Majd elaludtam egész nap, de amint elindultam Balu elé, hogy vele és Sunkával futni menjünk felébredtem.
Kicsit melegem volt kezdetben, de szerencsére nem rohantunk nagyon. Felmentünk viszont a hegyre, amire nem számítottam, de nagyon jól sült el. Sár nem volt vészes, a nagyvölgy a fölfelében igazi tájfutó csemege (kövek, avar vastagon…) és a bokám mindezt teljesen jól bírta. Fent aztán a Kisréti vadászház felé kanyarodtunk, majd onnan tovább a dózeren Koldusszállás felé és az autópálya felüljárón át jöttünk vissza.
Hosszabb lett a futás, mint terveztem, de így utólag teljesen jó ez így. Nincs azzal semmi gond, ha alapozás alatt könnyű, hosszabb terepfutásokkal telik az idő. Főleg ha még élvezem is. 🙂
A városban aztán már nem variáltam és leváltam a Dózsakert felé.
Max. pulzus: 157
Átlag pulzus: 134
Átlagtempó: 5:56
Átlag pulzus: 134
Átlagtempó: 5:56
Összesen 16km, 430 szint, 96:40