Elég korán érte haza, de mivel már úgyis sötét volt nem siettem a futással, annál is inkább, mert Edit az egyik kolleganőjéhez ment lakásnézőbe és engem is elhívott, amire így igent mondtam.
Kicsit sokáig voltunk ott, így 9-re értünk haza és már nem sok kedvem volt futni. Már az is felmerült bennem, hogy esetleg nem futok ma, de végül csak rávettem magam. Még épp elolvastam Gösswein Csabi levelét, miszerint ő lett az Östmarka segédedzője. Baromira örül neki és mondjuk tényleg jónak tűnik a dolog, de én kicsit féltem is tőle. Pont abból ad le egy keveset, amiért kiment, igaz valószínűleg azért, hogy kint tudjon maradni (anyagiak), azaz az edzések, edzőtáborok némelyikében ő részben dolgozni fog.
Persze biztos jól végiggondolta és alapvetően jó a lehetőség, szóval jónak tűnik a dolog, de elég szörnyű, hogy ami neki maga a mennyország, az a Norvégok részéről valószínűleg kizsákmányolás.
Csabi nagyon erre teszi fel az életét és ez azért rejt magában némi kockázatot. Én már egy ideje túlvagyok ezen a korszakon, de azért még mindig fellelkesedtem az ilyen hírektől, így most is adott egy lökést az edzés elkezdéséhez.
Eredetileg hosszabbat terveztem, de már késő volt, így 6-8km-re csökkentettem az adagot. Csabival még cseteltünk pár percet mielőtt elindultam és pont azzal jött, hogy ne emeljek ám napról napra a távon, így kvázi előre megnyugtatta a lelkiismeretemet a lerövidített edzés miatt.
Bánhida felé tettem egy kört és 15 percnél fordultam, így egy hatos lett volna az edzés, de csak rávettem magam, hogy tegyek egy kitérőt a Síkvölgyi-temető felé. Pont 5 percet mentem előre, hogy 8km legyen az edzés, ami meg is lett bőven.
A lábam egyre jobb, bár közel nem az igazi, gyorsabb javulásra számítottam, de van időm bőven, így nem igazán aggaszt a dolog. A derekam is vacakol néha, így ma is meg kellett állnom hajolgatni kicsit, hogy ne zavarjon a futásban.
A lényeg, hogy ma is futottam, szépen lassan javul a lábam és az edzettségem is egyre jobb.
Összesen 8km, 41:51.
Maximum pulzus: 161
Átlag pulzus: 152