Reggel Budapestről indultunk autóval a Nógrád Nagydíjra és már menet közben sem volt valami jó az idő, de ahogy közeledtünk a verseny helyszínéhez úgy romlott még tovább. Mire odaértünk Mátraszentimre közelébe már nem eső, hanem havaseső, sőt talán már hó hullott és néhol nagyon vékonyan meg is maradt. Egész télen nem futottam egy métert sem hóban, erre most március végén majdnem rákszakadt pár centi.
Szerencsére a szállásunkat már el tudtuk foglalni, így nem kellett a kocsiban fagyoskodni és tudtunk viszonylag melegben öltözni is. Egyenesen a szállásról indultam ki a rajtba Nagy Gergővel, majd mivel jó korán kiértünk még melegítettem egy csomót. Csúszott talán kicsit a rajt, de én nem bántam, hogy alaposan be tudtam melegíteni, mert a köveken nem igazán jól mozogtam. A múlt hét volt ugyan az első erőpróba a bokámnak, de ha most is jól vizsgázik az jelenti csak azt, hogy teljesen rendben van. Bemelegítés közben mindenesetre nem igazán mertem odatenni a lábam a kövek közé és még azt is végignéztem, ahogy Fecó bokája kifordul az orrom előtt. Szerencsére nem lett baja, de azért én elgondolkoztam, hogy ha a jobb bokám ilyet csinálna annak mi lenne a vége.
Végül 5km-t rohangáltam nagyrészt terepen bemelegítésképpen, persze a kifutást is beleszámítva és csak a kordonok között ácsorogtam. Jól be voltam öltözve, de azért még ez a 3 perc is elég dermesztő volt.
A rajt után Józsa Gábor (PSE) elég rendesen tolta mellettem, mögöttem, így én is kicsit szaporáztam a lépteim a térképrajtig és utána is az erdőben. Addig nem is volt semmi baj, míg nagyjából sík volt a terep, de miután kereszteztem az utat már nem nagyon mertem rohanni, sőt a térképre se mertem ránézni. Eléggé érzésre és emlékezetből mentem és tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Még egy pontot is láttam, de csak utólag tudtam beazonosítani, hogy az hol volt. Végül a pont előtti sziklamező előtt döntöttem úgy, hogy meg kell álljak megnézni a térképet és végül a kőmező alapján hiba nélkül fogtam a pontot. Persze normál esetben egy ilyen megtorpanást is hibának veszek, de most nem tudtam volna az 5-10 másodperc vacakolás nélkül térképezni.
A kettesre ugyan folyt a fél hegyoldal, de azért kis ívvel ugyan de simán eljutottam. A hármassal se volt különösebb gond, persze leszámítva a sziklamezőkön való átvágást. Egyszerűen nem mertem rendesen futni.
A négyesre a nyereg nagyon adta magát, bár a felfelé futás még mindig nem ment, majd a kis ösvény és a dózerút is rendben jött, ráadásul közvetlen alattam kezdődött a sziklamező, így "csak" át kellett vágni rajta a pontig. Az ötös rendben jött érzésre, bár azért a jobbra lévő köveket, a nyiladékot és a domborzatot is volt időm figyelni a fölfelében.
A hegy tetejéig lassan, de biztosan haladtam tovább. Pár lépést futottam még az úton is majd végül csak bevágtam a köves hegyoldalba. Ott aztán megint nem tudtam a térképet nézni és végül csak akkor néztem rá, mikor a patakon ugrottam át. Balra megvolt a mocsaras rét, így tudtam jó helyen vagyok és innen már a pontot megfogni se volt gond.
Szinten indultam a hetesre és csak azt néztem, hogy hol van velem nagyjából egyvonalban, vagy kicsit feljebb nagyobb szikla, vagy pont, de nagyon nem láttam. Mire átértem a túloldalára a sziklamezőnek már sejtettem, hogy lefelé lesz a pont, egy nagyobb sziklánál és ott meg is találtam a pontot. Nem volt nagy hiba, mert egyből odamentem, de az biztos, hogy itt valami csúszás van a térképben. Felfele kellett volna lennie a pontnak és ehhez képest lefele volt. (hiba: 0:10)
Itt Lajszner Attilát is megláttam, de ő kicsit lejjebb kezdett oldalazni a nyolcas felé menet. Én ugyan eléggé bukdácsoltam a kidőlt fák között, de azért jól fogtam a nyolcast, vagyis a Micr-O rajtját.
Azt már a rajtban eldöntöttem a térképre nézve, hogy eredeti tervemmel ellentétben nem fogom az egész Micr-O-t kihagyni, úgyhogy az egyes felé vettem az irányt. Elég egyértelmű volt ez a pont, mert a legfelső sziklát nem volt nehéz megtalálni. A kettest aztán a sziklamező végéből már bőven látni lehetett és még a lapos gödör is stimmelt, így könnyű volt. Ezt gondoltam a hármasról is, mivel már messziről világított az egy szem nagy szikla a sok kicsi között. Persze szimbólt nem néztem, így nem tűnt fel, hogy szikla északi lába a pont. Az országút felé eső nagy sziklát fogtam, mint sokan mások. Fecó a verseny után mondta, hogy egy viszonylag kisebb szikla mögé volt bedugva a pont. A kör egyébként pont részben takarta azt a sziklát, amit végül sikerült megfognom.
A kötelező pont sima ügy volt, hisz messziről látszott és tudtam, hogy csali pontok sincsenek, majd mentem tovább az ötösre. Az ösvényeket próbáltam beazonosítani és úgy gondolom sikerült is, mert egyértelműnek tűnt a pont. Rögtön indultam is a hatos felé, de őszintén szólva semmit nem értettem a térképből. Egy ötezres méretarányú térképen egy akkora völgyet, mint ott volt sokkal markánsabban kellett volna jelölni. Megfogtam egy pontot, de mivel nem tűnt jónak megfogtam egy másikat is, ami ugyan szintén nagyon nem stimmelt, de nem tudtam dönteni és a plusz pontfogásért nem jár büntetőkör. A pont melletti sziklát próbáltam beazonosítani, de sehol nem volt szikla. A részidők alapján úgy tűnik, hogy a másodiknak fogott pont volt a jó, de ami azt illeti ez az egész egy nagy lutri volt. (hiba: 0:30)
A hetes aztán már nagyon primitív volt és a nyolcas, azaz a Micr-o cél sem volt más, mint futás.
Végre azt hittem, hogy visszatérhetek a rendes tájfutó pályához, de még a kordonokat kellett követnem, majd letudni egy büntetőkört is. Nem semmi pocsolyák álltak a focipályának ezen a részén. Lehetett volna a körön valami extrémsport rendezvényt tartani.
A 11-es útfutás volt, majd a tizenkettes is könnyen jött, mert a szintezés végén, az ösvényt keresztezve már látszott is a pont és az odavezető kisösvény. A tizenhármas pont aztán nem hozott szerencsét, mert kicsit elbizonytalanodtam a felfelében és kicsit ívelve fogtam a pontot. (hiba: 0:10)
A 14-es aztán már könnyű volt, akárcsak a gyűjtő.
Összességében nem hibáztam sokat. Az 50 másodperc még a büntetőkörrel együtt is csak jó ha 1,5 perc volt, de azért ezzel nem lehetek elégedett. A kevés hibának az volt az ára, hogy nagyon lassan mentem, sokszor le kellett lassítanom, hogy térképet tudjak nézni. Ez így arra volt elég, hogy az élmezőny végén végezzek, ami tulajdonképpen nem olyan rossz. Most kb. ennyi tellett tőlem. Bokám jól bírta, de hiába voltam a múlt hetinél bevállalósabb, még ez sem volt elég ahhoz, hogy normálisan haladjak ezen a terepen.
Levezetésnek még visszafutottam a szállásunkra, ami volt vagy 3-400 méter.
A Micr-O nekem kifejezetten nem tetszett. Én az ilyesmit játéknak tartom. A tájfutás maradjon csak meg olyannak amilyen volt. Már a sprint se az igazi. Ha rajtam múlna sok klasszikus pálya lenne, néhány középtávval és hosszútávval. No és persze a váltó.
Részemről a CSB-t és a Sprintet el is lehetne felejteni, hát még a tervezett Német rendszerű csapatbajnokságot. A Micr-O, Mikrosprint, Teremtájfutás, Mobile-O maradjon meg játéknak. Annak tényleg jó, de az ami tájfutássá teszi a tájfutást ezeknél már elvész. Egy igazi tájfutóversenyen az ember 90-100 percig küzd a természetben. Csak én vagyok a térképemmel és a feladat. Ez a szép az egészben.
Ha meg el akarjuk adni a médiának, akkor kamerázzuk be az erdőt, vagy legyen esetleg átfutópont, de én az efféle bohóckodást nem szeretném gyakran művelni. Edzésnek, fiatalok tájékozódási képességének a fejlesztéséhez még jó is lehet egyik másik, no és persze akinek tetszik az bohóckodjon kedvére, de én nagyon remélem nem fogok rákényszerülni erre.
A mai Micr-O pályát amúgy sem értettem. Egy ilyet egy lefelében kellett volna csinálni – ha már muszáj – , ahol az embernek pillanatok alatt kell értékelnie a helyzetet és döntenie. Ehhez képest egy köves hegyoldalban felfele szenvedve nem sok kihívást jelentett a dolog. Persze a rendezők próbálták nehezíteni a dolgot trükkökkel, de én kicsit átverésnek érzem, hogy egy kis szikla mögé bedugták a pontot, míg pár méterre ott virított a tényleg nagy szikla mellett a pont. Az ötös-hatos környéke pedig tiszta szerencsejáték volt.
No azért egyszer ezt is ki kellett próbálni, de részemről (remélem) ez volt az utolsó.
Összesen 13km, 300 szint, 79:50
No, mint az összpontos térképből kiderült nem volt ott pont, ahol gondoltam, hogy járok.
Összpontos térkép:
flickr.com/photo_zoom.gne?id=434886377&size=l
Az újabb öszpontos térképen már kódok is vannak:
flickr.com/photo_zoom.gne?id=435069543&size=l
Ebből kiderült, hogy fogalmam sincs merre jártam, ugyanis a 3-as pontot mégsem rontottam el. A kettes az aminél rossz helyen jártam.
Fecó közben belekötött ez egyes Micr-O pontra vezető útvonalamba, de abban nem volt semmi hiba, ellenben a térkép ott is rossz volt. (bal oldali gerinc kicsit markánsabb volt és kövesebb, plusz a rajt is magasabban volt..)
Mindegy. Micr-O egy baromság és már így is túl sokat foglalkoztam vele.