Ma csak egy könnyű futás volt a program és Baluval ezt a városban ejtettük meg. Kellemes volt, gyorsan eltelt és végig dumáltunk, a pulzusom pedig egész alacsony volt. Nagyjából ennyi.
Ami a bejegyzés címét illeti a szuperkompenzáció Szabolcs hozzászólásából jön. Ebben sok minden lehet, de már-már túl tudományosan hangzik, főleg az én szintemen. Mindenesetre ma szuperkompenzáltam, hiszen a szervezetem hagytam regenerálódni, ami elviekben azt eredményezi, hogy magasabb szintre jut az edzettségi állapotom a pihenés hatására, mint az előző terhelés előtt volt. (Magyarul ma fejlődtem és nem tegnap a résztáv közben.)
Az exorexia viszont egy baromság! Szerintem ráadásul valaki poénból találta ki és az egész , tehát csak egy hype. Angolul szinte nem is lehet róla olvasni és amúgy is egy áltudományos hülyeség. A lényege, hogy a túlzott sportolás is egy betegség és aki már a hét minden napján sportol az is ebben szenved, nem beszélve azokról akik néha napi kétszer sportolnak. Tehát ez is egy olyan dolog, ami érvényes rám. Egyértelműen exorexiás vagyok. 🙂
Bővebben ebben a cikkben lehet róla olvasni:
http://www.noilapozo.hu/20090317/a_tulzasba_vitt_sportolas_is_betegseg_az_exorexia_tunetei_es_okai
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 137
Átlagtempó: 5:04
Összesen 10km, 51:22
Érdeklődőknek!
A szuperkompenzáció egy modell, de a valóságalapja vitathatatlan. 5 fázisa van:
1. edzésmunka
2. fáradtság
3. kompenzáció, azaz pihenés, regeneráció, más szóval: adaptációs válasz.
Ekkor áll vissza a szervezet egyensúlya.
4. Ezután jön a voltaképpeni szuperkompenzáció vagy túlkompenzáció, túladaptálódás. Ekkor a szervezet magasabb szintre emelkedik, de csak akkor, ha időben következik az újabb edzésmunka. Mert a szervezet a magasabb szintre emelkedéssel készül fel a következő terhelésre.
5. Ha jön időben a következő edzés, akkor a szuperkompenzáció lecseneg, elvész. Ha viszont túl korán jön az újabb nagy terhelés, akkor a szuperkompenzáció letörik, nem tudja „kifutni” magát, és nem lesz edzettebb az ember, csak fáradtabb. Ez az úgynevezett túledzés, az a hiba, amit élsportolók gyakran elkövetnek.
A másik modell a fáradtság-fittség modell, más szóval a kéttényezős modell. Eszerint az edzésnek két fő hatása van: fáradtság és fittség, az előbbi rövid ideig tart, az utóbbi értelemszerűen hosszan tart, becslések szerint 3-szor tovább. Például ha a fáradtság 1 napig tart, akkor a fittség három napig húzódik. Szigorúan véve amíg az edzés valamennyi negatív hatása (fáradtság) el nem múlt, és nem jelennek meg a pozitív hatások (fittség), addig nem szabad újra edzeni, azaz sokkolni a szervezetet. A sokkolt, leterhelt, legyengített, „lerombolt” szervezetnek meg kell könnyebbülnie, meg kell erősödnie, „fel kell épülnie”, meg kell újulnia (pihenéssel vagy könnyű futással, átmozgatással), és csak ekkor szabad újra keményen edzeni.
A dolgot persze bonyolítja, hogy az edzések hatása összegződik is, persze csak akkor, ha a terhelés és a pihenés megfelelő egyensúlyban van. Valamint a szervezet különböző részeinek szuperkompenzációja nem azonos idő alatt történik, hanem különböző időtartamú.
Aki mindezzel nincsen tisztában, az helytelenül edz! És maga alatt vágja a fát. Azt hiszi, hogy amikor edz, akkor edződik, pedig nem edzés alatt edződik, hanem az edzés után! Ez egy-két naptól egy-két hétig is eltarthat a terheléstől függően. Tehát az edzés szigorúan két részből áll: edzés, majd edződés! Az első fázis aktív, a második jórészt passzív és észrevétlen. Mindezt talán azért nehéz elfogadni, mert úgy mondjuk vagy gondoljuk: „hű, de keményen edzek most!” És nyomom, mint állat. És furcsa, hogy amikor nem csinálok semmit, valójában akkor edződöm kőkeményen.
Tornai Szabolcs
Javítás: 5. Ha NEM jön időben…
Hali,
Szerintem van olyan, hogy valaki túlzásba viszi a sportolást!
De ez még nem jelenti azt, hogy te beteg lennél…
Az emberek, mint sok minden másban abban is különböznek, hogy mennyire terhelhetők, legyen szó a sportról pl. ami neked kellemes és kell, mert akkor érzed jól magad, az másnak más sok és betegesnek tűnhet…Olyan van, hogy valaki túlhajtja magát, és ez árt neki, de már mire rájön nem bír visszavenni, mert megszokta a szervezete, és kell neki a mozgás!!! nagyon,mint egy drog…persze annál ez sokkal jobb…de mondom, vannak emberek ,akiknél ez már tényleg károkat is okozhat a szervezetükben.
Van egy most 20 éves fiú ismerősöm, akit gyerekkorom óta ismerek! Elkezdett keményen triálozni, bringázni, profi szintig csinálta, mert mindent ,amibe belekezd úgy csinál…aztán megnagyobbodott a szíve és sportszíve lett, mikor ezt megállapították, már minden sportolástól eltíltották, és megmondták neki, hogy már rég abba kellett volna hagynia az egyészet, mert az 1 évvel ezelötti röngenjein is látszik a sportszive…aztán a srác élt tovább és eléggé kész volt mert az élete a sport!imádja, és ennek az alig 20 éves fiúnak idén lett egy agyérgörcse is, minek következtében ugyan csak pár napra ,de lebénult az egyik oldala, megszüntették a dolgot és közölték, hogy ha ez az ércsomó a szívéig eljut és nem áll meg az agyában akkor meghalt volna, …nna szóval ilyenek is vannak, nemárt észnél lenni!
Mindenkinek annyit érdemes sportolni, mai jólesik, de ésszel!!
Üdvimanó,
Viola .)