Az utolsó hét a HOB előtt azzal telt, hogy mentsem a menthetőt és ezt maradéktalanul sikerült is megvalósítani. A cél és a rajt közötti szállásunknak hála még a rajt előtti időszak is ideálisan telt és igen jól éreztem magam az 1km bemelegítés alatt.
A rajt után aztán ez az érzés szép lassan kezdett múlni és felváltotta a küzdelem. Sajnos az egyes pontot rögtön elnéztem és a mögötte található szárazárokba vártam a pontot. (hiba: 0:10)
A hármas pontra aztán az első komolyabb hiba is becsúszott. Túl korán ugrottam át a völgyön, majd túlcsúsztam balra. (hiba: 0:40)
A négyesre még egy frissítés is belefért, hisz pár korty soha sem árt. Az ötösre menet azonban a kis ösvényt elsőre nem találva becsúszott megint egy bizonytalan szakasz. (hiba: 0:10) A tíz másodperc aztán a hatosra melléfutással is megvolt. (hiba: 0:10)
Hetesre aztán felfutottam Forrai Mikire, majd a frissítő kihagyásával el is mentem mellette. A futós hosszú átmenettel nem volt gond, azt leszámítva, hogy a fölfelék nagyon nem mentek és a lábammal már ekkor több gond akadt. Leginkább a jobb lábfejem kezdett zsibbadni, fájni a feltehetően túl szoros leragasztás miatt. Mindkét vádlim is éreztem rendesen, ami nem tudom miért lehetett, mert ilyet még soha nem érzetem. Nem görcs, hanem sima fájdalom volt és a pálya végéig kitartott, főleg a fölfelékben. A bal térdem ehhez képest szót sem érdemel, mert az csak néha fájt kicsit, feltehetően a múlt heti esésem miatt.
A frissítőt aztán a 9-10 átmenetben direkt útbaejtettem, mert erős túlzás lett volna a pálya 66%-ig húzni frissítő nélkül.
A 12-es pontot aztán kicsit korán kerestem a völgy túloldalán. (hiba: 0:20) A 13-as pontra aztán még nagyobbat hibáztam. Mármint időben, mert távban 5 méterrel ha elmehettem a pont fölött. (hiba: 1:20)
Következő hiba a 15-ös pontra csúszott be, mert én a szabdalt terült tetejének a felső letörést hittem és csak mikor nem volt sehol a várt pont, akkor néztem meg jobban a térképet. (hiba: 0:40) Innentől h
a nem is túl magabiztosan és nem is mindig ideális útvonalon, de elég jól haladtam és a hosszú átmenetben mintha egy egri bozótfelsőt láttam volna magam előtt, így reményeimben már Szajkó Csabi befogásával számoltam. Kicsit azonban itt is hibáztam, mert túl korán vágtam át a völgyön és erre csak az átvágás közben eszméltem rá. (hiba: 0:20)
A 21-es pontra még kicsit nagy ívvel futottam (hiba: 0:10), de már jött is az átfutó, majd az azt követő fellelkesülésem és a legnagyobb hibám. Tipikus párhuzamhiba volt, hisz bár tudtam, hogy elcsúszok kicsit jobbra a vonaltól, de nem korrigáltam megfelelően. A réten átvágás, majd a nyiladékon futott pár 10 méter még rendben volt, de ezt követően azt hittem a gerinc után a légvonaltól kicsivel jobbra eső völgyet kerülöm, ehhez képest a 28-as pontot kerültem. Ekkor már valami gyanús volt és jobban meg is néztem a térképet, de mivel a völgyet felülről kerülte a valóságban az ösvény megnyugtattam magam. Annál is inkább, mert északra nem volt másik oldalvölgy a közelben. A párhuzamhiba innen tartott tovább és a nyiladék és a völgy alján található rét is nagyjából stimmelt. Én legalábbis belemagyaráztam, mint ahogy a kicsit sűrűbb erdőn sem akadtam fenn. Végül a nyiladékra kifutva a kis oldalnyiladékok raktak helyre. A pontot nem sokkal Celin előtt fogtam, ami azt jelentette, hogy 8 perccel megfogott. Ez még a hibámon túl is elég lelombozó volt. (hiba: 4:20)
Innen egy darabig én mentem elől, majd egymás mellett futva értünk a 24-es pont közelébe és én mellémentem. Ezzel kicsit le is maradtam és a bokám is megbicsaklott, amitől ideiglenesen bizonytalanabb lettem lefelé. (hiba: 0:10)
Itt érkezett el az a pont, ahol már minden a küzdelemről szólt. Jobb lábamat gyakorlatilag nem éreztem, legalábbis a fájdalmon túl, amit a leukoplaszt okozott. Mindkét vádlim tiltakozott minden lépés ellen és fejben sem voltam már toppon. Lélekben ekkor kicsit meg is törtem, de a saját célkitűzésemhez tartani kellett magamat. A 25-ös pont előtt mindenesetre rövidzárlat volt, mert nem vettem észre az útig kiérő völgyet a térképen, így nem értettem mi van és pár másodpercig a tiszta erdő szélére hittem magam. (hiba: 0:20)
Újra magányosan futhattam és azt, hogy mennyire nem voltam csak akkor észleltem, mikor a lefelében Gyurika elrobogott mellettem. Nem mondom, hogy sikerült felvenni a tempóját, de kicsit megrántott. Nem kellett nagyon térképeznem, így a 26-os után a nyiladékon Celin is feltűnt nem olyan messze. Gyuri viszont minden igyekezetem ellenére távolodott és a nyiladék végén el is tűnt. Még a 27-es pontról kifutni láttam őket, de tudtam nem érek rájuk vissza.
Innen jött az a rész, amire még büszke is vagyok. Küzdöttem úgy, ahogy régen és még fejben is egészen képben tudtam maradni. A 29-es pontra felfutottam Celinre és a 30-ra elé is kerültem, mert melléfutott. A gyűjtő pontba szinte belebotlottam és az se zavart, hogy Celin ellép mellettem.
A célba befutva csak az érdekelt, hogy a jobb lábamról letépjem a leukoplasztot.
Bíztam benne, hogy egy pontszerző helyre jó lehet az eredményem és annak nagyon örültem, hogy Fecó és Gyuri egyaránt dobogós lett. Végül fél perccel lemaradtam a pontszerzésről, de ezen csak a kevesebb hiba segíthetett volna, mert fizikálisan ennyi volt ma bennem.
A két cél közül tehát az utolsó pillanatig való küzdelem maradéktalanul megvalósult, míg a minimális hiba nem igazán. A 23-as pontra megejtett nagy hibám nélkül még akár elégedett is lehetnék, ám azzal együtt már túl sok a 8 perc 50 másodperc. A felét azthiszem egy HOB-on még elfogadhatónak tekinthetném.
Rettentően megviselt ugyanakkor a verseny. A jobb lábfejem, még egy nappal is annyira fáj, hogy csak bemelegedés után tudok sántikálás nélkül gyalogolni. A vádlim és a térdem futás közben sem fájt folyamatosan, de azért az felmerült bennem, hogy nem állhat-e a háttérben valami ásványi anyag hiány.
Erősebbnek és gyorsabbnak kell lennem a jövőben, mert ez a többi versenyszámban még nagyobb hiányosságnak fog számítani!
Összességében azért úgy gondolom az elmúlt időszak egyik legnormálisabban sikerült futása volt számomra az idei HOB. Ami egyébként egy igen jó kis verseny volt. Jó pályákkal, jó térképpel és tán csak annyi kritikát tudok megfogalmazni, hogy a fólia ezúttal sem volt épp tökéletes és a frissítőpontok egyáltalán nem estek útba.
Gratula Zoli, ilyen heroikus küzdelemben a 9. helyre befutni és csak ennyi hátránnyal, szép teljesítmény volt!
Köszönöm. Én is gratulálok neked!
De gyönyörű párhuzamos hiba, tanítani kéne! 🙂 Amúgy szép volt!
Szia!
Gratulálok az eredményhez!
Csak kérdezném: mi volt a gond a fóliával? (mert senki nem panaszkodott, sőt)
ffecó
Köszi! Én pedig a rendezéshez gratulálok!
A fólia alapvetően már egész használható volt, mondhatni átlag feletti.
Ennek ellenére még mindig túlságosan gyűrhető volt. Szerencsére a térkép méretéhez teljesen illeszkedett, így ez nem okozott különösebb gondot, de a zacskó szája felőli rész nekem állandóan gyűrődött. Nehéz volt beletenni a térképet és menet közben mindig úgy kellett hajtani, hogy a nyitott végénél legyen pár centi visszahajtás. Hazai versenyeken nekem szinte mindig bajom van a fóliával, szóval most csak azért írtam róla, mert a tökéletességhez nálam ez és a frissítők jobb elhelyezése hiányzott a rendezést tekintve.
Én mondjuk ilyen téren elég maximalista vagyok. Tán azért, mert ilyen időben is képes lennék szétizzadni egy nem befóliázott térképet.
Anno még 98-ban az Oringen-ről hoztam vagy 100 nem használt, de befóliázott térképet. Azok fóliáit mostanra sikerült nagyjából elhasználnom és nálam azok jelentik az etalont. Nem hiszem, hogy anyagi szempontok miatt, de itthon elvétve kapunk ahhoz mérhető minőségű fóliát, míg külföldön szinte mindig.
Szerintem amúgy a fólia olyan terület, ami apróság ugyan, de a versenyzők érzéseit nagyban befolyásolja. Rossz fóliával futni olyan, mint egy nyomtatóval nyomtatott térképpel. Az eredményt szinte soha nem befolyásolja, de egész verseny alatt azt nézi, hajtogatja az ember.
A térképed nyomtatott fele fóliázva volt, mint ahogy mindegyik! Téphetetlen! Az eredeti tervek szerint mindkét oldalát bevontuk volna, de valami miatt a második oldal fóliázásánál néhány térképet begyűrt a gép, így a nyomdába nem merték vállalni a többit. (kb. 70 db lett két oldalon fóliázva)
A fóliát még a 2007-es TLO-ra készíttettem, a méret azért volt tökéletes. A plusz fólia csak tartaléknak volt! Az időjárás kedvezett így szerintem felesleges volt ebbe is beleraknod!
Frissítők: a négyből rossz elhelyezés max csak kettőnél állhatott fenn. A másik kettő esetében sok pályát kellett figyelembe venni, hogy ott is megfelelő helyen legyenek. Remélem azért annyira nem voltak rossz helyen.
Köszönjük a gratulációt!
Abszolút kibírható volt. Egy szót se szóltam volna ha csak 3 frissítő van, de így, hogy számítottam rá jó lett volna, ha a 80%-os útba esik.
Egyébként ha az útvonalválasztásba nem kalkulálom bele a frissítőpontokat, akkor csak az átfutón lévőt érintettem volna. Ez szerintem nem jó így. Én minden ilyen esetben (frissítő, kötelező átkelő kerítésen vagy úton…) tennék inkább egy értéktelen plusz pontot és akkor le van tudva a gond. Mindenki arra megy, mindenki elfogadja, hogy így van.
Fólia ügyben inkább nem kísérletezem. Nekem eddig az összes vízálló térképem megsemmisült fólia nélkül, kivéve a 2002-es hazai EB térképeket.
No de szerintem hagyjuk a témát. Egy nagyon jó versenyen vehettünk részt, ne arról az egy-két apróságról beszéljünk, ami lehetett volna még jobb. Ugyanilyen apróságból pozitív oldalon sokkal több van, akár a frissítőpontokkal kapcsolatban is (kínálat) és minket pl. tuti viszont láttok a Thermenlandon.
Hites Viktorék versenyein van atom fólia.
Két kiló krumplit elvihetnél benne, olyan vastag és erős.
A Honvéd kupás jégverés alatt, még a fejemet is megvédte.
Lehet, hogy jó a rákra meg az aids-re is 🙂
Tájfutó Maratonon az egyik 12 éves Svédből hozott fóliámmal versenyeztem. Mindenesetre a túl vastag fólia sem feltétlenül szerencsés.
Remélem most már idetalál egy fóliagyáros is, aki meglátja az üzleti lehetőséget az évi több tízezer tájfutó térkép csomagolásában és kikísérletezi a tökéleteset. 🙂
Előre kérem az illetőt, hogy első körben engem keressen. A minőségellenőröm pedig egy bizonyos Zs. István lesz!
Na most hogy olvasom a fóliás kommenteket : én amikor felvettem a rajtban a térképet, eszembe sem jutott volna fóliázni, még csepegő esőben is eléggé úgy éreztem hogy elég a térkép védelme. És milyen jó volt hogy a behajtásnál sem tört meg, és végig jól olvasható maradt.
Egyébként nem lehetne minden bajnokságon és 500 fő feletti rangsorolón kötelezővé tenni ezt a minőséget? Annyival nagyobb költség lenne?
Igen. Azóta én is láttam Gyurika térképét, ami kibírta a pályát fólia nélkül.
Valószínű az enyém is kibírta volna, de ezt ott a rajtban inkább nem kockáztattam meg.
Soha rosszabb minőségű térképnyomtatást!
A térképeken 20 mikornos matt fólia bevonat volt. Az ára megfizethető bőven, egy A3-as oldal 18 Ft/db/egyik oldal. Én még nem futottam vele, de a saját kategóriám pályáját úgy is e szeretném futni, akkor kipróbálom.
Hát pedig ez a költség minden szervezőnek beleférne 🙁 szomorú 🙁