Mivel elég sok csapadék hullott, de a városban ebből semmi nem maradt meg, így gondoltuk megnézzük mi van odafent a hegyen.
Baluval futottunk egy kört odafent és kezdetben nem voltam valami elégedett a választással. Semmi hó nem volt szinte és ahol volt is, ott is csak épp annyi, hogy ne lássuk mire lépünk. Fent azonban igazi téli táj várt ránk és ez baromira tetszett.
Olyan szűk 10 centi hó és havas fák jellemezte az utunk, de sajnos csak rövid szakaszon. A dózeren már a terepjárók latyakot csináltak és amúgy is elkezdtünk lefelé csorogni.
A nagy tégla aksival a hátamon fel sem merült bennem, hogy gond lehetne a bokámmal és nem is volt. Azthiszem idén a nagyon-nagy télnek fogok drukkolni. Ha már egyszer az elmúlt 2 évben bejött a hómentes kívánságom, akkor remélem idén is összejön a fél méter havam.
Ha igen, akkor a jövő évtől várom az engem megvesztegetni kívánó sítájfutókat. 🙂
Hóban egyrészt sokkal jobban látni hova lép az ember és ha kellően nagy, akkor még a bokámat sem kell félteni. Remélem keresztül-kasul rohangálhatom a télen a Vértest és a Gerecsét a tél folyamán.
Az edzés amúgy nekem kifejezetten jólesett. Nem volt megerőltető a tempó. A fölfelében is csak néhol ment 150 fölé a pulzusom és Baluval szinte végig dumáltunk.
Én a végén még kis kerülővel futottam vissza Dózsakertbe, hogy némi kilométert is gyűjtsek, de így is csak bő 14km jött össze. Sebaj. Nem a kilométerre kell menni. Hiszem, hogy volt olyan hasznos a mai futás, mint egy városi 18km.
Max. pulzus: 157
Átlag pulzus: 134
Átlagtempó: 6:01
Átlag pulzus: 134
Átlagtempó: 6:01
Összesen 14km, 400 szint, 85:15
Bokatorna: 35 perc
“Hóban egyrészt sokkal jobban látni hova lép az ember..”
Azt igen, dehogy mi van a hó alatt azt már kevésbé! 😉
Na ja. Ezért írtam, hogy kellően nagy.
Ha lenne fél méter hó, akkor nem számítana mi van alatta. 🙂
Amilyen szerencsénk van csak a Vértesben és a Gerecsében lesz hó
Ahogy most fest itt se nagyon. Latyak még talán van. 🙁