Újra egész nap itthon voltam és így legalább nem fájdítottam a szívem azzal, hogy a gyönyörű időben a Vértest bámulom autózás közben. Egyre gyakrabban jut eszembe, hogy akár futni is tudnék. A lábam egyáltalán nem fáj és bár egy egész kicsit még dagadt ez aligha hátráltatna a futásban.
Persze könnyen lehet, hogy nem menne, de a kényszerpihenő se megy!
Szia Zoli,
Csak türelem. Egy Achilles-sérüléssel egyszer én is sokat bajlódtam és hasonlóképpen éreztem , mint most te. De aztán… Az alapozást már teljes gőzzel csinálhatod és ez a legfontosabb. Egyébként az OB-én biztos jó lettél volna én megelőlegeztem neked már az 1-6-ba kerülést.
Mi most készülünk a Bécs-Pozsony-Bp. sz.maratonra, sikerült némileg egy gyatra nyár után kissé felszívnom magam, így 5 napig nem lehet gond a kb. napi 20-as. Szeniorokkal futok (céges csapat) és már meg is szavazták nekem az első napi leghosszabb távot (25 km), majd a tatai első etapot is fel a Gorba tetőre Vértestolnáig(15 km-a szintet itt ismered). Aztán kimegyek még a Sparira, tavaly is elég jól ment a verseny.
Azért irigyellek, hogy olyan jó kezekben vagy otthon. Engem max. a gyerekeim dögönyöznének…
Nos, kellemes pihit, mielőbbi gyógyulást, üdv. Editnek.
Á.P.
Szia!
Köszi a jókívánságokat!
Sok sikert a Bécs-Bp-en! Ha még itthon leszünk a tájfutó OB előtt szombaton (csak mint néző megyek), akkor lehet kimegyünk neked szurkolni a Gerecsébe.
Üdv,
Zoli
Szia,
köszi az jó lenne.
Á.P.