Tegnap este és ma reggel is bekentem a lábam Dolobene Géllel, hátha attól majd nem kell 2km-t várnom, mire bemelegszik a jobb (azaz a rosszabb) bokám és normális mozgással tudok futni az edzés elejétől.
Elég katasztrofális napom volt munka szempontjából, mert fél 9-kor végeztem, ráadásul Budapesten. Hazafelé még dugóba is kerültem, ráadásul esett az eső, szóval nem volt valami ideális a mai nap edzés szempontjából.
Szerencsére Gerivel már korábban megbeszéltük, hogy kimegyünk futni és bár szegénynek 9:30-ig kellett várni, hogy elinduljunk. A kenőcs valószínűleg tényleg használhatott valamennyit, mert kevésbé éreztem a bokám és ez már egész normálisnak tekinthető. Persze azért, ha így maradna, akkor eléggé kétségbeesnék, de lesz ez még jobb is.
Olyan 5 perces ezrekkel indultunk az Ipari park felé, majd onnan egyenesen a Kertvárosba mentünk, ami számomra igen meglepő módon jó nagy. Eddig még csak a szélén jártam a Kertvárosnak, de most végre át is szeltük. Volt benne egy kisebb domb is, így ma már szintet is futottam. A tempó nem volt valami fergeteges, de azért én szenvedtem rendesen. Olyan érzésem volt, mint amikor lendületeset futok, mondjuk jó 4 perces tempót. A különbség most az volt, hogy 1 perccel lassabbak voltunk kilométerenként.
A pulzusom valamennyit egyébként közelített Geriéhez, mert már csak 15-el magasabb az enyém, mint az övé. Még egy hét és utolérem, ami olyan szempontból még mindig kevés, hogy ő vagy 20-al magasabb maximális pulzussal rendelkezik, szóval mikor én kidőlök, akkor ő még nem a maxot nyomja. 🙂
A végén még tettünk egy kis kerülőt a Dózsa György út felé, hogy meglegyen a 8km, de ez az időből ítélve nem lehet kérdéses.
Valamiért az egész edzésen fájt kicsit a derekam, talán kellett volna nyújtanom is, nem csak nekiindulni a 15 órás ücsörgés után.
Összesen 8km, 50 szint, 40 perc.
Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 165
Megnyugvási: 38 (153/115)