Hétfő: 17km, 84:37
Kedd: 20km, 96:10
Szerda: 12km, 58:51
Csütörtök: 20km, 500 szint, 102:32
Péntek: 12km, 55:42
Szombat: 30km, 640 szint, 167:15
Vasárnap: 21km, 350 szint, 109:15
Összesen 132km, 1490 szint, 11 óra 14 perc 22 másodperc.
Elég sok kilométert sikerült összehozni ezen a héten és tulajdonképpen különösebben nem is viselt meg. Hétfőn ráadásul még kicsit le is csíptünk a résztávból, szóval akár még keményebb is lehetett volna ez a hét. Persze ettől függetlenül maradéktalanul elégedett vagyok ezzel a héttel, mert ennél keményebb hetet nem is lett volna célszerű futni.
Kezdem bizakodóan nézni a felkészülésemet, mert most már nem a bokasérülésem utáni lábadozás határozza meg a felkészülésemet, hanem maximálisan végre tudom hajtani amit ilyenkor kell. Kezdem úgy érezni, hogy a távval nem lehet gond, sőt egyre erősebb is vagyok, így talán a gyengémnek számító felfelékben is jobb leszek. Ennek fényében egyre inkább a Hosszútávú OB lebeg a szemem előtt és ez jó érzés. Minden alapozást a HOB-ra készülve végeztem korábban és ez az érzés most kezd újra visszatérni. Úgy gondolom, hogy jó eredményt érhetek majd el két hónap múlva az OB-n és talán végre egy dobogó is összejöhet majd.
Szerencsére már igencsak kifelé tartunk az amúgy is számomra ideálisan alakuló télből, ami leginkább az egyre későbbi naplemente miatt jó. Lassan már 5 óra után is lehet lámpa nélkül futni, aminek következtében egyre többet fogok tudni világosban edzeni hétköznap, vagy legalábbis világosban kezdeni az edzést.