Reggel fél kilenckor találkoztunk az Irhás-árok autóval még járható végében Gyurikával, Sinkó Janival és Tornai Szabolccsal, hogy egy 30-ast fussunk. Én már előző nap kinéztem egy kört, ami megkerüli Budakeszit, majd Páty sarkához csap át és az autópályával párhuzamosan jön vissza a Csiki-hegyek felé. Ebben sok ismeretlen rész lett volna, így a távot csak saccolni tudtam, illetve turistatérképről mértem le. Szerencsére Skuló még tegnap este felvilágosított minket, hogy a kinézett kör 36km vagy még több, így már eleve úgy indultunk neki, hogy jócskán illesztettünk bele levágásokat. Szabolcs az indulás előtt meglepetésemre közölte, hogy a tegnap megbeszélt 20km helyett végig velünk tart és ő is 30-ast fut.
A János-hegy oldalában aztán már túl voltunk a tervezettnél legalább 1 kilivel többön, így mikor a Korányi tüdőszanatóriumot kerültük, akkor elhatároztuk, hogy megváltoztatjuk a tervet és maradunk a Fekete-hegyeken, illetve a Vöröspocsolyás-háton. A laktanya mellett elfutva persze rögtön előjöttek a nem is olyan régi emlékek, főleg, hogy a régről megszokott útvonalon mentünk felfelé. Mivel szóbakerült a tempó, így megmértem a két kerítés közötti szakaszt, ami pontosan 2km. Fölfelében ez a mostani 11:30 nem nagy meglepetés, mert mint azt Gyurika megfogalmazta ez a mai futás egy long jogg. Egyébként tényleg elég könnyen mentünk, bár lehet ettől Szabolcsnak kicsit eltér a véleménye. Már a futás elején megkérdezte, hogy "Nem lesz ez kicsit gyors?" és a második kerítés környékén már kezdtük is látni rajta, hogy a harminc kilivel kicsit túlvállalta magát. Ezt ő is így gondolta, így azon kezdtünk tanakodni, hogy miképp juthat vissza BKV-val. Persze azért közben haladtunk előre is, főleg, hogy ekkor végig közeledtünk a Vöröspocsi felé és ezzel együtt a 63-as buszhoz. Az irtás utáni 3. kerítés volt nagyjából a forduló, majd Szabolcsot nekiirányítottuk a hegynek, mi pedig indultunk vissza. Itt egyébként Fecó mérése alapján 15,7km-nél jártunk, amit mi nem igazán becsültünk 15 fölé.
Alig tettünk pár métert és balra megláttunk egy tipós bozótruhában rohanó embert. Persze egyből utánakiáltottunk egy "Martin"-t, de mint kiderült nem ő volt, hanem a Juhász Miki. Kérdeztük nem megy-e véletlenül a 63-as busz felé, hogy Szabolcsot elnavigálja a számára ismeretlen terepen, de ő épp a Nagy-Kopasz felé tartott, így 5-en 3 felé indultunk. Szombat délelőtt az erdőben egyébként mi sem természetesebb, mint összefutni az MTFSZ elnökével. 🙂
Innentől az erdőszélen vezető kissé sáros úton csorogtunk visszafelé, majd mintha a laktanyához mennénk vissza a szokásos útvonalon haladtunk. A laktanyától aztán a Normafa felé fordultunk és szépen megkocogtuk a felfelét. A János-hegy alatt, a libegő tetejénél Gyurika és Jani frissített egy csapnál, majd indultunk is tovább. Alig hagytuk el a libegő állomását, mikor Gyalog Zsuzsival találkoztuk szembe. Gyorsan rábeszéltük, hogy forduljon meg velünk, ami annál is inkább adta magát, hogy ők is az Irhás-árok végében parkoltak. Egyébként a futásnak ebben a szakaszában végig szálingóztak szembe velünk a sparis tájfutók. Normafától aztán a Csillebérci tábort és a KFKI-t is jobbról megkerültük, hogy aztán már a legrövidebb úton visszaérjünk az Irhás-árokba. Zsuzsi néha panaszkodott a tempóra, de ehhez képest igen jól bírta, sőt a sarasabb részeken még meg is lódult a lábán a szögessel. Jani le is maradt egy kicsit a végére, de azért nem sokkal utánunk ő is megérkezett a kocsikhoz.
Szerencsére mire átöltöztünk megérkezett Szabolcs is, aki közben a fél várost körbebuszozta és villamosozta, hogy visszaérjen az autójához. Úgy tűnik nem lett különösebben rossz kedve és még futni is volt ereje, sőt jövő hétvégén valószínűleg újra próbálkozik velünk egy huszassal.
Az autókhoz végszóra még megérkezett Guszlev Anti is, aki szintén innen indulva edzett ma.
Nagyon tetszett ez a mai edzés, egész eseményteli volt és egy pillanatig se éreztem megerőltetőnek. Végig könnyedén és jólesően futottam és még a végén se éreztem azt, hogy fáradnék.
A távot Fecó pontosan lemérte a digitális térképével, így az edzés pontosan 30,2km lett és 640 szint volt benne. Ez mondjuk nem a legjobb kilométerátlag, de ma ez nem is számított. Nem tudom mennyit tudnék futni ilyen tempóban, de ma még nagyon nem éreztem úgy, hogy a közelében lennék ennek a határnak.
Összesen 30km, 640 szint, 2:47:15
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási: 31 (139/108)
