Ezen a héten volt minden

04.19. Hétfő: 10km (60:30 ; 200 szint) első felében szenvedősen, féltávtól Ashenafival már jólesően a lefelében; 30 perc gimnasztikával
04.20. Kedd: 17km, 300 szint, 86:05 Ashenafival egy lendületes hegyi futás, végén szintén gimnasztikával. Elején nagyon nem ment, de felpörgetett.
04.21. Szerda: 11km, 10×400-as résztáv Gyurival a TSC pályán 79-ről egész 74 másodpercig javulva (1:10 pihenővel)
04.22. Csütörtök: 10km, 150 szint, 55:07 Rosszul eső laza futás Várgesztesről Gerivel.
04.23. Péntek: pihenő
04.24. Szombat: 12km, 69:42 ; Fejér Megyei Diákolimpia keretében egy 5,6km-es pálya leküzdése 44 percre (161-es átlag és 169-es max. pulzus)

Hétfőn úgy éreztem, hogy hulla vagyok, aztán ehhez képest elég volt, hogy a hegyen összefutottam Ashenafival és máris felpörgött kicsit az edzés és egész jól esett a hátralevő rész, igaz mind lefele volt és most tényleg nem tolta.
Ehhez képest kedden elég jó tempót futottunk és nekem 169-ig ment fel a pulzusom, de mivel ez felfelével párosult tényleg elég kemény volt. A második fele aztán ennek az edzésnek is lazább lett és a fél órás igen egyedi gimnasztika is nagyon jót tesz nekem.
Mivel ezek után a szerdai edzés Gyurival egész elviselhetően ment úgy gondoltam minden rendben, csak fel kellett, hogy rázzon valami.
Persze aztán a csütörtök pocsékul esett és a kimaradt pénteki futás ellenére is csak szenvedtem ma Sárpentelén. Hiába nem volt gyors a terep, hiába volt rövid a pálya, de nekem nagyon nem esett jól és nem is igazán haladtam. Rettentő sok apró bizonytalankodásom volt, de nagy hiba nélkül mentem végig. A végén már néhol nem is igyekeztem hajtani, mert egyszerűen nem ment.
Nem tudom mi bajom lehet, mert mostanában feltűnően sokszor nem esik jól a futás. A HOB utóhatásának felfogni mégsem tudom, mert közben meg egész pörgős és jó futások is előfordulnak.

Postás Kupa

Mivel képességeimet és időmet meghaladja a térkép 3 részből történő összeillesztése, így a Postás Kupa térképet nem fog felkerülni a blogra és a beszámolóm is rövid lesz.
Összefoglalva a szombati nap jól ment, főleg technikailag ment jól, de fizikálisan is kihoztam magamból a maximumot, hisz 170-es átlagpulzussal futottam le a 91 percet (179-es max). Apró bizonytalankodások voltak a futásomban a 3-as, 5-ös és 9-es pontnál, majd a 20-as előtt rövid időre elvesztettem a fonalat, de ez is csak 30 másodpercet jelentett. Ezt még megfejeltem újabb 20 másodperccel a 21-es pontra, ahol balra mellécsúsztam, majd innentől már csak a fáradtsággal kellett megküzdenem. A pályát végül bő 1 perc, max. 1:20 hibával teljesítettem, amivel természetesen elégedett is voltam. Végre valahára sikerült normálisan végigtalálnom egy pályán. Fizikálisan azonban nagyon kikaptam, de ez van.
Érdekesség, hogy a légvonalban 16,3km-es pályán a futott távom 17,24km lett, szóval nem sokat kerültem ma.

A második napon bíztam egy hasonló futásban, mint első nap, de már bemelegítés közben éreztem, hogy nagyon fáradtan mozgok. Ez aztán a pályán is megmaradt, minek következtében már a 2-es pontra menet a pálya feldobásán gondolkoztam. Visszavettem a tempóból és “akkor csak edzünk” felkiáltással folytattam, de sorra jöttek a hibák, a tegnapihoz képest egész nagyok és egyre kevésbé esett jól a futás. Végül a 6-os pont környékén döntöttem úgy, hogy akkor a mai futás egy laza terepedzés lesz, minek következtében kocogtam egy élvezeteset. Innen már a hibák sem jöttek igazán, de azért persze közel sem voltam olyan precíz, mint tegnap. Fizikálisan viszont nem volt gond, ebben a mérsékelt tempóban lefutni a pályát és valóban egész jó hosszú-könnyű futás kerekedett belőle. A 145-ös átlag és a 157-es max pulzus jól mutatja, hogy milyen tempót futottam, azt pedig csak én érzem, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy hulla fáradt vagyok. Ha már a 157-es pulzus is nagyon rosszul esik, akkor ott valami nem stimmel.
Mindegy. Tovább nem fárasztottam magam és holnap is lesz lehetőségem pihenni.

Fáradtan

Eléggé hulla voltam csütörtökre és az eső is eléggé esett, de Judit futni akart, én pedig vele tartottam. Pocsékul ment és nem is élveztem, ráadásul nem adhattunk alább a tervezett 10km-ből, ami végül szűk 11 is meglett. A Kacsás-tó felé futottunk egy kört, némi kitérőkkel a megáradt patakok miatt.
Pénteken aztán jobbnak láttam meg se mozdulni és pihentem, hogy legalább a Postáson tudjak rendesen mozogni.

Éjszakai edzés a Zuppán

Ma éjszakai edzés volt a Zuppán!
Hatalmas tömeg érkezett a rendezvényre. Név szerint Doma volt, aki felvezetett, Pelyhe Dani előttem, Isti pedig mögöttem rajtolt. A pálya 8,4 (vagy 8,7km) volt légvonalban és én nagyon nem éreztem úgy, hogy fizikálisan kicsit is jól menne a futás. Ellenben technikailag meg voltam győződve, hogy nem lehet probléma, hisz a Zuppát elég jól ismerem. Hát, ahogy azt képzeltem.
Éjszakai edzés a Zuppán
Már a kettesre is kicsit fölémentem, majd a hármasra elvesztettem a kis ösvényt, azt hittem… fogalmam sincs pontosan mit hittem, de Isti majdnem ugyanezt csinálta meg, mint én. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a gerinc iránya, amin vagyok nem épp megfelelő. Persze utána nem is tudtam egyből helyrerakni magam, de az már nem volt vészes. (hiba: 5:30)
A négyest szintén megettem, túl bizonytalan voltam és korán visszafordultam. (hiba: 1:20)
Innentől biztosra mentem, ellenben azért a 6-ra menet rossz irányba és rossz helyen vágtam át. Úton, réten és ösvényen át nem kicsit lett volna gyorsabb és rövidebb. (hiba: 1:00)
A 6-os ponton aztán Isti megérkezett és kifele futás közben még Doma is elrobogott keresztbe a felvezetés közben. Istit egész a 11-es pontig láttam, már amikor bevillant a fénye, mert alapvetően igyekeztem nem utána menni. A 9-10-ben pl. egyáltalán nem is láttam és máshol is csak biztonságérzetet adott a néha-néha a távolban bevillanó fény.
A 11-es előtt aztán végképp elvesztettem a nyomát és egyedül folytattam a pályát, ami nem is ment vészesen rosszul. Könnyű rész volt, de azért rendesen meglepődtem, mikor a 15-ös előtt Isti fényei jöttek oldalról. Ő sem találta a kivezető kis ösvényt.
Innentől még kicsit felpörgött a tempó és jól el is bénáztam (én mentem elől) a 16-os pontot. Egy gerinccel tovább futottunk a kelleténél.
A célba innen már sima utunk volt.

Összesen olyan 8 perc maradt a pályában. Isti 75-öt, Dani 74-et ment, én pedig 81 perccel megszereztem az utolsó helyet. Ahhoz képest, hogy mennyire nem esett jól és milyen rosszul indult a pálya egész elviselhető volt. Tulajdonképpen még élveztem is, de a végére megérkező eső nem kellett volna. Már menet közben is érdekes volt a sok 1 másodperces világosság, amit a villámok hoztak össze.

A futott táv a bemelegítéssel együtt bő 13km lehetett, a pályát pedig 159-es átlag és 174-es max pulzussal futottam le.

Gyorsulnom kell!

Nyakunkon a versenyszezon és mostantól a HOB-on futott sebesség nem lesz elég (ott se volt), így nincs mese. Gyorsítani kell!

Persze azért némi időt hagytam magamnak és nem kezdtem vasárnap résztávozni.

04.11. Vasárnap: Pihenő (3-4km séta)
04.12. Hétfő: 8,5km, 120 szint, 46:10 ; Gyurival futottunk egyet a hegy oldalában Budaörs tetején.
04.13. Kedd: 19km, 84:31

Ez a keddi edzés több szót érdemel. Magamtól ilyet nem nagyon tudnék futni, illetve fene se tudja, de igen nehéz magamra erőltetni 19km-t 4:30-ban, hát még úgy, hogy bemelegítést és levezetést is beleértjük.
Épp ezért külön jó, hogy Ashenafi vevő volt egy közös futásra. Ő már délelőtt letudta a kemény edzését, így délután csak kocogott egyet velem és persze minden a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Kedélyes beszélgetős kezdés bőven 5 perces fölötti tempóban, majd pár kilométer után mikor először nem jutott levegő a mondatom második felére eszméltem, hogy már megint 4 percesben megyünk. Kertvároson át az ipari parkban futottunk, majd vissza. Nagyjából a fordulóig bírtam jól tartani magam, visszafele már elég küzdős volt, de megcsináltam. A tempó ezen a szakaszon 3:45 és 4:10 között változott, csak a felfelékben csúsztunk fölé. A középső 12,5km így is 4:12-es átlagtempójú lett. Mindezt 158-as átlag és 174-es max. pulzussal futottam.
A végén azért még maradt 1km laza futás, majd nekem a hazafutás újabb 1km-e, de ekkor már ez sem esett jól. Sajnos a szemerkélő eső miatt a közös gimnasztika kimaradt, amit most érzek is magamon.

Kellenek az ilyen edzések, ősszel is ezekkel szívtam fel magam. Mindezt kiegészítve még a terepfutásokkal egész jó tavasz elé nézek.

Hosszútávú OB – Küzdeni még tudok

Az utolsó hét a HOB előtt azzal telt, hogy mentsem a menthetőt és ezt maradéktalanul sikerült is megvalósítani. A cél és a rajt közötti szállásunknak hála még a rajt előtti időszak is ideálisan telt és igen jól éreztem magam az 1km bemelegítés alatt.
A rajt után aztán ez az érzés szép lassan kezdett múlni és felváltotta a küzdelem. Sajnos az egyes pontot rögtön elnéztem és a mögötte található szárazárokba vártam a pontot. (hiba: 0:10)
A hármas pontra aztán az első komolyabb hiba is becsúszott. Túl korán ugrottam át a völgyön, majd túlcsúsztam balra. (hiba: 0:40)
A négyesre még egy frissítés is belefért, hisz pár korty soha sem árt. Az ötösre menet azonban a kis ösvényt elsőre nem találva becsúszott megint egy bizonytalan szakasz. (hiba: 0:10) A tíz másodperc aztán a hatosra melléfutással is megvolt. (hiba: 0:10)
Hosszútávú OB
Hetesre aztán felfutottam Forrai Mikire, majd a frissítő kihagyásával el is mentem mellette. A futós hosszú átmenettel nem volt gond, azt leszámítva, hogy a fölfelék nagyon nem mentek és a lábammal már ekkor több gond akadt. Leginkább a jobb lábfejem kezdett zsibbadni, fájni a feltehetően túl szoros leragasztás miatt. Mindkét vádlim is éreztem rendesen, ami nem tudom miért lehetett, mert ilyet még soha nem érzetem. Nem görcs, hanem sima fájdalom volt és a pálya végéig kitartott, főleg a fölfelékben. A bal térdem ehhez képest szót sem érdemel, mert az csak néha fájt kicsit, feltehetően a múlt heti esésem miatt.
A frissítőt aztán a 9-10 átmenetben direkt útbaejtettem, mert erős túlzás lett volna a pálya 66%-ig húzni frissítő nélkül.
A 12-es pontot aztán kicsit korán kerestem a völgy túloldalán. (hiba: 0:20) A 13-as pontra aztán még nagyobbat hibáztam. Mármint időben, mert távban 5 méterrel ha elmehettem a pont fölött. (hiba: 1:20)
Következő hiba a 15-ös pontra csúszott be, mert én a szabdalt terült tetejének a felső letörést hittem és csak mikor nem volt sehol a várt pont, akkor néztem meg jobban a térképet. (hiba: 0:40) Innentől h
a nem is túl magabiztosan és nem is mindig ideális útvonalon, de elég jól haladtam és a hosszú átmenetben mintha egy egri bozótfelsőt láttam volna magam előtt, így reményeimben már Szajkó Csabi befogásával számoltam. Kicsit azonban itt is hibáztam, mert túl korán vágtam át a völgyön és erre csak az átvágás közben eszméltem rá. (hiba: 0:20)
A 21-es pontra még kicsit nagy ívvel futottam (hiba: 0:10), de már jött is az átfutó, majd az azt követő fellelkesülésem és a legnagyobb hibám. Tipikus párhuzamhiba volt, hisz bár tudtam, hogy elcsúszok kicsit jobbra a vonaltól, de nem korrigáltam megfelelően. A réten átvágás, majd a nyiladékon futott pár 10 méter még rendben volt, de ezt követően azt hittem a gerinc után a légvonaltól kicsivel jobbra eső völgyet kerülöm, ehhez képest a 28-as pontot kerültem. Ekkor már valami gyanús volt és jobban meg is néztem a térképet, de mivel a völgyet felülről kerülte a valóságban az ösvény megnyugtattam magam. Annál is inkább, mert északra nem volt másik oldalvölgy a közelben. A párhuzamhiba innen tartott tovább és a nyiladék és a völgy alján található rét is nagyjából stimmelt. Én legalábbis belemagyaráztam, mint ahogy a kicsit sűrűbb erdőn sem akadtam fenn. Végül a nyiladékra kifutva a kis oldalnyiladékok raktak helyre. A pontot nem sokkal Celin előtt fogtam, ami azt jelentette, hogy 8 perccel megfogott. Ez még a hibámon túl is elég lelombozó volt. (hiba: 4:20)
Innen egy darabig én mentem elől, majd egymás mellett futva értünk a 24-es pont közelébe és én mellémentem. Ezzel kicsit le is maradtam és a bokám is megbicsaklott, amitől ideiglenesen bizonytalanabb lettem lefelé. (hiba: 0:10)
Itt érkezett el az a pont, ahol már minden a küzdelemről szólt. Jobb lábamat gyakorlatilag nem éreztem, legalábbis a fájdalmon túl, amit a leukoplaszt okozott. Mindkét vádlim tiltakozott minden lépés ellen és fejben sem voltam már toppon. Lélekben ekkor kicsit meg is törtem, de a saját célkitűzésemhez tartani kellett magamat. A 25-ös pont előtt mindenesetre rövidzárlat volt, mert nem vettem észre az útig kiérő völgyet a térképen, így nem értettem mi van és pár másodpercig a tiszta erdő szélére hittem magam. (hiba: 0:20)
Újra magányosan futhattam és azt, hogy mennyire nem voltam csak akkor észleltem, mikor a lefelében Gyurika elrobogott mellettem. Nem mondom, hogy sikerült felvenni a tempóját, de kicsit megrántott. Nem kellett nagyon térképeznem, így a 26-os után a nyiladékon Celin is feltűnt nem olyan messze. Gyuri viszont minden igyekezetem ellenére távolodott és a nyiladék végén el is tűnt. Még a 27-es pontról kifutni láttam őket, de tudtam nem érek rájuk vissza.
Innen jött az a rész, amire még büszke is vagyok. Küzdöttem úgy, ahogy régen és még fejben is egészen képben tudtam maradni. A 29-es pontra felfutottam Celinre és a 30-ra elé is kerültem, mert melléfutott. A gyűjtő pontba szinte belebotlottam és az se zavart, hogy Celin ellép mellettem.
A célba befutva csak az érdekelt, hogy a jobb lábamról letépjem a leukoplasztot.

Bíztam benne, hogy egy pontszerző helyre jó lehet az eredményem és annak nagyon örültem, hogy Fecó és Gyuri egyaránt dobogós lett. Végül fél perccel lemaradtam a pontszerzésről, de ezen csak a kevesebb hiba segíthetett volna, mert fizikálisan ennyi volt ma bennem.
A két cél közül tehát az utolsó pillanatig való küzdelem maradéktalanul megvalósult, míg a minimális hiba nem igazán. A 23-as pontra megejtett nagy hibám nélkül még akár elégedett is lehetnék, ám azzal együtt már túl sok a 8 perc 50 másodperc. A felét azthiszem egy HOB-on még elfogadhatónak tekinthetném.

Rettentően megviselt ugyanakkor a verseny. A jobb lábfejem, még egy nappal is annyira fáj, hogy csak bemelegedés után tudok sántikálás nélkül gyalogolni. A vádlim és a térdem futás közben sem fájt folyamatosan, de azért az felmerült bennem, hogy nem állhat-e a háttérben valami ásványi anyag hiány.
Erősebbnek és gyorsabbnak kell lennem a jövőben, mert ez a többi versenyszámban még nagyobb hiányosságnak fog számítani!

Összességében azért úgy gondolom az elmúlt időszak egyik legnormálisabban sikerült futása volt számomra az idei HOB. Ami egyébként egy igen jó kis verseny volt. Jó pályákkal, jó térképpel és tán csak annyi kritikát tudok megfogalmazni, hogy a fólia ezúttal sem volt épp tökéletes és a frissítőpontok egyáltalán nem estek útba.

Eredmények , Térkép

Szénhidrát-kúra

Ez a hét arról szólt már, hogy a HOB-ra normális állapotba kerüljek.
Hosszú idő után a többiek hatására újra szénhidrát-kúrát csináltam, ami abból állt, hogy a vasárnapi verseny után szerda estig nem ettem egy falat szénhidrátot sem. Se cukor, se tészta, semmi ilyesmi. Tojáson, tejtermékeken és húsokon éltem. Aki nem próbálta nem tudja mennyire nem jó dolog ez, főleg ha még közben futni is kell. Én pedig egy keveset futottam.

04.05. Hétfő: 8km, 43:13 Lőrincen 10 repülővel egy szenvedős karika.
04.06. Kedd: Gyurikával Budaörsig szintén egy nyolcas, amiben repülők megint akadtak.
04.07. Szerda: Pihenő
04.08. Csütörtök: 7km, benne 8 repülővel Csákányospusztán
04.09. Péntek: pihenő

A szénhidrát-kúra második fele már sokkal jobban fekszik, édességet és kenyeret, tésztákat tömtem magamba ezzel feltöltve az előtte sokkolt raktárakat.
Most itt tartok és jön a Hosszútávú OB, az év első versenye, ami tényleg számít nekem.

Esélylatolgatásnak nincs sok értelme, mert gyenge vagyok és így megjósolhatatlan mi lesz. Az biztos, hogy megtettem mindent az utolsó héten és próbáltam a legtöbbet kihozni a nem túl fényes felkészülésemből. Az azért bíztat, hogy a télen volt 3 olyan futásom, ami 3 óra fölött volt és ebből kettőt különösebb megerőltetés nélkül kibírtam. A tél elején még elég sokat is edzettem, de ugye sebességem szinte nulla.
A szénhidrát-kúra remélem lendít rajtam valamit, mint ahogy az is, hogy most elsőször leszek pihent egy idei versenyre. Ráadásul a héten repülőztem minden futás végén és sokat gimnasztikáztam is, ami szintén nem árthatott.
Aminek a legjobban örülök, hogy a bokám rendben van, szóval jöhet a küzdelem.

Számszerűsíthető célom nincs. Végig akarok menni úgy a pályán, hogy ne maradjon számottevő idő technikailag a pályában és fizikálisan pedig ne törjek meg, vagyis az utolsó méterekig hajtani kell. Ha ez sikerül, már elégedett leszek, függetlenül a helyezésszámtól.

Tisztességgel végigküzdött hétvége

Ezt a hétvégét tisztességgel végigküzdöttem, de az útvonalamat kielemezve már technikailag nem tetszik annyira a dolog, mint befutás után tűnt. A fizikai állapotomról pedig felesleges is beszélni.

Szombaton alapvetően nem kezdtem rosszul a pályát, de mégis sokak kaptam az elején. Kerényi Mátét már az 5-ös pontról kijövet láttam, igaz abban pont benne maradt egy kevés, mert túlságosan fölfelé húztam a pont előtt. (hiba: 0:20)
Innentől Máté elől menekültem és bár rámfutott a 6-os pontra menet, de egész a 9-es pontig én mentem elől, sőt a 10-re is elől mentem, de itt más útvonalat választottunk. A lefelében féltettem a lában és ez elég volt, hogy elém kerüljön, majd a szintezésben el is ment tőlem.
A 12-es pontig tehát alapvetően rendben volt a futásom, ám itt kicsit megkergültem.
Nógrád Nagydíj 1
Aláfutottam a 13-as pontnak (hiba: 0:30), majd a 14-nek (hiba: 0:10), majd valamit nagyon elnéztem a 15-ös pontra. Eleve nem vállaltam be a völgy melletti ereszkedést, pedig az lett volna a jó, másrészt elrontottam a választott útvonalat is. (hiba: 1:10)
Az átfutót is elbénáztam, mert a vezeték alatt próbáltam lejutni az ösvény helyett és beragadtam a dzsuvába. (hiba: 0:40)
Innen már csak erőm nem volt, hogy gyorsabban fejezzem be a pályát.
Akkor nem tűnt egy rossz futásnak, de így utólag sok volt a hiba. Összesen 2:50 maradt benne. A két nagyot a végén nagyon sajnálom.

Vasárnap pont fordítva alakult a helyzet. Kicsit bénán kezdtem, rögtön a kettesnek mellémentem (hiba: 0:20), majd az ötös pontnak mentem fölé és mikor épp rájöttem hol vagyok estem egy hatalmasat (hiba: 1:30). Kicsit húztam a lábam és el is ment a kedvem mindentől, de aztán csak visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Ha nem is gyorsan de rendben tudtam le az első kör hátralevő részét.
Nógrád Nagydíj 2-1
A következő részen nem akadt sok hiba, leginkább a 2 fiatalt üldöztem, akik utolértek (Vellner Gábor s Szajkó Csabi). Sokkal gyorsabbak voltak nálam, de hol behibáztak, hol jobb útvonalat találtam, így a 18-on és a 19-en is utolértem őket. A 19-re kicsit még én is fölémentem, de így is egyszerre fogtuk a pontot (hiba: 0:20)
Innentől viszont egymáshoz közel haladtunk és nem is rosszul. A 21-es pontra például majdnem átmenetet nyertem, de a 22-re kicsit fölémentem (hiba: 0:10).
Itt véget is ért az a kis szakasz, amit én vezettem és a fölfelében szép lassan le is maradtam a srácoktól.
A célig már nem hibáztam többet, de így is rettentően kikaptam. Főleg addig mentem lassan, míg egyedül futottam, de legalább a 2:20 hiba nem volt vészes.
A lábam viszont fáj a verseny után és kifutni sem sikerült magam.
Nógrád Nagydíj 2-2

Ezt a hétvégét mindenesetre tisztességgel végigküzdöttem. Itt tartok most, messze az élmezőnytől, de legalább a bokám rendben van és még élvezem is a versenyeket!

Óraátállítás után

Ez a hét már nem arról szólt, amiről a korábbiak. Hétköznap délután világosban futhattam, ennek megfelelően valamit edzegettem is.

03.30. Kedd: 14,5km, 320 szint, 80:35 Sunkával futottunk fel a nagyvölgyön, majd Koldusszállás érintésével a Turulig.
03.31. Szerda: pihenő
04.01. Csütörtök: 16km, 74:17 Váltakozó futás Sunkával, benne 4:16-os átlaggal 6,5km; fel is ment a pulzusom 174-ig, de különösebben nem volt kemény.
04.02. Péntek: 11km, 340 szint, 57:25 Laza futás Fecóval Gazdagrétről a hegyen. A sok szint ellenére majdnem meglett az 5 perces átlagtempó.

Még mindig nem egy acélos edzéshét volt, de már felesleges kapálózni a HOB-ig és ehhez képest még egész normális edzések is voltak.

Most érdemes terepre menni!

Valami csodálatos most a Vértes és ami azt illeti a keleti fele nekem most sokkal jobban bejön, mint a Gánt környéki részek, ahol hétvégén versenyeztünk.
Csákányospusztán álltam meg edzeni és nem bírtam ki, hogy ne terepen fussak. 50-60 perc könnyű volt a terv és ezt sikerült is tartani. 90%-ban persze terepen mentem, de nagyon élveztem. Már nem kopár a táj, többnyire kezd zöldbe borulni az erdő, de még éppencsak, így a futás és a látvány is tökéletes, az időjárásról nem is beszélve.
Sajnáltam, hogy ma nem kell többet edzeni, mert szívesen mentem volna még, különösen, mert pihentnek és frissnek éreztem magam, ami a hétvége után felüdülés volt. A tegnapi visszafogott tempó úgy tűnik regeneráló hatással bírt. 🙂
Természetesen már megint azon agyaltam, hogy miért is nincs errefelé mostanában verseny. A Vértes bizonyos részein az elmúlt 10 évben több tucatszor versenyezhettünk, itt pedig szinte egyáltalán nem. Új térképet kellene persze csinálni, gondolom ez is lehet az egyik ok…
Hamar eltelt ez a bő 50 perc és a terepfutás miatt mindez csak 7km lett. Úgy kellett magam visszafogni, hogy ne menjek tovább.
Aki teheti menjen ki mostanában terepre, mert megéri!

Összesen 7km, 200 szint, 52:45

Edzés lett a vége

No, a mai napon nincs sok elemeznivaló. A pálya jelentősen jobban tetszett, mint a tegnapi, de én sokkal fáradtabb voltam. A csütörtök, péntek, szombat hármas nekem most felért egy kisebb túlterheléssel. Ezt éreztem már előre is, de a síkon futott szűk 1,5km bemelegítés nem esett olyan nagyon rosszul. Reméltem a pálya sem fog, de már az egyesre menet eldöntöttem, hogy a mai versenyt csak edzésnek fogom fel. Nem is erőltettem meg magam, viszont azt kicsit sajnálom, hogy sok bizonytalankodás és hibák is csúsztak a tájékozódásomba.
Hegyisport Kupa
Az egyes-kettes is lehetett volna tudatosabb több helyen is, míg a hármas előtt egyszerűen nem éreztem az irányt és a távolságot. A dagonya megpillantása persze helyretett, de utána sem akartam igazán hinni a szememnek. Túl közelinek éreztem a peremet. A négyes előtt rossz a térkép, ezt a track megmutatta, de az is árulkodó lehetett, hogy jól fölémentem a pontnak. Innen sem lettem túl precíz, az ötösre és hatosra is a piros dózer lett volna a jobb megoldás, de én a gyengéknek való megoldásokra szavaztam. Az oldalba viszont jól haladtam erőmhöz mérten, de azért a végén csak alámentem a 10-es pontnak, pedig a nyeregtől csak tartanom kellett volna a szintet. No innentől viszont nem tudom mi történt velem, mert eléggé zsinóron húztak. Mondjuk elég lassan, szóval inkább rántgatás volt az, de legalább arra, amerre menni akartam. Több helyen nehezen futható a fehér erdő, így nem is volt olyan egyszerű egyenesen menni.
A célba úgy értem be, hogy csak annyira voltam szétesve, mint már a pálya legelején. Egy 100 perces edzés sikerült futnom, hiba talán ha 1,5 perc maradt a pályában és természetesen jól kikaptam. A futott táv 12,85km volt a 10,8km-es pályán.
Edzetlenül és fáradtan nem jó versenyezni! Viszont szép időben, egy szép erdőben edzeni egy közepeset egész kibírható volt. Azért persze így is jó fáradt vagyok.

Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 154
Átlagtempó: 7:49

Összesen 14km, 500 szint, 108:31

Útvonalválasztási gondok

Részidők még nincsenek, így csak a track és a térkép alapján tudom elemezni a teljesítményem.
Célom egy jó lendületes, hibáktól lehetőleg mentes futás volt. Azt sejtettem, hogy fizikálisan nem fog jól menni.
Az egyes kicsit szögletesre sikerült, majd a 3-as pont mellett szépen elrobogtam. Nem tudom mit láttam bele a térképbe, de ott helyben az volt a gondolatom, hogy ezt a pontot bizony jól elrakták. Hát nem, én néztem be jól, ami bő 1 percembe került. Négyesre észre sem vettem a kerülő útvonalat jobbra, de ezzel időt nem veszítettem. Itt egy fiatal versenyzővel együtt haladtam, aki felnőttben próbálkozott feltehetően a HOB közeledte miatt és igen jól és magabiztosan haladt. (Péntek Mátyásnak hívják)
Semmelweis EV

Az 5-ös rendben jött, majd a 6-ra megint nem vettem észre egy útvonalat, ami ezúttal hiba volt. Le kellett volna futni a térkép szélére és így mászás nélkül lehetett volna megoldani az átmenetet. No azért sokat nem buktam vele, de ifjú követőm fölfelé mászás közben ellépett mellettem. Ehhez kellett, hogy jobban bírja a fölfelét, mint én és az is, hogy kicsit alámenjek a korábban már bevillant pontnak. A hetesre felmászva aztán már végképp kezdtem lemaradni.
Jött azonban a nagy útvonalválasztós átmenete Mets Mikinek, aminek csak azért nem látom értelmét, mert utálom a rossz és még rosszabb verzió közötti választást, főleg úgy, hogy nem derül ki melyik volt a rosszabb. Gyalog Zoli nagyjából olyat mehetett az átmeneten, mint én. Szerintem nekem mindenképp ez a nagy kerülő volt a nyerő, de a jó útvonal akkor is a mászós egyenes volt. Egy VB-n pl. minden jó átreszelt volna rajta, de persze aki olyan gyenge, mint én annak ettől még lehet jobb a kerülő. Innentől már csak egy baj volt, mégpedig, hogy nem haladtam. A 12-es előtt beragadtam az egyeszöldbe, így logikusan úgy kerültem, hogy a ketteszöldet ki tudjam majd kerülni, de aztán azon meg simán átmentem.
Viszont fizikálisan itt végem is lett, éreztem, hogy kezdek eléhezni, ami egy óra tájékán elég gáz. Persze tudtam, hogy csak a tegnapi kihagyott vacsora és a karcsú reggeli lehet az oka, de ez a tényen nem változtatott és már csak az lebegett a szemem előtt, hogy beküzdjem magam a célba.
Sikerült, nem is hibáztam már, így összesen 1,5 perc hibával és 3 olyan útvonalválasztással fejeztem be a pályát, amiből kettő valószínűleg nem volt rossz és csak a 6-os az, amit utólag egyértelműen balról csinálnék inkább.
Gyalog Zoli persze megmutatta, hogy milyen gyenge vagyok, mert jól elvert, de ez hírértékkel már nem bírt a számomra.

Összesen 77:32 volt a pálya, ami a nagy kerülőnek köszönhetően 11,87km futott távval és vagy 450 szinttel párosult. A pulzusom nem ment fel túl magasra, de ha a végén nem esik le így akkor egész kemény futásról tanúskodna.

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 161
Átlagtempó: 6:31

Összesen 15km, 550 szint, 97:32

Leépülésem története

A hosszú terepfutást követően csináltam egy nagy marhaságot. A 0 fokban ugyan azonnal átöltöztem, de még jó 2 órát a szabadban töltöttem és a lemerült testemnek ez úgy tűnik elég volt egy lebetegedésre. Egy hétig nem futottam egy métert sem, majd némi síeléssel megspékelve vasárnap már futottam egy 7km-t 250 méter szinttel.
A hétfő az utazás miatt még kimaradt, majd onnantól a következőket edzettem.

03.16. Kedd: 13km, 350 szint, 86:47 (Gerecsében, részben terepen)
03.17. Szerda: 13km, 180 szint, 69:57 (Varsányi Ferivel, Turul parkólóig aszfalton)
03.18. Csütörtök: 8km, 50:26 (lányokkal Erőmű tó felé)
03.19. Péntek: 8km, 45:29 (egyedül a Vértes felé)

Ezt követően érkezett el az idénykezdés, a Tájfutó Maratonnal. Mivel a csütörtöki és a pénteki futás is pokolian rosszul ment, plusz még a betegség sem múlt el nyomtalanul, így nem számítottam sok jóra. A szombati sprint ennek megfelelően is alakult. Ugyan olyan 40-50 másodperc maradt a pályában technikailag a 3-4-es pont között és a 4-esről kifutáskor, de amúgy nem volt vészes tájékozódás szempontjából az amúgy könnyű pálya. Ahol kicsit el lehetett kavarodni ott megtettem, de aztán a futós részeken már mentem egyenesen csak nem haladtam.
Végeredményben jól le is vertek, de nem túlságosan zavart. Edzeni jöttem és bár 172-es max és 164-es átlag még egy erdei versenyen is alacsony pulzusérték, de most ennyit tudtam.
Vasárnap már kicsit jobban éreztem magam. Tempóm ugyan nem volt nagy, de szintén maximumon nyomtam, a tájékozódás pedig nagyjából mint tegnap. Voltak apróbb bizonytalankodások, mellémenések és a 4-es ponton még egy rendes hiba is, de 3 percnél több nem maradt benne a nekem 99 percig tartó versenybe. Úgy 80 perc tájékán kezdtem azonban érezni, hogy a lábam szedi szét a cipő. Az első átfutón már túl voltam, a második pedig nagyon messzi volt még, így elhatároztam, hogy a 20-as pontról a szűk 2km kitérőt nem sajnálva bemegyek cipőt cserélni a célba. Igen ám, de még egy lefelét le kellett küzdenem és ezalatt a talpamon hatalmas vízhólyag nőtt. Depózás után mentem vissza edzőcipőben a pályára és csak mikor az aszfaltról letértem kezdtem érezni, hogy terepen bizony még mindig nem tudok egy normálisat lépni, így a 22-es pontról visszakocogtam, sétáltam. 20km-vel és kb. 110 perc futással zártam a napot.
Bőr alig maradt a talpamon, szóval leépülésem itt érte el csúcspontját. Magamnak már megjósoltam az 1 hét pihenőt, de szerencsére hamarabb javult a helyzet.

03.23. Kedd: 3 futás, 1,5km, 1,5km (autószerelőhöz) és 13km a lányokkal estefelé

Szerda kimaradt, majd csütörtökön végre csináltam valami épkézlábat. Ugyan érdekes mód még mindig nem vagyok teljesen egészséges, pl. a nyelvcsapom (neten fejtettem meg, hogy az) meg van duzzadva és néha a torkomat is érzem, de nem érzem magam rosszul. Ez alól a futás elkezdése kivétel volt, szinte vissza akartam fordulni és semmi kedvem nem volt a lányokkal 6 percesben kocogáshoz.
Gondoltam egyet és futottam egy váltakozót a Csónakázó-tó körül a 700 méteres körön. Minimum 3-at, jobb esetben 4-et, optimálisban 5-öt akartam futni és mivel a pihenő is sok volt (szintén 1 kör), így meg bírtam csinálni. Ráadásul egyre jobb köröket mentem, a vége már 3:22-es tempójú kör lett, ami nem is olyan pocsék, mint vártam. Ráadásul a nagy punnyadásból ki is rángatott az edzés, sikeresen sokkoltam a testem. Max. pulzusom 180 volt, ami nagyon rég fordult elő utoljára.

03.25. Csütörtök: 13km, 63:18

Pénteki edzés Gyurikával Gazdagrétről jól telt, eszembe sem jutott, hogy futok.

03.26. Péntek: 12km, 250 szint, 66:55

Most itt tartok és épp indulok a Semmelweis-re. Bőr már nagyjából van a talpamon, szóval remélem már felfele tartok, még ha a gödörnek majdnem az alján is vagyok.

A 2005-ös HOB pályája

Gántról futottunk egyet Gyurival és Fecóval. Egészen pontosan a 2005-ös HOB pályáját futottuk le, némi levágásokkal, de elég sok kerülővel és keveréssel.
Meglepően jól ment ahhoz képest, hogy mire számítottam. Az állóképességgel semmi gond nem volt ebben a mérsékelt tempóban és még a vége felé is egész jól meg tudtam futni a dombokat. Én nem sokat térképeztem, inkább csak futottam Gyurika után aki a fő tájékozódó volt ma.
Ennek ellenére a mai egy rettentő hasznos edzés volt. Nem is tudom futottam-e valaha közel 3,5 órát szinte végig terepen.

27km, 1130 szint, 3:24:17

Váltakozó futás, idén először

Ma felfutottam a TSC pályára és nyomtam 4000 méter váltakozót, 200/100 formában.
16:20 alatt sikerült lefutni, ami elég gyászos, de jobb, mint amire számítottam. Levezetésnek a pályán futottam még Edittel és Judittal, majd autóval mentünk haza.

12km, 57:07

31km hótaposó futás

A hétvégi hosszú futást ezúttal is Gyuriéktól futottuk hárman, Gyuri, Isti és én. A távot 30km-re lőttük be, így nem aggódtam, hogy nem fog menni, bár a nagy hó miatt azért számítottam rá, hogy kemény lesz. A futás elején Évi is velünk tartott, Normafa előtt kanyarodott másfelé.
Az első pár km nagyon nem esett jól, gyorsnak éreztem a tempót, de aztán havon már nem mentünk annyira. Normafa után a havas aszfaltútra tértünk le és a szerpentinen jöttünk fel, mint csütörtökön és itt Istivel ketten kicsit meghúztuk. A tempó nem volt nagy, de azért egész normálisan haladtunk a talajviszonyokhoz képest és Gyuri le is maradt. Innentől többször be kellett várnunk, mert 150km feletti hetének végén nem volt épp valami friss.

Majdnem kifutottunk még a 24ökrösig, de kicsivel előtte inkább visszafordultunk, hisz látszott, hogy így is bőven meglesz a 30km. Az országszerte hóátfúvásokat okozó szél néhol igencsak erős volt a hegyen is. Néhol azért nyomtam meg a tempót, hogy ne fagyjak meg, de a letaposott hó legalább egész jól futható volt. Isti még 25km környékén egy pár száz méteres szűz havas szakaszt is beiktatott, ami kicsit megfogott és innentől már nem éreztem úgy, hogy jól menne a futás. Addig viszont kifejezetten jól éreztem magam és magamhoz mérten egész gyors is volt a tempónk.
A végén aztán még a lefelében a derekam is beállt kicsit. Kifejezetten nem élveztem az utolsó 3km-t, de érdekes mód hamar rendbejöttem az edzés után. Nem érzem fáradtabbnak magam, mint egy sima, rövidebb edzés után.
Úgy tűnik jó passzban vagyok, lehet a sok sífutás egész hasznos edzésnek bizonyult.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 149
Átlagtempó: 6:08

Összesen 31km, 700 szint, 190:54

Még épp világosban

Még épp sikerült elcsípni a világos végét és Varsányi Feri is épp akkor hívott, mikor már indulni készültem, így ketten futottunk egyet. A Turul lépcsőn felfutás nem volt olyan remek ötlet a részemről, mert a nagy hó miatt elég lehetetlen rajta a haladás. Utána a csemetéskertig tettünk egy kitérőt, majd a panoráma úton jöttünk le.
Egy bő tízes lett a mai futás, de nem is akartam többet futni, mert holnap hosszú futás lesz és a tegnapit is ki kell pihenni.

Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 132
Átlagtempó: 6:13

Összesen 10km, 200 szint, 63:19

21km a havas Budai-hegyekben

Gyurikával futottunk egy jó kis hegyi 2 órás karikát a Budai-hegyekben. A hó ezúttal egész jól futható volt, mert kicsit vizes volt.
Sikerült világosban kezdeni, de persze hamar lámpát kellett kapcsolni. A Garmin jeledójában elemet cseréltem, így ma már pulzust is sikerült mérni.

Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 143
Átlagtempó: 6:03

Összesen 21km, 450 szint, 127:17

20km, részben hóban

Nem volt sok kedvem futni menni, így megvártam míg Sunka és a lányok futni indulnak és velük tartottam én is. Egy 12km-es kört futottunk az Erőmű-tavon túl, ahol én igyekeztem a kicsit lassabb tempót az út mellett mély hóban futással kompenzálni. Ez egész keményre sikeredett néhol.
A végén aztán hazakísértem Sunkát, majd a Kertváros felé egy kitérőt téve futottam haza, hogy a 20km meglegyen.

Átlagtempó: 5:46

Összesen 20km, 113:13