyok az 5. hellyel, mert reálisan nézve ez a maximum amit kihozhattam most magamból. Nyögi is megjegyezte, hogy teljesítettem az elvárásait és mások is gratuláltak.
Összesen 13 másodpercet hagytam a pályában, ami 3 helyen jött össze. Ezzel ugyan meglehetett volna a 4. hely, de nem bánom annyira. Ez így is egy nagyon jó futás volt. Szoros versenyben lettem ötödik és szerencsésnek is mondhatom magam, mert 25 másodperccel mögöttem Sinkó Jani már csak a 12.
Élvezem a versenyzést, jól megy és jól is érzem magamat. A befutót én nyertem, ami egyrészt kellett is az 5. helyhez másrészt azt jelenti, hogy újra a régi önmagam vagyok, azaz megszakadok a pálya végén a jó eredmény érdekében.
 
Ez a verseny amúgy valami hihetetlen profin volt megrendezve. Már a döntő előtt is mondogattam, hogy nagyon jó a rendezés, de így utólag már azt mondom, hogy ez volt minden idők legjobban megrendezett országos bajnoksága.
 
Összesen 8km, 35:43
 
Térkép, részidők.

Hozzászólás írása