Gerivel mentünk fel a hegyre futni és elvileg hosszú futást terveztünk. Persze ehhez én a pihenőm miatt nem ragaszkodtam volna és mivel Geri is épp újrakezdi az edzéseket, így végül közel sem lett hosszú a mai edzés. A nagyvölgyön futottunk fel és még éppen nem meghalós tempóban egy jó közepes időt sikerült futnunk (9:36 és 16:33). Fent aztán elgondolkoztunk merre tovább és a dózerig mentünk tovább egyenesen, majd azon visszacsorogtunk a Turulhoz. Végig beszélgettünk és jó volt a hangulat és erre még a Turulnál nyújtogatás rá is tett egy lapáttal. Egy biciklis kért meg minket, hogy segítsük le a kerékpárjáról, amit először nem tudtunk mire vélni, aztán kiderült, hogy nem semmi emberrel futottunk össze. Lengyel Istvánnak hívják és nemrég eltörte a csípőjét, méghozzá az Ultrabalaton futás közben. Addig nyomta, míg fáradásos töréssel el nem tört. Persze még utána is ment 18km-t, hisz már csak 60km volt hátra és onnan szinte gyalog is beért volna szintidőn belül. 🙂
Tiszta sor, hogy mi futók nem vagyunk normálisak, de megnyugtató, hogy én még csak kicsit kattantam meg és vannak nálam őrültebbek is. A szó legpozitívabb értelmében persze. 🙂
A lépcsőn lefelé aztán már nagyon lazán jöttünk, miután Istvánt visszasegítettük a biciklijére.
Összesen 14km, 320 szint, 78:10