Egy tizenötös Lőrincen

Ma éreztem a lábamban a tegnapi futást, de leginkább a jobb combomat érzem elől. Kezd gyanús lenni a lila folt rajta, ami még a sílift ütésének eredménye. Gond nincs, elmúlik az tuti, de némi gyenge izomlázzal kombinálva úgy mozgok lefelé, mintha az Everest-ről próbálnék lejutni.
Délután apámmal indultunk futni és sikerült összehozni a tervezett 15km-t Péter-halmon kacskaringózva. Fokozatosan ment egyre jobban a futás, igaz nem is mentünk úgy a végén, mint mikor apám megfutott egy kilit 4:20-asban. Meg is lepődtem akkor és bár simán elbírtam nem vágytam rá.
Futás közben azért bosszankodni is volt min, ugyanis megint irtják az erdőt, plusz millió helyen ritkítják is. Az értékes faanyagot viszik, a hulladékfa pedig marad ahova esett. Az erdőből lassan nem marad semmi, pedig elvileg ez egy parkerdő lenne.
A neten meg azt olvasom, hogy a vértesben és a Gerecse felénk eső részén egész május 15-ig megtiltotta az erdészet, hogy rajtuk és a vadászokon kívül bárki is belépjen. A turistautak mondjuk kivételt képeznek, de ez akkor is görénység!
Kár ezen idegeskedni. Egyszerűen nem veszem figyelembe a tiltást, de mondjuk a fákat már nehezebb lesz odaképzelni az irtás helyére. Ezt amúgy egy hekker írta ide. Én nem is tudok a tiltásról. 🙂
 
Összesen 15km, 71:09

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.