“Tájfutás” a Monostori erőd területén

Reggel, mikor felébredtem rosszul éreztem magam. Fura volt, mert még soha nem éreztem magam így. Szédültem és hányingerem volt és nem voltam biztos benne, hogy el tudok menni a versenyre, mert ahogy felálltam rögtön rosszul éreztem magam. Aztán csak beültem a kocsiba és egyre jobban éreztem magam és mire a verseny kezdődött már nem szédültem és a hányingerem is elmúlt nagyjából.
Bemelegítettem egy könnyű 2km-el, amiben volt pár repülő is, de valahogy még mindig fura érzésem volt, így nem vártam sokat magamtól. Edzőcipőben indultam, mert azt hittem, hogy a "Monostori erőd" nevű terepen (Komárom) az lesz a nyerő.
A második pontra rögtön csináltam egy kisebb hibát, mert nem értettem a térképet, aztán a 3. pontra kiderült, hogy nagyon nem megy a futás, a 4.-re pedig, hogy szögest kellett volna venni, mert alig bírtam felmászni a meredek letöréseken. A 6. pontra menet aztán már láttam, hogy a térkép semmit nem ér, mert hiányzott a pont elől egy hatalmas bozótfolt. A 7. pontra csináltam egy újabb hibát, mert nem vettem észre egy útelágazást, majd futottunk egyet a magas füves volt katonai lőtéren, ahol inkább arra figyeltem, hogy ne akadjak bele egy szögesdrótba se és ne törjem ki a bokám a láthatatlan méteres gödrökben. A 13-as pontra beértem Tojást, akivel rögtön megszívtuk a 14-est. (buta hiba volt és vagy egy percbe került) A 16-os pontra aztán majdnem lefejezett egy szögesdrót, majd Csonti bíztatása mellett foghattuk 17-es és 18-as pontot egy igencsak térképhibás részen. A 19-es pontra aztán "elmentünk a fenébe" Tojással és másokkal, mert a sárga szalagon futottunk, ahogy azt valaki kiabálta nekünk. Itt kellett átmenni az erődön, így jobbnak láttam betartani az utasítást. Ez aztán közel 2,5 percünkbe került, de legalább Forrai Gábort megkíméltük egy nagyobb szívástól, mikor szembe jött velünk. Innentől együtt mentünk és ez a rész már érdekes is volt az erőd területén belül. A végén még virtusból jól megfuttattam Foreszt.
Szerencsére nem volt semmi bajom a pályán, úgyhogy úgy néz ki, hogy rendbejöttem.
A 4900m-es pályán kb. 40m szinttel 25 pont volt és 34:12-t mentem. A 7.87-es rangsorpontom nem igazán érdekelt.
Ez a verseny egy igazi kincskereső verseny volt kincskereső térképpel. Érdekességnek jó volt, de többször nem vágyom ide tájfutni. 

    1. Forrai Gábor            HTC  31:15
    2. Vajda Kolos            SMA  32:41
    3. Miháczi Zoltán         TTE  32:57
    4. Harkányi Zoltán        MEA  34:12
    5. Forrai Miklós            HTC  35:38
    6. Egei Tamás             TTE  35:54
    7. Allwinger Herwig       TTE  37:07
    8. Gyimesi Zoltán         TTE  37:27
    9. Mézes Tibor Sólyom  ZTC  38:35
   10. Gyulai Tamás          MSE  38:45
   11. Faggyas László       VHS  39:03
   12. Horváth Sándor        MEA  39:11
   13. Néda László            VTC  41:05
   14. Gillich István            MSE  41:16
   15. Szlatényi Ferenc     OSC  48:19

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.