Visszavonulás a válogatottságtól

A mai nappal "visszavonulok a válogatottságtól", ami annyit jelent, hogy nem kívánok többé világversenyen indulni és nem veszek majd részt olyan válogatott programokon, amin egyébként nem szeretnék.
Minden más marad változatlan, tehát edzeni is fogok és edzésnaplót is írok a továbbiakban is. Egyszerűen a magam kedvére fogok edzeni és versenyezni is, azokon a helyeken és versenyeken ahol azt jónak látom.
 
Ez a gondolat már rég óta érlelődik bennem és a júniusi Cseh verseny után is közel álltam hozzá, hogy így döntsek, de túlságosan fontosnak tartottam a Főiskolás VB részvételt és bíztam benne, hogy elérek majd valami jó eredményt. Nem így történt és végérvényesen be kellett látnom, hogy egész egyszerűen sose leszek elég jó ahhoz, hogy kiemelkedő eredményt érjek el nemzetközi szinten és már nem kívánok olyan dolgokhoz asszisztálni amelyekkel nem értek egyet. Egészen konkrétan Düdü elképzeléseivel nem tudok azonosulni és ezek alól szeretném kivonni magamat.
Nem kívánom alávetni magamat az évi 5-6 Cseh versenynek aminek ebben a formában semmi értelmét nem látom és nem szeretnék azon izgulni, hogy az áttekinthetetlen válogatási elveknek megfelelek e, vagy hogy hány százezer forintomba fognak kerülni a jövő szezon válogató versenyei. Tudom, hogy Düdü jót akar, de szerintem nagyon rossz úton halad.
A válogatási szempontok meghatározásakor sem értettem és azóta se tudtam meg, hogy mi alapján kerül kialakításra a világversenyeken résztvevő keret, de ezzel rajtam kívül is így volt mindenki. Azóta Cseh versenyek sokaságát erőltette ránk Düdü, amire kevés kivételtől eltekintve mindenki csak kényszerűségből nevezett, vagy még úgy sem. Kaptunk viszont kioktatást arról, hogy miként kell edzeni és hogyan kell versenyezni, de megtudtuk azt is, hogy mi a helyes hozzáállás. Az én esetemben, vagy a fiatalabbak esetében is túlzott a több órás hegyibeszéd, de a tapasztalt 30 fölötti versenyzőknek címezve ez végképp értelmetlen, főleg időről időre megismételve. Felnőtt emberek vannak a Junior és a felnőtt keretben, akiknek szerintem nincs szüksége ilyesmire, ellenben nagyon nagy szükség lenne másra.
Leginkább két dolgot kellene megteremtenie a szövetségi kapitánynak: Világos válogatási elveket és a feltételeket egy minél jobb felkészüléshez. Az már régen rossz, ha a szövetségi kapitánynak kell motiválnia a versenyzőket, ráadásul ez amúgy sem megy valami jó Düdünek. Egyszerűen nem ért az emberekhez és nem azt a hatást éri el, amit szeretne.
Egyszerűen felfoghatatlan a számomra, hogy miért nincsenek válogatott edzőtáborok. Miért nem edzünk még a Bükkben, ha annyira az ottani VB-re koncentrálunk? Tudtuk, hogy le lesznek tiltva a terepek, mégse mentünk oda edzeni, de még csak nem is volt ott válogató verseny, vagy egyéb válogatott program. Most sincs tervben semmi a Bükkben, ellenben a Cseh versenyeket tovább erőltetjük és ennek még a jövő évi Ukrán VB-t is beáldozzuk.
Sajnos amióta Düdü a szövetségi kapitány feladatának érzi, hogy "megmondja a tutit" és rengeteg olyan dolgot mond, ami nagyon nem odavaló. Mindezt a legrosszabbkor mondja és ezzel pont ellentétes hatást vált ki, mint szeretné.
Nem normális dolog, hogy a Főiskolás VB csapat örül a szövetségi kapitány távollétének, mert így jobban tudunk koncentrálni. (Ez a távollét egyébként is érthetetlen.) Az, hogy a VB közben érkezik egy üzenet, hogy a Cseh OB nevezési határideje hétfőn lejár elég nevetséges volt például.
Egy erős válogatott kialakulásához nem elég az a pár ember, aki a legjobb és hajlandó is követni a szövetségi kapitány elképzeléseit, hanem szükség van egy erős második vonalra is. Sajnos pont ez a második vonal morzsolódik le mostanában és megy el a kedve attól, hogy a válogatottságért küzdjön ezzel még jobb teljesítményre kényszerítve a legjobbakat.
Egyszerűen elfogadhatatlannak tartom, ahogy Tóth Ádámmal viselkedett Düdü a Cseh Középtávú OB-n. Ádám azért ment ki, hogy kiharcolja a Főiskolás VB részvételt, ehhez képest még a futások előtt olyan szintű lelki terror áldozata lett, hogy azt is csodálom, hogy egyáltalán elindult a versenyen. Azóta Bogos Tomi, Szundi Attila is kapott ízelítőt abból, hogy nem számíthat sok támogatásra és most én is sorra kerültem. Feltételezem Düdü ezekben az esetekben sem látta át, hogy milyen hatást ér el szavaival.
Nálam az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy október elején lesz még egy Világkupa futam, amin szerettem volna elindulni és ez sem a szövetségnek, sem nekem nem került volna egy fillérbe sem. Várhatóan nem is indul rajta csak Gösswein Csabi, aki kifejezettem örülne, ha én is indulnék. Düdüvel történt mai beszélgetés alatt megtudtam, amit már amúgy is sejtettem, vagyis, hogy még ilyen feltételek mellett sincs rám szükség.
A 2002-es EB után megváltozott a hozzáállásom, vagyis nem akartam mindenáron válogatott lenni. Azóta úgy voltam vele, hogy készülök ahogy tudok és ha vagyok annyira jó, hogy kiharcoljam a részvételt egy világversenyen akkor elindulok rajta és kihozom magamból a maximumot, hiszen akiket kiszorítok még nálam is gyengébbek. Nem zavart különösebben, ha nem jutottam ki valahova, mint ahogy azon sem görcsöltem volna, ha pénz hiányában nem vehettem volna részt egy világversenyen.
Ez a mostani világkupa sem zavarna, ha Düdü egy kicsit is kiállt volna mellettem és legalább felvetette volna az elnökségnek, vagy az edzőbizottságnak, hogy én is szeretnék indulni és megpróbálnék tisztesen szerepelni. Tudom, hogy nem sok alapot adtam rá, hogy kiérdemeljem a lehetőséget, így szinte semmi nem változott meg bennem, hogy nem mehetek. Annyi azért mégis történt, hogy most már nincs miért magamban tartani ezeket a dolgokat, hiszen nem veszítek semmit, ha Düdü megharagszik rám. Talán jobb is így, hiszen mégiscsak álszentkedés volt, hogy jópofákat vágtam egy csomó dologhoz, ami amúgy nem tetszett.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.