Ma mentem be először dolgozni a sérülés óta Székesfehérvárra, így némileg mozgalmasabb napom volt, mint az elmúlt időben.
A bokarögzítő igen kellemetlen ha még cipőt is veszek rá, így napközben papucsban tartózkodom. Az idő még mindig kegyetlen jó, nagyon sajnálom, hogy nem tudok sportolni. Lassan azért beletörődök a helyzetbe, de mivel kezdek jobban lenni az is felmerült bennem, hogy ha kockáztatnék akkor talán már tudnék futni.
Edit és az orvosok is azt mondják, hogy akkor lesz csak jó a lábam, ha kibírom ezt a 6 hetet, így nem fogom próbálgatni magam.
Ha viszont nem jön rendbe úgy a bokám, hogy újabb 17 évig ne sérüljek meg, akkor következő alkalommal minden bizonnyal kihagynám az orvost. Elég szörnyű úgy ülni a seggemen, hogy azt érzem semmi bajom és csak attól fáj a lábam, hogy a bokarögzítő kényelmetlen.