Hegyisport Kupa – Óvatosan futva, de bírta a bokám

Tegnap délután és este elég sokat próbálgattam a bokám és egyrészt arra jutottam, hogy nem tűnik vészesnek a helyzet, másrészt arra, hogy oldalra nem nyúlik annyira a jobb bokám, mint a másik. Sokkal hamarabb fognak a szalagok, mint a bal bokám esetében és lehet ez okozza a gondok egy részét. Túl korán fogják meg a bokám a szalagok, így olyan ártalmatlan szituációkban is megrántgatom a szalagjaimat, amit a jó bokám esetében észre sem veszek. Ugyan Edit nem tartja túl jó ötletnek az oldalsó szalagokat nyújtani, de nem is ellenezte, így egy kicsit nyújtottam őket. Ez az amit a részleges szakadás után tilos volt, mert akkor tuti nem forrtak volna össze a szalagjaim.
Ma reggel mindenesetre ennek nem éreztem hatását, de úgy döntöttem olyan szorosra ragasztom a bokám amennyire csak tudom, hogy még korábban fogjon a ragasztás, mint a szalagok a lábamban. Eddigiektől eltérően 4 réteget tettem a bokámra és ebből egyet keresztbe átlósan.
Mivel Balu is kinézett a mai versenyre és mint utóbb kiderült meg is nyerte az F21C-t vele tudtam melegíteni, ami a rajtba való kifutáson túl még plusz 2km-t jelentett, így olyan 4km lehetett az össz bemelegítés. A bokám tornáztatására, bemelegítésére nem is jutott csak jó 7-8 perc.
A pályának elég óvatosan kezdtem neki és rögtön az egyes pontnak fölémentem pár méterrel. (hiba: 0:10)
A kettesre aztán kicsit rossz irányba jöttem ki, majd elég alaposan a pont fölé csúsztam. Nem mentem gyorsan és többet figyeltem a bokámra, mint a térképre. (hiba: 0:30)
A hármasra egyértelmű volt az útvonal, főleg a vacak bokámmal, így kerültem és végre hiba nélkül fogtam ezt és a következő pontot is. Mivel addig nem volt gond a bokámmal onnantól már kicsit bátrabban futottam és jól meg is csináltam az átmenetet, leszámítva, hogy a pont fölött 20 méterrel megtorpantam és nem vettem észre az egyik fa mögött megbúvó pontot. (hiba: 0:10)
A hatosnak sikerült ezen a rövid távon is fölémenni. (hiba: 0:10)
A hetesre nem nagyon tetszett a jobbra lejtő lapos hegyoldal hisz a vacak bokám került alulra, de persze ettől még a pontot meg kellett volna találnom. Valami érthetetlen okból nagyon fölécsúsztam és mikor a völgy túloldaláról bevillant a kettes pontom már egyenesen oda mentem. Csak a rossz kód láttám kapcsoltam és mentem le a saját pontomhoz. (hiba: 1:00)
A 8-as átmenetben nem volt sok ráció. Az útvonal adott volt, ugyanabban a völgyben kellett lemenni amiben korábban, majd szemben fölfutni egy másikon, aminek a teteje jól le volt gallyazva. A pont sem volt ebből az irányból nehéz, így simán meglett. A 9-es pontnak aztán mellémentem a lefelében. Szerencsére viszonylag hamar korrigáltam a hibát és a szomszéd völgyben is jó magasságban álltam meg, így a meredek oldalhoz képest jól megúsztam. (hiba: 1:30)
Nem örültem a megint jobb lábbal a völgy felé oldalazásnak, így adtam magát, hogy felülről kerülve a legegyszerűbb útvonalon fogjam a 10-est, ami azthiszem be is jött. 11-re igyekeztem a csapásokat kihasználva haladni és a szintet és távolságot is jól éreztem, mert hiba nélkül lett meg a pont. Itt megláttam Tornai Szabolcsot és Morandini Viktort is. Mivel Viktor egyetlen ellenfelemként 6 perccel előttem indult, így a verseny már meg is volt. 🙂
A 12-es egy ezen a terepen már megszokott átmenet volt, így átbukdácsoltam kicsit balról ívelve a völgyeken, majd a szomszéd völgyről fogtam a pontom. Innentől a 17-es pontig a terep legjobban ismert részén tekergett a pálya és ennek megfelelően nem is sikerült hibáznom. A 18-ra is csak egy aprót, mert éppenhogy túlszaladtam rajta. (hiba: 0:10)
Ugyanezt az apró mellészaladást megismételtem a 19-re is. (hiba: 0:10) Ekkor már kezdtem örülni a jobb bokámnak, pedig egyetlen egyszer még meg is billent kicsit, de ez talán most nem is oldalra volt, hanem olyan félig visszacsapódva. A bal bokámat viszont az oldalazásokban eléggé nyomta a cipő és ez egyre érzékenyebb lett, ráadásul pont azokon a helyeken, ahol amúgy is a jobb bokám volt alul. A 25-ös pontig aztán sikerült megúszni hiba nélkül, persze nem számítva a bokám miatti óvatoskodásokat. A 26-ra viszont tettem egy szép kis tiszteletkört, mögöttem egy népes szenior csapattal. (hiba: 0:30)
Az még elég zavaró, hogy lefelében eszembe sem jut térképezni, így aztán ott ahol anno fel tudtam venni a versenyt a nálam erősebb emberekkel most komoly hátrányba fogok kerülni. A 27 rendben jött és bár nagyon óvatoskodtam úgy éreztem a 28 is, de majd 20 másodperccel megvert Viktor, így arra gondolok tán felesleges volt felmászni a domb tetejére és onnan fogni a pontot. A bokám miatt viszont az ilyen kerülők már automatikusan jöttek. A célig nem sikerül már hibáznom és bár nem futottam ki magam és közel sem hajtottam 100%-on, de végre legalább részben megvolt az az érzés, hogy egy pályán végig nyomtam.
Levezetésnek futottam kb. 4-500 métert.
Összesen hibáztam 4:20-at ami elég sok. Az is elég idegesítő, hogy sok 10-20 másodperccel megszórom a pályát, de ma volt két nagyobb hibám is.
A lényeg viszont a bokám volt és abban ma pozitívan csalódtam. Bár egész pálya részben arról szólt, hogy a lépéseimre koncentráltam, de alapvetően nem volt vele gond. A keresztbe átlósan ragasztott leukoplast valamikor elszakadt ugyan a lábamon, de ebből én semmit nem vettem észre.
Az már más kérdés, hogy elég mérsékelt tempót futottam ma, persze főleg a lefelékben és ez szerintem jó 5 perc hátrányt biztos jelent egy ekkora pályán. Persze jövő héten ennyire azért nem leszek óvatos, hisz rásérülni leukoplasttal tuti nem fogok, de ez biztos, hogy még bátrabban futva is veszíteni fogok pár percet csak azért, mert nem merek lefelé rendesen futni. Ez még egy egyszerű úton futásnál is kijön, hát még ha terepen van. A fényképen is látszik, hogy nem éppen száguldozok a befutón, sőt leginkább úgy festek, mint aki .

Azért alapvetően örülök. Élveztem a mai pályát, végre tájfutottam és jövő héten úgy néz ki nem akadályoz meg célom elérésében a bokám. Elég egyszerű lesz ugyanis a célom. Végig küzdeni, nem nagyon hibázni és úgy befejezni a pályát, hogy mindent megtettem.

Összesen 18km, 700 szint, 120:00

Térkép, részidők