Három emelkedő keményebb megfutása várt ma rám, amiből az első az igen kemény, a második közepes és csak a harmadik tekinthető könnyűnek.
A szanatórium völgy volt ezek közül az első és bár nem éreztem magam valami frissnek és erősnek sem, de azért egész jól haladtam. Féltávhoz közeledve kicsit meg is lepődtem az időn, amit az óra mutatott, hisz rekordközelinek tűnt. Persze miután egy évvel ezelőtt futottam rajta rekordot ez nem csoda.
A második felében a fölfelének aztán talán még gyorsítani is tudtam, pedig nem futottam szét magam és a tetejére végül 14:48-nál értem, ami szép kis egyéni csúcs számomra. Féltávnál még 8:36-nál voltam, ami 3 másodperccel rosszabb, mint az eddigi és a végén is állva maradt Geri 14:40-es ideje.
Persze az úton felejtett farakások miatt ennyi bőven maradt a futásban, de legalább van még megdöntésre váró rekord.
Ezt követően a Kisréti vadászházhoz futottam le, majd fordulás után a dózeren toltam fel egész a tetőig, ami a második erős szakasz volt. Itt 7:39-et sikerült mennem és talán még keményebb volt, mint az első fölfelé.
A nagyvölgyön ereszkedtem ezt követően le és jól megrántottam a derekam ott, ahol az éjszakai előtt és ma is éreztem már. A ***** (nem minősített) erdészek olyan jól ott hagyták tavaly ősz óta a gallyakat az út közepén, hogy oldalt tapostak ki a túrázók ösvényt, pont ott ahol a mini fatönkök lógnak ki az erdőirtást követően a földből. No egy ilyenben majdnem orraestem és csak 10 méter bukdácsolás után tudtam rendezni a mozgásom. A hirtelen mozdulattól meg jól megrántottam a derekam.
Ezek után csodálkozzon bármelyik itteni erdész, ha lefavágózom őket!
Hátra volt azonban még a harmadik fölfelé, ami összesen ha 30-40 méter szintet jelentett és közben még lefelé és sík rész is volt. Sikerült rendesen megfutni 2:04 alatt.
A hazafutás alatt aztán már éreztem, hogy ez egy egész kemény edzés lett, de az ilyet kifejezetten szeretem, hisz egész jól ment.
Az első fölfelé a maga 220 méter szintkülönbségével már önmagában egy kemény dolog, ha rendesen megfutja az ember. Remélem jövök még rá hasonló edzés keretében.
Formám pedig talán tényleg kezd egész normális lenni, ha egyszer életem legjobbját futottam a Gerecsének fel.
Összesen 15km, 400 szint, 82:01