Fáradt vagyok, legalábbis rámférne egy kis alvás, de szerencsére ez a mai a hét utolsó munkanapja, így nem okozott különösebb gondot, hogy elinduljak futni. Tornai Szabolccsal beszéltünk meg futást és találkoztunk is az erdő túlsó végén.
Fejlámpával az erdőben futottam, de igazából ma teljes biztonságban éreztem a bokámat, nem tartottam tőle, hogy kimegy. Természetesen semmi baja nem lett a tegnapitól, legalábbis én nem veszek észre különbséget.
Imrén tettünk egy nagyobbacska kört majd az erdőt keletről kerülve jöttünk vissza felénk. Jól telt a futás és még kicsit több is lett, mint terveztem. A végén még az erdőn át jöttem haza és megfigyeltem, hogy ha befelé dől kicsit a bokám az is pici fájdalommal jár.
Itthon aztán még megcsináltam a szokásos bokatornát is. Szerintem jól le van fárasztva a bokám, mert teljesen úgy rémlik, hogy az első alkalmakkor könnyebb volt megcsinálni az erősítő gyakorlatokat. A nyújtás viszont mindenképpen pozitív változásokat hozott.
Felmerült bennem és Gösswein Csabi is írta, hogy pont a torna által okozott fáradtság játszhat közre a mostani bokabicsaklásokban, de azthiszem igazán kényszerpályán vagyok. Erősíteni kell a bokám.
Összesen 13km, 62:16