Edzésnaplómban többen hozzászóltak, így eleve többet járt az agyam a futáson, ráadásul a tervezettel ellentétben úgy alakult, hogy nem kell ma egyedül futnom, így vártam már az edzést. Baromi jó, hogy vannak emberek, akik érdeklődve olvasnak a nem túl világszínvonalú edzésmunkámról, így a sérülésem és a versenyidőszak után is. Továbbra is arra bíztatok mindenkit, aki erre jár, hogy nyugodtan szóljon hozzá az edzésekhez, versenyekhez. Ezzel még talán még motivál is engem, sőt esetleg másokat is.
Hat körül Geri jött át hozzánk és tőlünk indultunk futni egy könnyű tizenkettest. Nem igazán volt tervünk merre induljunk, így az Ipari park felé vettük az irányt. Az első 1-2km után már kifejezetten élveztem a futást és jól is ment, főleg az előző napokhoz képest.
Elfutottunk Gerivel az Ipari park végéig, de ekkor mondta Geri, hogy forduljunk be balra, mert arra még folytatódik az út és a gyárak is. Hát ez eléggé érdekes felfedezés volt a számomra, főleg, mert elég hosszan visz még arra az út. Még mehettünk volna előre, de már fordulni kellett, hogy a Kertváros felé mehessünk haza. Nem kis szembeszél fújt visszafele, de én ennek ellenére élveztem a futást és ekkor sem esett rosszul. Egyből beugrott az őszi osztrák edzés, ahol a hegy tetején majd levitte a fejünket a szél. Ez egész hasonló volt, bár gyenge kivitelben.
Elkanyarodtunk a kertváros felé és végig pofázva haladtunk előre, amikor egy parkos terület mellett egyszer csak azt hallottam, hogy "Elnézést. Elemlámpájuk van?"
Geri először meg se hallotta a kérdést, de ekkor már elindultam a két kissrác felé. Talán 10 év körüli fiuk lehetnek és mivel a sötétben botorkáltak 20 méterre a kivilágított aszfalttól, így megkérdeztem, hogy mit hagytak el.
Ekkor jött a megdöbbentő válasz. Az egyik srác elhagyta a fél pár cipőjét és már egy órája azt keresik a fűben. Nem akar megfázni, ezért arra kér minket, hogy segítsünk a lámpákkal megkeresni a cipőjét. :)))
Szerencsére a két Myo XP pár ezer százalékkal megdobta a cipőkeresés hatékonyságát és Geri fél perc után meg is találta a gyerek elhagyott cipőjét. Megköszönték, mi pedig tovább futottunk eléggé megdobott hangulatban. Aranyosak voltak a srácok és ha azt vesszük bátrak is, hogy segítséget mertek kérni. Persze baromi nagy szerencséjük is volt, mert gondolom elég ritkán járnak arra batár erős fejlámpákkal. (Mit szóltak volna, ha a 20 wattos halogén lámával megyek? 🙂 )
Hangulatunk is megdobódott és amúgy is a holnapi Dobogókői hegyifutó versenyről beszélgettünk Gerivel, szóval gyorsan elrepült az edzés.
Ez volt az első olyan edzés a sérülés után, mikor igazán élveztem a futást és nem is a saját lassú tempómban kocorásztam. Úgy tűnik, most már nem csak a bokám kezd rendbejönni, hanem a keringésem és az izomzatom is szép lassan visszaáll az normális, edzett állapotba.
Tulajdonképpen az eddigiekhez képest ez egy örömfutás volt. Az ilyen edzések miatt éri meg akkor is futni, amikor nincs hozzá nagy kedve az embernek. Fel vagyok dobva és ez a mai edzésnek köszönhető.
Az már csak hab a tortán, hogy a pulzusom is azt mutatja, hogy sokat javult az állapotom.
Összesen 12km, 80 szint, 61:19.
Max. pulzus: 164
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 49 (147/98)