A tájfutást nem vettem mostanában olyan komolyan, mint korábban, aminek több oka is van. Itt megpróbálom kifejteni:
2002 tavaszától kezdődtek a gondok azzal, hogy Tóth Ata abbahagyta a tájfutást, amivel én edzőpartner nélkül maradtam. A hazai EB miatt természetesen készültem rendesen, de már nem volt ugyanolyan edzeni, mint rég. Sokkal unalmasabb volt egyedül futni és nem is ment úgy, mint szerettem volna.
Az EB-n aztán jöttek a pofonok sorra, amik eléggé megviseltek.
Nem volt egy jó érzés kifutni a lelkem és utána elkönyvelni, hogy ha hiba nélkül futottam volna, akkor se lettem volna valószínűleg A döntős. A versenyek után aztán még a negatív véleményeket is hallgathattam (persze közel se mindenkitől). Többek megjegyezték, hogy ilyen eredményt ők is elérhettek volna ha edzenek egy kicsit. A Tájoló újságban is megjelent egy egész oldalas cikk, ami az én személyes bénaságomat taglalta.
Ezek után elgondolkodtam egy kicsit, hogy kell e ez nekem. Több okból is:
– A 2001-es Finn VB után úgy éreztem, hogy az A döntő elérhető lett volna, ha nem hibázok olyan sokat és bíztam benne, hogy kontinentális terepen könnyebb lesz döntőbe kerülni, de ez a Magyar EB-n igencsak megdőlt és vele együtt kicsit a hitem is.
– Úgy éreztem, hogy elértem mindent tájfutásban, amit el tudtam (válogatottság, egyéni felnőtt országos bajnoki cím) és ennél többre már nem vagyok képes. – Következő évek világversenyei kicsit se olcsó országokban lesznek, ami felveti, hogy valószínűlég mélyen a zsebébe kell nyúlni annak aki indulni akar, majd odakint ronggyá verik, ami után idehaza még hallgathatja is, hogy milyen béna volt.
Ezek után én igencsak fontolgattam, hogy abbahagyom a versenyszerű tájfutást. Ebben a hitemben csak erősített, hogy Lantos Zoli nem számított rám a Cseh világkupa futamon. Ezzel nem is lett volna semmi gond, csakhogy akkor se jöttem nála számításba, amikor már Dénes Zoli, Sproki és Less Áron is visszamondta a szereplést és csak én maradtam.
Nem akarom persze más nyakába varrni, azt, hogy így összetörtem. A fő ok az volt, hogy minden motivációmat elvesztettem és egyszerűen úgy éreztem, hogy kiégtem. A hazai tájfutás már kevés ahhoz, hogy motiváljon a hétköznapi edzésekre, a világversenyek pedig még ennyire se motiváltak.
Eljött az alapozás, amihez ennek ellenére úgy álltam, hogy "akkor is megmutatom" és Sinkó Gyurival el is kezdtünk edzeni. Csakhogy nem tartott túl sokáig a lendületem, főleg, hogy jött a vizsgaidőszak és egy-két kisebb betegség is. Az alapozást így aztán gyenge félgőzzel csináltam, átlag 70 km-s hetekkel. Hol volt kedvem edzeni, hol nem. Hol heti 3-at futottam, hol 10-et.
A tavaszi versenyek se mozdítottak ki ebből az állapotból. Néha jött egy pár hetes fellángolás, de aztán elment a kedvem az egésztől. A Hosszútávú OB-n elért 7. helyem is felemás volt. Bennem volt még a korábbi évek munkája és az a pár hét komolyabb edzés, de tisztában voltam vele, hogy nem vagyok felkészült, így nem is nagyon tudott motiválni. Leginkább csak a túlélésre mentem. Ekkor már el kellett gondolkozni azon, hogy ki akarok-e jutni a 2003-as Svájci VB-re, de ez is csak egy rövid fellángolást hozott az edzésekben. Jött aztán egy katasztrofális Rövidtávú OB, ami az egész tájfutástól elvette a kedvem egy rövid időre. Egy megnyert selejtező után az utolsó helyről indulhattam, ami fölöttébb motivált. A döntő előtt jól bemelegítettem, majd nekiestem a pályának. Na ami ott történt az maga volt a pokol. 27-ik lettem, de úgy éreztem (és ez még most se múlt el), hogy erről kicsit se én tehetek. A futás nagyon jól ment és szerintem nem is hibáztam, csak épp nem tudtam megtalálni a pontokat. A dzsuva, a térkép… Úgy éreztem, hogy ha normális OB döntőn futhatok, akkor simán nyerek. Sőt, ha csak a 41-es pont előtt rajta van a térképen az a hatalmas jellegfa, akkor is. Ez egy kissé elvette a kedvem, főleg, hogy a 2004-es Hosszútávú OB is hasonló lesz, én pedig mindig is a Hosszútávú OB-ra készültem egész télen, mert ott meg lehet mutatni az edzésmunkát. Na itt még ezt a motivációt is elvették tőlem, így aztán nem edzettem két egész hétig semmit. Ez nagyon szerencsés volt pont a válogató előtt, de nem bánom, hogy nem jutottam ki, mert bár így utólag meg lehetett volna csinálni, de akkor is lemondtam volna katasztrofális fizikai állapotom miatt. Szóval szépen lekocogtam a válogatót, de ekkor már nagyon motoszkált bennem, hogy újra elkezdjek edzeni. Ez azért is időszerű volt, mert közeledett a Váltó OB, ahol a csapattagokat nem illik cserbenhagyni.
El is kezdtem edzeni hétfőn, de egy hét múlva begyulladt egy fogam és piszkosul fájt. Foghúzás és antibiotikum jött az OB-ig, valamint semmi futás, így aztán elég pocsék formában voltam.
Középtávú OB selejtezőjét nem erőltettem, mert azért egy selejtező az nem akadály. Be is jutottam gond nélkül, majd a döntőnek nekiestem minden mindegy alapon. Csodák csodájára (vagy a szintnélküli pálya miatt) egész jól ment, sőt a 9. ponton, a pálya kétharmadánál vezettem is, de aztán elfáradtam és jöttek a hibák is sorra, ráadásul a futás se ment. 8. helyen végeztem és ezzel fél bajnoki pontot sikerült szerezni, mivel Kiffer Gyuszival sikerült azonos időt futnunk.
A Váltó OB reggelén aztán az előző napi rohanástól már izomlázzal ébredtem és teljesen beállt lábakkal. Boci a 14. helyen váltott, de eléggé egyben maradt a mezőny, így nem volt nagy a hátrány (6 perc). A térképrajtig elég sokat kellett futni és mivel sokan épphogy csak előttem mentek ki, így nyomtam rendesen, csakhogy a lábaim majd leszakadtak úgy be voltak állva. Köszönhetően annak, hogy az elmúlt napokban nem futottam, majd az előző napi futás még betett, ráadásul bemelegíteni se nagyon mertem, hogy kibírjam a pályát. Az egyesre aztán már megfogtam pár embert, köztük Jolánt, akivel szinte végig együtt mentünk. Később a többiek lemaradtak és utolértük Varga Bálintot. Ez azért volt érdekes, mert Bálint egyből meg is mutatta egy fölfelé útfutáson, hogy gyenge vagyok és jól otthagyott. Később utolértük és aztán kicsit le is maradt, de ezt nem a futásommal értem el. A pálya vége fele már néha az volt az érzésem, hogy Jolán letapossa a sarkam (a célban aztán meg is erősítette ezt az érzésemet). Futottam, ahogy bírtam, de éreztem, hogy nagyon nem haladok, szerencsére azonban nem nagyon hibáztam, így a 2. helyen váltottam Fecót. Amiatt ugye nem kellett aggódnom, hogy Fecó háttrébb csúszik, de a győzelem is nagyon távol volt, mert több mint 8 perccel előtte ment ki Szundi Attila. Fecó be is jött 2. helyen egy tőle megszokott legjobb idővel, így aligha lehetünk szomorúak az ezüstérmünkkel. A jövőt tekintve egyre jobban tetszik ez a 2. futó szerepkör, hisz itt lehet Joker az ember. Általában 2. futónak teszik a csapatok a leggyengébbjüket, így lehet feljönni rendesen. Boci meg is kérdezte, hogy milyen érzés volt 12 ember mellett elmenni. Így utólag tényleg nagyon tetszik nekem is, de a pályán kicsit se élveztem. Mindenesetre ezek után kb. egyformán tetszik mind a három pozíció a váltóban.
Két hete már majdnem újrakezdtem a komoly edzést, de mától (2003.06.30) el is kezdem. Ideális időpont ez, mert pont az év fele telt el. Nincsenek őszig versenyek (nekem), amire külön készülni kellene és időm is van bőven az edzésekre.
Mi motivál?
– MEAFC-al még nem sikerült váltóban, vagy csapatban aranyérmet nyerni és ez számomra fontosabb, mint bármely másik bajnoki szám.
– Nem azért edzek, hogy elérjek egy bizonyos szintet (A dönt
ő, VB-re való kijutást, OB győzelem), hanem, hogy minél jobb legyek. Ha leszek olyan jó, akkor úgyis bekerülök mind az utazó keretbe, mind az A döntőbe és az OB győzelem is biztos összejön újra.
– Svédországban (2004), vagy Japánban (2005) a VB-n végre szeretnék egy tiszta MEAFCos válogatott váltóban futni Kisdomával és Fecóval!
2002 tavaszától kezdődtek a gondok azzal, hogy Tóth Ata abbahagyta a tájfutást, amivel én edzőpartner nélkül maradtam. A hazai EB miatt természetesen készültem rendesen, de már nem volt ugyanolyan edzeni, mint rég. Sokkal unalmasabb volt egyedül futni és nem is ment úgy, mint szerettem volna.
Az EB-n aztán jöttek a pofonok sorra, amik eléggé megviseltek.
Nem volt egy jó érzés kifutni a lelkem és utána elkönyvelni, hogy ha hiba nélkül futottam volna, akkor se lettem volna valószínűleg A döntős. A versenyek után aztán még a negatív véleményeket is hallgathattam (persze közel se mindenkitől). Többek megjegyezték, hogy ilyen eredményt ők is elérhettek volna ha edzenek egy kicsit. A Tájoló újságban is megjelent egy egész oldalas cikk, ami az én személyes bénaságomat taglalta.
Ezek után elgondolkodtam egy kicsit, hogy kell e ez nekem. Több okból is:
– A 2001-es Finn VB után úgy éreztem, hogy az A döntő elérhető lett volna, ha nem hibázok olyan sokat és bíztam benne, hogy kontinentális terepen könnyebb lesz döntőbe kerülni, de ez a Magyar EB-n igencsak megdőlt és vele együtt kicsit a hitem is.
– Úgy éreztem, hogy elértem mindent tájfutásban, amit el tudtam (válogatottság, egyéni felnőtt országos bajnoki cím) és ennél többre már nem vagyok képes. – Következő évek világversenyei kicsit se olcsó országokban lesznek, ami felveti, hogy valószínűlég mélyen a zsebébe kell nyúlni annak aki indulni akar, majd odakint ronggyá verik, ami után idehaza még hallgathatja is, hogy milyen béna volt.
Ezek után én igencsak fontolgattam, hogy abbahagyom a versenyszerű tájfutást. Ebben a hitemben csak erősített, hogy Lantos Zoli nem számított rám a Cseh világkupa futamon. Ezzel nem is lett volna semmi gond, csakhogy akkor se jöttem nála számításba, amikor már Dénes Zoli, Sproki és Less Áron is visszamondta a szereplést és csak én maradtam.
Nem akarom persze más nyakába varrni, azt, hogy így összetörtem. A fő ok az volt, hogy minden motivációmat elvesztettem és egyszerűen úgy éreztem, hogy kiégtem. A hazai tájfutás már kevés ahhoz, hogy motiváljon a hétköznapi edzésekre, a világversenyek pedig még ennyire se motiváltak.
Eljött az alapozás, amihez ennek ellenére úgy álltam, hogy "akkor is megmutatom" és Sinkó Gyurival el is kezdtünk edzeni. Csakhogy nem tartott túl sokáig a lendületem, főleg, hogy jött a vizsgaidőszak és egy-két kisebb betegség is. Az alapozást így aztán gyenge félgőzzel csináltam, átlag 70 km-s hetekkel. Hol volt kedvem edzeni, hol nem. Hol heti 3-at futottam, hol 10-et.
A tavaszi versenyek se mozdítottak ki ebből az állapotból. Néha jött egy pár hetes fellángolás, de aztán elment a kedvem az egésztől. A Hosszútávú OB-n elért 7. helyem is felemás volt. Bennem volt még a korábbi évek munkája és az a pár hét komolyabb edzés, de tisztában voltam vele, hogy nem vagyok felkészült, így nem is nagyon tudott motiválni. Leginkább csak a túlélésre mentem. Ekkor már el kellett gondolkozni azon, hogy ki akarok-e jutni a 2003-as Svájci VB-re, de ez is csak egy rövid fellángolást hozott az edzésekben. Jött aztán egy katasztrofális Rövidtávú OB, ami az egész tájfutástól elvette a kedvem egy rövid időre. Egy megnyert selejtező után az utolsó helyről indulhattam, ami fölöttébb motivált. A döntő előtt jól bemelegítettem, majd nekiestem a pályának. Na ami ott történt az maga volt a pokol. 27-ik lettem, de úgy éreztem (és ez még most se múlt el), hogy erről kicsit se én tehetek. A futás nagyon jól ment és szerintem nem is hibáztam, csak épp nem tudtam megtalálni a pontokat. A dzsuva, a térkép… Úgy éreztem, hogy ha normális OB döntőn futhatok, akkor simán nyerek. Sőt, ha csak a 41-es pont előtt rajta van a térképen az a hatalmas jellegfa, akkor is. Ez egy kissé elvette a kedvem, főleg, hogy a 2004-es Hosszútávú OB is hasonló lesz, én pedig mindig is a Hosszútávú OB-ra készültem egész télen, mert ott meg lehet mutatni az edzésmunkát. Na itt még ezt a motivációt is elvették tőlem, így aztán nem edzettem két egész hétig semmit. Ez nagyon szerencsés volt pont a válogató előtt, de nem bánom, hogy nem jutottam ki, mert bár így utólag meg lehetett volna csinálni, de akkor is lemondtam volna katasztrofális fizikai állapotom miatt. Szóval szépen lekocogtam a válogatót, de ekkor már nagyon motoszkált bennem, hogy újra elkezdjek edzeni. Ez azért is időszerű volt, mert közeledett a Váltó OB, ahol a csapattagokat nem illik cserbenhagyni.
El is kezdtem edzeni hétfőn, de egy hét múlva begyulladt egy fogam és piszkosul fájt. Foghúzás és antibiotikum jött az OB-ig, valamint semmi futás, így aztán elég pocsék formában voltam.
Középtávú OB selejtezőjét nem erőltettem, mert azért egy selejtező az nem akadály. Be is jutottam gond nélkül, majd a döntőnek nekiestem minden mindegy alapon. Csodák csodájára (vagy a szintnélküli pálya miatt) egész jól ment, sőt a 9. ponton, a pálya kétharmadánál vezettem is, de aztán elfáradtam és jöttek a hibák is sorra, ráadásul a futás se ment. 8. helyen végeztem és ezzel fél bajnoki pontot sikerült szerezni, mivel Kiffer Gyuszival sikerült azonos időt futnunk.
A Váltó OB reggelén aztán az előző napi rohanástól már izomlázzal ébredtem és teljesen beállt lábakkal. Boci a 14. helyen váltott, de eléggé egyben maradt a mezőny, így nem volt nagy a hátrány (6 perc). A térképrajtig elég sokat kellett futni és mivel sokan épphogy csak előttem mentek ki, így nyomtam rendesen, csakhogy a lábaim majd leszakadtak úgy be voltak állva. Köszönhetően annak, hogy az elmúlt napokban nem futottam, majd az előző napi futás még betett, ráadásul bemelegíteni se nagyon mertem, hogy kibírjam a pályát. Az egyesre aztán már megfogtam pár embert, köztük Jolánt, akivel szinte végig együtt mentünk. Később a többiek lemaradtak és utolértük Varga Bálintot. Ez azért volt érdekes, mert Bálint egyből meg is mutatta egy fölfelé útfutáson, hogy gyenge vagyok és jól otthagyott. Később utolértük és aztán kicsit le is maradt, de ezt nem a futásommal értem el. A pálya vége fele már néha az volt az érzésem, hogy Jolán letapossa a sarkam (a célban aztán meg is erősítette ezt az érzésemet). Futottam, ahogy bírtam, de éreztem, hogy nagyon nem haladok, szerencsére azonban nem nagyon hibáztam, így a 2. helyen váltottam Fecót. Amiatt ugye nem kellett aggódnom, hogy Fecó háttrébb csúszik, de a győzelem is nagyon távol volt, mert több mint 8 perccel előtte ment ki Szundi Attila. Fecó be is jött 2. helyen egy tőle megszokott legjobb idővel, így aligha lehetünk szomorúak az ezüstérmünkkel. A jövőt tekintve egyre jobban tetszik ez a 2. futó szerepkör, hisz itt lehet Joker az ember. Általában 2. futónak teszik a csapatok a leggyengébbjüket, így lehet feljönni rendesen. Boci meg is kérdezte, hogy milyen érzés volt 12 ember mellett elmenni. Így utólag tényleg nagyon tetszik nekem is, de a pályán kicsit se élveztem. Mindenesetre ezek után kb. egyformán tetszik mind a három pozíció a váltóban.
Két hete már majdnem újrakezdtem a komoly edzést, de mától (2003.06.30) el is kezdem. Ideális időpont ez, mert pont az év fele telt el. Nincsenek őszig versenyek (nekem), amire külön készülni kellene és időm is van bőven az edzésekre.
Mi motivál?
– MEAFC-al még nem sikerült váltóban, vagy csapatban aranyérmet nyerni és ez számomra fontosabb, mint bármely másik bajnoki szám.
– Nem azért edzek, hogy elérjek egy bizonyos szintet (A dönt
ő, VB-re való kijutást, OB győzelem), hanem, hogy minél jobb legyek. Ha leszek olyan jó, akkor úgyis bekerülök mind az utazó keretbe, mind az A döntőbe és az OB győzelem is biztos összejön újra.
– Svédországban (2004), vagy Japánban (2005) a VB-n végre szeretnék egy tiszta MEAFCos válogatott váltóban futni Kisdomával és Fecóval!