Eléggé úgy nézett ki, hogy ma nem fogok tudni edzeni, de azért csak megoldottam.
Felkeltem hajnalban és elindultam futni. Ez amúgy nem jellemző rám, de most a reggeli futás vagy a nap elbliccelése jöhetett csak szóba és nem bántam meg, hogy a koránkelést választottam.
Reggel hétkor már lent voltam a tengerparton és el is indultam keletnek, mint tegnap, de most a homokban nyomtam végig. Úgy a harmadik stég megkerülése után meguntam, hogy kerülgetek és inkább felugrottam az itt már csak kb. 30 centire kimagasló fa stégre és mintha akadályfutás lenne mentem tovább. Persze többnyire a másik lábbal is kellett egyet lépni fent, így ez egy széles akadály volt. Alig futottam 3-4 perce a parton és persze olyan közel mentem a vízhez, amennyire csak lehetett, amikor jobbra előttem felkelt a nap. Hát én nem átallottam kurjongatni kicsit a néptelen tengerparton, mert ez tényleg gyönyörű volt. Persze fényképező nélkül fut az ember általában, de most gondolkodhattam volna kicsit és cipelhettem volna egy masinát magammal, mert ezt le kellett volna fotózni. Szép lassan kelt fel előttem a nap és én nagyon élveztem a futást, bár tüdőre elég kemény volt. Persze pár méterrel odébb már volt jópár ember a parton, akik vagy fotóztak, vagy csak kijöttek gyönyörködni a napfelkeltében.
Sok időm nem volt itt rohangálni a homokos tengerparton, mert 20 perc után fordulnom kellett, hogy visszaérjek. Visszafele még kicsit nyomtam is és azt figyeltem, hogy a saját nyomom hol mosta el a víz. Persze én játszottam a hullámokkal és amikor visszahúzódott, akkor befutottam amennyire lehetett, így felerészben már nem voltak meg a lábnyomaim.Sorra vettem az akadályokat és közben azon gondolkoztam, hogy ha nem is ideális edzés, amit itt csinálok azért mindenképpen nagy élmény és ha az edzéseken lenne a hangsúly, akkor lehetne azért itt edzeni, főleg társaságban.
El is határoztam, hogy a pillanatot, amikor reggel hét után kb. 10 fokban a tengerparti homokban futva megláttam a napfelkeltét Gösswein Csabinak ajánlom. Rá még sötét, hideg és nagyon havas hónapok várnak, míg én már nem is reagálok arra, ha valamelyik hotel előtt pálmafát látok. 🙂
Csabi! Majd kérek egy pillanatot, amikor 20 fokban a páfrányos, mohás fenyvesben rohangálsz a Norvég erdő közepén!
Egész jó kis edzés lett ez a mai, bár a hossza hagy némi kívánnivalót maga után, de most ennyi fért bele.
Reggeli után indultunk haza egy kis kitérőt téve Piran, azaz a Szlovén tengerpart felé. Végülis a Velencei kirándulást is élveztem, de ez most ezerszer jobb volt. Gyönyörű a tengerpart, a város, a vár és minden errefelé, ráadásul nagyon jó időnk is volt, hisz kabát nélkül sétálgatva néztem, hogy virágoznak a cseresznyefák.
Összesen 8km, 39:44
Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 50 (148/98)
Igazán köszönöm a pillanat felajánlást! 🙂 Ugyanakkor ezzel a “sötét, hideg, és nagyon havas hónapokkal” nem igen tudok azonosulni… Ami a sötétet illeti, ha vetsz egy pillantást Oslo napkelte/napnyugta adataira, bizony azt kell látnod, hogy itt már pár napja később sötétedik, mint otthon!!! http://www.timeanddate.com/worldclock/astronomy.html?n=187
A napkelte még valóban később van majd’ egy órával, de nyolc előtt úgyis ritkán megyek ki a házból… Szóval a sötétségről ennyit. (ja, és itt már 5 perccel hosszabbodnak a nappalok, míg otthon csak 3-al!)
A hideg sem feltétlenül igaz, múlt héten 0 fok fölött volt végig, de a kisebb páratartalom miatt a -10-et sem éreztem különösebben hidegnek, amikor annyi volt. A hó meg… Jelen pillanatban jó ha 10 centi van, múlt héten végig olvadt, alig lehet sífutni. Erre a hétre ígérnek friss havat, de csak pár centit, és enek egyébként is csak örülnék.
De mindezektől függetlenül egy 20 fokos mohás-páfrányos-fenyőerdős pillanatot félretettem a számodra. 🙂
Csaba