Tatai Minimaraton 2009

2009 augusztus 1, 22:05Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Nem volt kérdés, hogy a Tatai Minimaratonon a tavalyi év után újra elinduljak. Akkor pár hét edzés után igen szánalmasat futottam és hát idén se vagyok valami gyors. Az időjárás most sem kímélt minket és 35 fokban vártuk a versenyt. Ezúttal csapatot is neveztünk és igen erős futókkal erősítettünk.
Tibi, Markót Tomin és rajtam kívül beszervezte Emmer Attilát, én pedig megkértem a velünk Tatára átugró Erkolo Ashenafi-t, hogy szálljon be a csapatunkba.
Bemelegítésnek Ashenafival futottunk szűk 5km-t a tóparton. Meglepően lassan kezdtünk és csak az utolsó 1km-n váltott bele egy nagyot, amitől persze lemaradtam. Persze még így is 4:46-os lett a bemelegítés átlaga.
A rajt után igyekeztem nem elfutni magam, de meglepően gyorsan haladtam még így is. Nézegettem az órám, de 3:40-ről nem nagyon mozdult el a tempó és mivel a pulzusom is 170 alatt volt nem nagyon izgattam magam ezen. Úgy 2km-nél aztán kezdett kevésbé jólesni a futás, így kicsit visszavettem és le is maradtam Vajda Zsuzsi és Szilágyi Tibi mögül. Ennek ellenére talán ha 1 ember ment el mellettem és innentől egész 8km-ig kifejezetten élveztem a futást. Pulzusom ugyan szép lassan kúszott fölfelé és ekkor már 176 körül járt, de nem szenvedtem. minimaratonFelfutottam Tibiék mögé és elhatároztam, hogy ott is maradok, de aztán a tó mellé kiérve jobb kanyartechnikámnak köszönhetően eléjük kerültem és ott is ragadtam. Előbb Zsuzsi, majd Tibi is lemaradt rólam, én meg kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Mire az Öreg-tó partját elhagytuk már 178-179 volt a pulzusom és kezdtem rendesen szenvedni, de ekkor már nem akartam visszavenni. Úgy tudtam, hogy a csapatba csak a legjobb 4 számít, így Tibit meg kellett vernem. Kicsit meglepődtem, amikor Tibi visszazárkózott mellém, de aztán hozta a formáját és rögtön benyögte, hogy “megállok egy kicsit sétálni”. Én meg ahelyett, hogy visszavettem volna nyomtam neki a fölfelét, hogy meglépjek tőle és innentől az utolsó kilométerig vagy 8 embert ki is előztem. Pulzusom 180 fölött ragadt és minden méterért meg kellett küzdeni. Nem tudom miért sanyargattam ennyire magamat, de valószínűleg az hajtott, hogy megyek el az emberek mellett. Már az egyes út előtt elérte a pulzusom a 183-at és innentől zsibbadtam és rettenetesen vártam a célt. Kicsit később Edit, Juditék, Balu és még sokan mások szurkoltak, amitől felpörögtem és úgy éreztem innen már bent is vagyok. Nem így volt, mert ahogy elhagytam őket csak azt éreztem, hogy sose lesz vége az utolsó 500 méternek. Szerintem itt esett végleg szét a mozgásom és be is lassultam talán egy kicsit. Összesen ketten mentek el mellettem az utolsó kilométer alatt és már attól sem támadtam fel, hogy Szabó Imi, mint az őrült ordított nekem. A 188-as pulzus, amit itt mértem már embertelen.
eredmenyhirdetesNagyjából 2 percig nem is tértem magamhoz befutás után, csak feküdtem a füvön és próbáltam magamhoz térni. Időm 53:18 lett és ezzel a 35. helyen végeztem. Ez majdnem 5 perccel jobb a tavalyi időmnél, tehát nem kicsit állok jobban, mint tavaly, de ez még nem az igazi. Az átlag tempóm 3:57 volt, ami nem valami acélos, de ki tudtam magam futni és csapatban is másodikak lettünk. Persze ehhez kellett, hogy Ashenafi nyerjen, Markót Tomi 50 , Emmer Attila 51 percet fusson. Tibi pedig ugyan majdnem 2,5 perccel utánam futott be, de akkor se lettünk volna előrébb, ha együtt érünk célba. Mint kiderült mind az 5 csapattag ideje számított.

Max. pulzus: 188
Átlag pulzus: 176
Átlagtempó: 3:57

Összesen 19km, 75:45

Hozzászólás írása