Úgy gondoltam, hogy mivel Kovács Ádám és Gyalog Zoli sem indul a mai napon nem lesz nehéz felfutni a dobogóra, sőt a győzelem sem tűnt nagyon távolinak, bár arra azért nem mertem volna fogadni, hogy Fecóra 3 percet rá tudok verni.
Ma kicsit kevesebbet melegítettem, mint tegnap, mert igen kicsi helyen rohangáltam csak fel-alá, de még így is lett kb. 4km.
A rajtból legszívesebben fent maradtam volna az országúton, de mivel a térképrajt már jóval lejjebb volt, így maradt a lenti útvonal. Kicsit elnéztem a dolgot és korábban kezdtem keresni a pontot, egészen konkrétan egy korábbi pontot fogtam és ez kicsit megzavart. Nem tudom a többiek miért nem vertek meg jobban itt, mert nekem tuti több volt a hibám. (hiba: 1:00)
A kettesre is bizonytalan voltam és szintben feljebb bóklásztam kicsit. (hiba: 0:40) Itt el is határoztam, hogy össze kell kapjam magam és bár kicsit fölfele húzva fölös szintet szedtem össze, de hiba nélkül fogtam a hármast, majd a négyest és az ötöst is. Ez utóbbira direkt kerültem az úton, ezzel is kímélve a bokámat, plusz ugye belekalkuláltam, hogy most terepen többet lassulok az útfutáshoz képest, mint máskor. A 6,7,8 sima ügy volt és bár nem voltam valami gyors nem is kaptam sokat. A kilencest jól megíveltem amivel nem is volt semmi gond, de a ponthoz elég nehezen jutottam be oldalról. Felülről kellett volna fogni. (hiba: 0:10)
Direkt az ösvényen mentem le a 10-re menet szintén a bokám miatt, de egy kicsivel tovább futottam az ösvényen, mint terveztem és ezt észre se vettem. Azt hittem patak elágazásnál kelek át a völgyön, pedig már a patak és szárazárok elágazásnál jártam. Ez gyanús is volt, kerestem is jobbra a rétet, de végül a fenyves alapján csak megfogtam a pontot. Az útvonal így sem volt rossz, de azért a bizonytalankodással buktam egy kicsit. (hiba: 0:10)
A 11-esre kicsit alácsúsztam, pedig még nem sokkal a pont előtt jó magasságban voltam. (hiba:0:10)
Kicsit nehézkesen keltem át a völgyeken és túl alul mentem. (hiba:0:20)
A 13-tól a 15-ig minden jött rendben, itt a részidőim is igen jók. Még szerencse, hogy balra lejtett a terep.
Amilyen magasan csak lehetett átkeltem a völgyön, majd a mocsarat felülről meglátva már azt hittem teljesen tökéletes átmenetet futottam, de valamiért túl balra vártam a pontot, így egy kis ívvel fogtam meg végül. (hiba:0:10)
A lefele kicsit lassabban ment, mint máskor, majd a felfelében elég szenvedősen mentem, de nem hibáztam a 17-re, ami amúgy messziről látszott. Jó kis mászás volt a 18-as is, a szárazárok jól rávezette az embert a pontra, majd a 19 is könnyű volt a fölső útvonalon. Kicsit lejjebb volt a pont, mint vártam, itt van egy kis torzulás a térképben, de ez nem került egyetlen másodpercembe sem. Gondolkoztam már előre a hosszú átmenten, majd úgy döntöttem, hogy annyit futok úton amennyit csak lehet. Úgy tűnik egész jó döntés volt, vagy fizikálisan vagyok elfogadható erőben, mert nem kaptam egy percet sem, pedig elrontottam az átmenet végét. Tegnap pont ugyanitt futottam ugyanabból az irányból, de most valamiért nagyon elcsúsztam balra és nem is értettem, hogy miért nem stimmelnek a dolgok. Végül arra jutottam, hogy talán délre csúsztam el és mikor már felülről kerültem a sziklamezőt, akkor tudtam, hogy jól mellécsúsztam. (hiba: 1:30)
Direkt leadtam szintet, hogy a sziklamező alatt elcsússzak, majd szintbe teljesen jól jött a pont.
Kicsit talán túl korán felhúztam, de nem akartam szintet leadni az úton. Emiatt aztán a hegyoldalban botorkáltam és támadópontom se nagyon volt és még a pont előtt is kicsit bizonytalan voltam. Futás közben mindenesetre ezt nem nagyon éreztem hibának, de a részidők és a térkép elemzése alapján egész nagy hiba volt. (hiba: 1:00)
Nem mertem szintben bevállalni az átmenetet, leginkább azért, mert a bokám miatt biztos nagyon lassú lett volna mindenen át, ezért aztán lehúztam az útra, majd a dózer elágazása után bevágtam balra. A második nagyobb út ideális útvonalnak tűnt, de valamiért sikerült átfutnom rajta. Valószínűleg az első utat nem láttam és ezért a másodiknál még azt hittem csak az elsőt keresztezem. Mire rájöttem, hogy túlmentem már mászhattam vissza. (hiba: 1:30)
Elég buta módon azt hittem, hogy a pont, amit az irtás mögött látok az enyém lesz, így túlságosan magasra másztam, majd nehezen jöttem csak rá, hogy a pontom a messze lent látható pont lesz. (hiba: 1:30)
A 25 és 26 rendben jött, bár elég lassan másztam felfelé.
A 27-esre aztán mattoltam magam. Ész nélkül futottam a nép után és sorra előztem az embereket. Tulajdonképpen már a pálya végét éreztem és toltam felfelé. Persze nekem elég lett volna szintben menni és kevesebbet is elég lett volna, de meg se álltam, míg a 28-as pont nem világított a közelemben. Még innen is lassan mentem vissza a pontomra, így egy hatalmas hibával fejeztem be a pálya érdemi részét. (hiba: 3:20)
Megtörve kúsztam vissza a hegyre és onnan a célba is, mert éreztem, hogy ezzel a hibával már végképp elszúrtam a versenyt.
Ez így is történt, hisz, ha csak ezt az egy nagyot nem hibázom a végén már második lettem volna. Persze ez most nem számít, mert nem ez volt az egyetlen hibám és nem is a dobogóról való lecsúszás bosszant, hanem az, hogy rengeteget hibáztam.
Összesen 11:30 hibát szedtem össze a pályán, ami kegyetlenül sok, ráadásul ma nem is lehet a bokámra fogni a bénázásaimat. Ahol a bokám miatt másképp mentem, mint egyébkánt mentem volna mindenhol jól jöttem ki a dologból, ellenben ahol csak azzal törődtem, hogy gyorsan fussak, ott elég sokszor behibáztam. A pálya közepén volt egy egész jól teljesített szakasz, de a vége nagyon rossz lett. Az utolsó bő 30 percből 8 perc 50 másodperc volt a hiba. Hát erre nagyon nem lehetek büszke.
Végig úgy éreztem, hogy nem megy a futás, de erre a részidők részben rácáfoltak. Azthiszem eljött az ideje, hogy a bokám és a fizikai állapotom helyett a tájékozódásra koncentráljak a versenyeken, sőt ha lehetőség van rá, akkor akár edzéseken.
Kicsit össze is tört ez a nagy bénázásom, így kedvtelenül kocogtam vissza a szállásra, sőt még bele is sétáltam az emelkedőbe, majd hazafele se volt valami jó kedvem. Még azon is gondolkoztam, hogy este kimegyek egyet átmozgatni, de végül letettem róla.
Azért van pozitívum is a mai napban, mégpedig az, hogy meg se kottyant a közel 100 percet lefutni. A végén se éreztem úgy, hogy fáradnék. Persze lehet a hibák fáradtságra utalhatnak, de én most nagyon nem így érzem. Össze kell szedni magamat technikailag és akkor már egész jókat fogok tudni versenyezni.
A terep amúgy egész hétvégén gyönyörű volt, még a szombati eső ellenére is. Nagyon jól éreztem magam és legszívesebben itt edzegetnék még pár hétig.