Technikai edzést szervezni nem olyan egyszerű sajnos és én nem igazán szeretek fantom pontokat keresni az erdőben, így adta magát, hogy a Szpari kupát kihasználva azon induljak el és fussak egy rövid, pörgős technikai edzést.
A terv az volt, hogy 20 perc részben terepen futott bemelegítés után pörgősen, de leginkább a technikai részre koncentrálva fussam le a pályát, majd utána némi kocogással vezessek le. Úgy gondoltam, hogy amolyan “full kontrol” edzést csinálok, azaz egy másodpercre sem hagyom lanyhulni a figyelmet, inkább lassítva, de semmiképpen sem hibázva akartam teljesíteni a pályát. Ehhez képest pont az ellenkezője sikerült. Kétszer úgy elvesztem, hogy azt sem tudtam hol vagyok és egy harmadik hibám is rettentő csúnya volt.
Egész sokat gondolkodtam az okokon, hisz tényleg sokkal több figyelmet fordítottam a tájékozódásra, mint máskor. Egyrészt a térkép közel sem hibátlan, ami mindegyik hibámat megalapozta. Volt, amit gyorsan korrigáltam, akár még időt sem veszítve, de volt, amit nagyon csúnyán megettem. Ragaszkodtam ugyanis az eredeti tervhez. “Ha ezen a gerincen futok fel, akkor ide kellett érnem…”, pedig a valóságban nem oda értem. Persze ha ezt az ember azonnal észreveszi, a hibát elkerüli. Én azonban nem vettem észre és egész sokáig belemagyaráztam a térképbe mindent. Egy dologra nem figyeltem csupán és az a tájolóm volt. Előbb 30 fokkal majd úgy 60-al is elkanyarodtam és csak akkor néztem újra a tájolóra, mikor már éreztem, hogy nagyon nem stimmel valami. A tanulság tehát, hogy többet kell nézni a tájolót, különösen akkor, ha valami nem egészen stimmel. Az első gyanús jel után még 2-3 percet futni igencsak luxus. Az utolsó előtti pontra vétett hibámat viszont szerintem akármennyire is precíz vagyok nem úsztam volna meg. Egyszerűen irányt tartva nem oda értem ki, ahova kellett volna. GPS alapján majdhogynem ráfutottam a pontra, a valóságban meg mászhattam egy csomót, mire odaértem.
Hát nem tudom. Nem lettem magabiztosabb ettől a futástól, de a hazai térképek egy részébe vetett bizalmam sokat romlott. Így, hogy sokkal jobban koncentráltam a tájékozódásra sokkal több minden feltűnt, mint általában. A baj az, hogy nem nagyon tudtam mit kezdeni azzal, hogy észlelem “valami nem stimmel” és ebből aztán már hatalmas hibákat tudtam generálni.
Sebaj! Tavaszig még van időm összerakni a tájékozódásomat, ami az elmúlt évek során atomjaira hullott szét. Legközelebb Őszi Boróka Kupa jön, amin szintén edzésként indulok és ott aztán tökéletes térkép vár majd, így arra fogni semmit nem lehet majd.
Fizikálisan a mai nap nagyjából azt adta, amit vártam. Terepen, lendületes bő 30 percet futva edzettem egyet és ugyan nem igazán ment jól, de ez most nem baj, hisz csak edzettem. Majd lesz jobb ez is!
Összesen 12km, 300 szint, 70:33