Futottam. Nem fájt!

2009 január 22, 19:17Címkék: , | 1 hozzászólás


Ideje volt kipróbálni, hogy tudok-e futni a sarkammal. Már csak azért is, mert a kocsit el kellett vinni a szervizbe olajcserére és hazahozni. A szerelő pedig 1,5km, szóval a leggyorsabb közlekedési eszközt választottam ami rendelkezésemre állt: a futócipőm.
Kaptam abba is egy triatlon betétet, vagy mi a fenét. Ez nem olyan kényelmes, mint a másik (azt komolyan jólesik hordani, pedig egy műanyag lap; igaz a lábamra egyedileg formázva), de még mindig fényévekkel jobb, mint a szendvicsbetét, amit az elmúlt 1 hónapban voltam kénytelen elviselni.
A futás ezen a rövid szakaszon is nagyon tetszett. A lábam nem fájt, se az elején, se a végén, se utána. Persze éreztem, hogy lassú vagyok és ez sem esik igazán könnyen, de rossz sem volt. Élveztem, hogy futok.
Kemény 3km lett a mai adag, ez is 2 részletben. Pont elég mára. Nem akarom elkapkodni.
Pulzusomból és a tempóból látszik, hogy mélyről kezdem majd a felkészülést, de elkezdhetem és ez a lényeg.
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 148
Átlagtempó: 5:23

Összesen 3km, 50 szint, 16:26

Hozzászólások

WITCH
2009. február 1. vasárnap - 11:01

Hajrá! 🙂


Hozzászólás írása