Nem igazán illett a programomba a mai félmaraton, hisz a betonon futás mellőzése mellett döntöttem 2 hete, de a versenyre már korábban bejelentkeztem és végül nem is bántam meg, hogy indultam.
Bemelegíteni nem volt túl sok időm, ráadásul még a reggelit is éreztem kicsit, valamint a tegnap rosszalkodó derekam sem tűnt tökéletesnek. Aztán a bemelegítés egész jólesett. Bő negyed órát futottam, benne 5-6 repülővel, így már a pulzusomat is feltornáztam kicsit. Persze rögtön melegem lett, így nekiálltam vetkőzni, de rövidnadrág nem volt nálam, így maradt a laszteksz és a rövidujjú futófelső.
A tervem az volt, hogy nem hajtom szét magam és az első körben ennek megfelelően nem nagyon akartam 170 fölé engedni a pulzusomat. Olyan 175-176 környékéig szokott még jólesni a versenyeken a futás. Gondoltam ha már az első körben felszalad odáig annak küzdős befejezés lesz a vége.
Úgy kalkuláltam ehhez kerek 4 perces tempót kell majd futnom, így előirányoztam magamnak a 84 perces félmaratont, de azért megjegyeztem a többieknek (jelen volt a Mind System és a B&J kemény magja), hogy ha jól megy elfutók a leggyorsabb női versenyzővel.
A rajt után persze minden igyekezeten ellenére 3:30-ban ment le az első pár száz méter, majd igyekeztem visszavenni és 1km környékére be is állt a tempó olyan 3:45 körülre. Még igyekeztem volna tovább lassulni, de irreálisnak tűnt. Sorra mentek el mellettem az emberek, bár egyre kevesebben és egyre lassabban. Végül aztán besoroltam egy bolyba, amiben Vajda Zsuzsi is futott. Gondoltam a későbbi női győztes versenyző tempója végül csak jó lesz és már a Tatai Minimaratonon is tudtam nála kicsit jobbat futni, akkor pedig ma is ki kell bírnom a tempóját. Figyeltem a pulzusom és szerencsére még épp 170 alatt volt, néha érte csak el a 170-et. A tóparti sétányra kifutva aztán jött az enyhe hátszél és a tempó kicsit fokozódott. Az átlagunk 3:44-re is benézett, a pulzusom pedig 168-172 közötti tartományban ingázott. Ekkor komolyan elgondolkoztam azon, hogy mit csinálok. Már megint az lesz a vége, hogy féltávnál 175 fölé szökik a pulzusom és a második felét a félmaratonnak végig fogom küzdeni. Főleg a szembeszeles részeken.
Ehhez képest a füves szakasz némi megnyugvást hozott, az átlagtempó is ismét 3:45 lett és a pulzusom is visszanézett stabilabban 170 alá. A fordulónál aztán rögtön belassultunk egy kicsit, én pedig jobbnak láttam 3 fősre apadt bolyunkban előrébb menni és nem utazni a szélárnyékban.
Azt hittem a másik srác nyulazik Zsuzsinak, így nem nagyon akartam még nála is előrébb menni. A tempónk szép lassan esni kezdett és a célkapuhoz, azaz féltávhoz 38:40 körül értünk. Gondoltam, ha a tempó nem esik tovább az ekkor átlagnak látott 3:47-ről, akkor simán meglesz a 80 percen belüli idő és még csak nem is kell majd érte megküzdenem. Itt már nagyon jólesett a futás és inkább fordítva kezdtem gondolkozni, azaz a gyorsabb tempó járt az agyamban. Úgy gondoltam, majd a hátszélben újra begyorsulunk és mikor a nyúlnak vélt srác is eltűnt, akkor úgy döntöttem, hogy ez csak edzés és az lesz a tuti, ha Zsuzsival futom végig a távot.
Nem számítottam rá, de Zsuzsi tovább lassult és a hátszél sem lendített a tempón. Sokszor felmerült bennem, hogy ellépjek és akkor simán meglesz a 80 perc alatti idő, de végül végig maradtam. A szembeszélben igyekeztem a szélárnyékot biztosítani, de ez a nyulazás nem is olyan egyszerű, mint azt gondoltam. Hol eltávolodtam Zsuzsitól, hol úgy éreztem, hogy feltartom. Ekkor már 3:50-3:51 volt az átlagtempó, magyarul a pillanatnyi sebességünk nem nagyon lehetett 4 perces alatt. Fura volt így futni, hogy éreztem kilométerenként 10-15, de akár 20 másodperc is marad bennem.
A végén aztán az utolsó 500 méterre Zsuzsi nyitott egy hosszú hajrát én pedig természetesen mentem előtte, mellette. A 81 percből végül éppen kicsúsztunk, de ez nem igazán zavart. Ha a 80-ról maradunk le ugyanígy az már bosszantóbb lett volna.
Levezetésnek vagy 10-15 perc szünet után futottunk egy keveset Malonovits Józsival és Vajda Zsuzsival, amit én még a kocsihoz való elkocogással 2km-re egészítettem ki.
Jó volt ez a mai futás. Talán még soha nem futottam utcai versenyen ennyire jólesően és mégis egész lendületesen. Egy másodpercig nem kellett küzdenem a tempóért, éreztem, hogy sok marad bennem, de nem tudom pontosan mennyi. Az első kör tempóját egészen biztosan lazán tudtam volna tartani. Nem kezdek bele a tippelgetésbe, hogy mennyit tudtam volna ma. Nincs értelme, amúgy sem versenyezni jöttem és a sportban amúgy sincs ha.
A pulzusom az első kör elején volt a legmagasabb, majd a tempóval együtt szépen esett olyan 165-166-os szintig és csak a végén a hajrában ment fel ismét, igaz akkor egész 175-ig. Az átlag pulzusom, így 168 lett, ami nálam nem egy erős tempó, még edzésen sem. Az idén és korábban is minimum 175-ös átlaggal futottam az utcai versenyeket és azok már nem estek jól. Ellenben a mainak egyetlen másodperces sem esett rosszul, úgyhogy igen pozitívan látom a dolgokat.
Nem is tudom hogyan lehet, hogy sok terepen és lassan futott edzés után miként tudtam még gyorsulni is. Ezzel az idővel 14. lettem és egész sűrű volt az mezőny előttünk.
Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 168
Átlagtempó: 3:51
Összesen 26km, 107:31