Elérkezett az idénykezdet és szuper időben értünk ki a Szpari kupa céljába. Rögtön megcsapott a tájfutó versenyek hangulata és alig vártam, hogy rajtolhassak. A bokámmal hála az égnek rég nem történt semmi és a sarkam is csak a sífutás után éreztem kicsit, ennek ellenére bemelegítés közben minden bajom volt a lábammal. A cipő mindenhol nyomott a sarokemelő miatt, a leukoplast is szorított.
A bő 3km-es bemelegítés végére már normalizálódott a helyzet és 20 perc boka és egyéb nyújtás is belefért a programba pár repülő mellett.
Az egyes ponton nem lehetett mit elrontani, hisz csak föl kellett futni a dombra. Kicsit túlságosan ívelve jöttem ki a pontról, mert a jobbra lejtő meredekebb oldalaktól még féltem a bokám, majd útfutás, korai bevágás és egy hiba következett. Pedig a pont fölött még megvoltam. Előbb jött a tűnyiladék és csak utána az út. Én mégis rosszul mentem le. (hiba: 0:40)
A hármasra kicsit túlságosan felfelé húzva mentem az oldalban. Lejjebb jobb lett volna. (hiba: 0:20)
A négyes és ötös rendben ment, csak futni nem bírtam a fölfelékben, majd a hatosra sem mentem valami jól. Túlságosan íveltem a hegyeket és korán is másztam ki a nagy völgyből. Ráadásul a térképet sem értettem a pont előtti völgynél, ami látszik is a piros (tehát lassú) szakaszból. (hiba: 0:30)
A 7-es ponttól a 10-esig minden rendben ment. Épphogy fölémentem ugyan a tízesnek, de ennyi belefér.
Amit a 11-re csináltam az viszont sok volt. A GPS-nek hála pontosan megvan merre és meddig mentem el, ráadásul az is baromi érdekes, hogy hol lassultam be. Először a ligetes végében nem értettem mi van, mert jobbra nem vártam gödröket és völgyet, de balra nézve beazonosítottam magam a magasles alapján. Az irányomat viszont nem nagyon korrigáltam és nagy tempóban rárontottam a nagy gerincre, ahol aztán valami nem stimmelt, meg is torpantam (2. piros szakasz), de aztán még tovább fokoztam a hibát és csak a harmadik megtorpanásnál jöttem rá hol vagyok. (hiba: 1:30)
A következő átmenetet először teljesen körbe akartam csinálni, majd jobban megnézve már tudtam, hogy túlságosan is lent van a 12-es ahhoz, hogy felmásszak. Ha pedig már az első völgyön átmásztam nem volt értelme kikerülni a másodikat. A pontnak viszont sajnos kicsit mellémentem. (hiba: 0:20)
A 13-as előtt kicsit bizonytalankodtam, de legalább jófelé mentem, majd végső soron a 14-es se volt rossz így. 15-öt nem így terveztem, de mivel ki lehetett menni simán a tiszta erdőbe, így ezt választottam az úton kerülés helyett. A tiszta részen aztán akárhogy lestem nem láttam a kis rétes, aljnövényzetes részt, pedig szépen sütött a nap. Egész a magaslesig ki lehetett látni, így legalább kicsivel a ponton túl megálltam és aztán megdöbbenve vettem észre, hogy szálerdőben áll a pont. (hiba: 1:00)
16-ost nagyon benéztem. Azt hittem nagyjából a vonalon megyek és még csodálkoztam is, hogy az út után nem jön jobbról a zöld, de bemagyaráztam magamnak, hogy nem az utat, hanem a tűnyiladékot láttam és csak az erdőművelés miatt erősebb annál. Persze aztán nem jött az út, ellenben jobbról kis bozótosok voltak és csak nagyon lassan esett le hol vagyok, pedig a magaslest is kerestem a térképen. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy azon a környéken legyek, ahol voltam. Az sem tűnt fel, hogy lapos tetőn vagyok a hegyoldal helyett. (hiba: 0:50)
18-ra direkt kerültem meg a bozótot, ami a valóságban kisebb kerülőnek tűnt, mint utólag térképről. Gyalog Zoli jól meg is vert itt. (hiba: 0:20)
A 19 és a 20 rendben jött, ráadásul a kettő között Guszlev Anti mellett is elmentem (illetve mentem volna, de lazán felvette a tempómat). A 20 előtt azért kicsit belekavarodtam a bozótba és a szikla tetejéről is előbb lenéztem és csak utána futottam be alá. (hiba: 0:10)
A 21-es jó volt így egész a vezetékig. Onnan aztán nem tudom miért mentem arra, nem is tudtam pontosan hol vagyok, csak mentem. Éreztem, hogy jobbra lesz a pont, de sajnos még alá is futottam kicsit, így mászhattam a pontért. (hiba: 0:30)
Utolsó előtti pontra lehetett volna kicsit kevésbé ívelni, de ennyi fért bele fizikálisan. A gyűjtő is rendben volt, bár a GPS megmutatta, hogy a nyiladék nem ott van ahova rajzolva van és az iránya is eltér. Igazság szerint az egész térképen nagyon kijött, hogy a GPS használatot mellőzték helyesbítéskor, de nekem igazából nem volt bajom menet közben sehol a térképpel, csak utólag volt kihívás illeszteni rá az útvonalat.
A célba beérve azt hittem kicsit jobb leszek, mint ahol végeztem. Az 5 perc nem sok amivel kikaptam, de a többi magyarhoz képest azért nem egy nagy eredmény amit elértem. Összesen hibáztam 6:10-et, ami elég sok, de most ez nem zavar, mint ahogy az sem, hogy fizikálisan katasztrofálisan ment. Persze tenni akarok ellene, de nagyon élveztem a mai napot és ezt semmi nem rontja el. Tájfutottam, küzdöttem, az erdő csodaszép, az idő tökéletes és semmi baja nem volt a lábamnak!
Valahogy nem sikerült kifutni sem magamat és ezt a pulzusom is jól megmutatja. Se a max, se az átlag pulzus nem közelíti meg azt amit egy aszfaltos versenyen tudnék kiadni magamból. Erő nincs igazán bennem, mert sokszor tüdővel még bírtam volna, de a lábam már nem bírtam emelni.
Összesen 12,65km-t futottam a 10,8km-es pályán és 6:20-as átlagtempót produkáltam. (és ez még egy jól futható, viszonylag lapos terep volt)
Újra bebizonyosodott, hogy imádok tájfutni. Ez a világ legjobb sportja. 🙂