Tibi már tegnap jelezte, hogy ma nem fog tudni edzeni jönni és ma napközben Balu is lemondta az edzést, mert kicsit lebetegedett, így aztán egyedül kellett ma futnom. Nem túl nagy kedvvel indultam el, mert még az eső is egész nap esett. Szerencsére mikor kiléptem a házból már elállt, így legalább az elázást megúsztam. Kossuth-kert felől futottam fel a TSC pályára és nem esett olyan nagyon jól. Épp elkezdtem fent repülőzni, mikor megláttam egy futót szintén melegíteni. Mint kiderült ő is 2000 métereket akart ma futni, csak kicsit lassabban, mint én. Eredetileg úgy gondoltam jó lesz nekem a 7:20-as kétezerből 4 darab és ha jól megy még mindig futhatom gyorsabbra.
Ezt gyorsan felülbírálta magamban és becsatlakoztam újdonsült futó ismerősömhöz az első kétezrére. Mint utóbb kiderült Bakos Gergely a neve és az ultrafutás mozgatja. Hamar kimentem a kettes pályára és így külső íven futottam egy 7:36-ot. Ez tulajdonképpen a kettőnk által tervezett idők közt pont félúton van, így egyikőnk se futotta nagyon el az edzését. (Persze én könnyen beszélek, hisz lassabbra nem nehéz futni. Nagyon lazán ment ez az első 2000, így a másodikban ezt kompenzálandó igyekeztem normális tempót futni, immáron egyedül és ez végül 6:59-et jelentett. A harmadikat aztán megint együtt futottuk, én szintén a kettes pályán és ez végül 7:39 lett. Itt el is búcsúztunk egymástól, de nekem még volt egy kétezrem. Szerettem volna nem rosszabbat futni, mint másodikra és ennek érdekében az eddigiektől eltérően az órát is figyeltem. Jól kiszámoltam, hogy a 7 perchez 82-es körök kellenek és elkezdtem tolni. Már az első kör után éreztem, hogy ez kemény lesz, mert 81-es körtől teljesen kész voltam és mikor a második kör végére 2:44-nél értem felmerült bennem, hogy ezernél kiszálljak. Ha egyszer ma már ment, akkor másodszor is mennie kell címszóval végül csak erőltettem tovább és mindig pont tudtam tartani a 82-es köreimet egész 1600-ig. Nem mondanám, hogy görcsösen futottam az utolsó kört, de nagyon nem vagyok hozzászokva a résztávozáshoz és ennek megfelelően kellőképpen fájt leküzdeni az utolsó kört is, amiben tulajdonképpen maxot futottam. Mikor beértem nagyon nem értettem mi van, mert az órám 6:48-at mutatott. Mivel azt azért éreztem, hogy 70 mp-es utolsó kört nem futhattam kicsit utánaszámoltam a dolognak és ekkor esett le, hogy végig a 6:50-ért küzdöttem és elég lett volna 84-es köröket nyomni a 7 perchez.
Hát ez is lehet egy taktika. Ha eleve a 6:50-nek megyek neki, akkor alighanem menet közben feladtam volna és visszavettem volna kicsit a tempóból.
Így utólag nem bánom, hogy elszámoltam magam, mert jó kis akaraterő próba volt ez így és még egy mostani állapotomhoz képest egész elfogadható időt is futottam.
2000 méterek sorban. Köztük volt minimum 2 perc pihenő, de az első után jóval több is.
7:36,6 – 162-es átlag – 170-es pulzus a végén
6:59,1 – 168-es átlag – 177-es pulzus a végén
7:39,4 – 162-es átlag – 171-es pulzus a végén
6:48,7 – 173-es átlag – 180-es pulzus a végén (1 perces megnyugvási: 42 )
Levezetésképp a Győri út mellett visszafutottam a Dózsakertbe és tettem egy kis kitérőt, hogy meglegyen a 20km.
Rá kell állni rendesen a résztávozásra, mert nem vagyok túl gyors. Alapnak mindenesetre nem olyan rossz ez a mostani sebesség.
Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 150
Megnyugvási a végén: 34 (139/105)
Összesen: 20km, 60 szint, 90:48