Reggel korán kellett kelni, mert a 7:30-kor már indult a busz a hosszútáv Pelsőci-fennsíkon lévő rajtjába. Bepakoltam a cuccomat és indultam át a másik épületbe reggelizni, ami tekintve, hogy csak 10:25-kor rajtolok pont időben volt.
Remegő gyomorral haladtam egyedül az egyetemi étkezde felé és az járt a fejemben, hogy most eljött a nagy nap, itt van végre a várva várt Főiskolás VB és azon belül is a hosszútáv.
Az étkezőben aztán Kelemen Dettit és Domján Zsuzsit is ott találtam, így nem egyedül reggeliztem, sőt Zsuzsival aztán együtt is utaztunk a busszal. Reggelire nagyon odafigyeltem, nem ettem se túl sokat, se túl keveset és egy pohár sárga üdítő után már csak a rendezők által biztosított szénsavmentes ásványvízből ittam.
A buszozás alatt hol beszélgettünk Zsuzsival, hol a versenyen agyaltam, de már nem voltam olyan ideges, mint reggel ez étterembe menve.
A fennsíkra érve aztán azt tapasztaltuk amit vártunk, vagyis gyönyörű erdő, töbrök és sziklák töménytelen mennyiségben. Áron és a többiek közül a korán indulók már ott voltak, így mi is letelepedtünk melléjük. Egy egészen apró bemelegítőtérképet kaptunk, aminek a nyomtatása nem igazán tetszett, olyan 20 évvel ezelőttinek nézett ki. Öltözéskor jöttem rá, hogy szimbóltartót a szálláson hagytam, de szerencsére Áron – jó csapatvezetőként – ki tudott segíteni. Még el se kezdődött a verseny, de az első hiba máris megvolt. Sebaj, szerencsésen megoldódott és ezen már nem fog semmi sem múlni, de többet nem szabad hibáznom.
Nem mertem nagyon sokat inni, mert a 95 perces buszozást is alig bírtam ki pisilés nélkül és nem akartam, hogy ez a pályán gondot okozzon. Bemelegítésnek futottam egy kört a kis térképpel, majd a nélkül is rohangáltam még és csináltam 6 repülőt is, majd elmentem WC-re, pedig nem nagyon kellett. Erre amúgy mindig odafigyelek, főleg nagyobb versenyeken. Kellett kicsit sorbanállni, így már nem maradt negyed órám sem a rajtomig mikor végeztem, így hát gyorsan leadtam a táskámat, hogy a célba szállítsák és futottam még egy keveset és némi gimnasztikát is csináltam.
A rajtnál megnéztem az előttem indulót, majd a mögöttem induló oroszt is kerestem, de nem volt sehol. Már épp azt gondoltam, hogy lehet kihagyja a versenyt mikor végül megjelent, de nem nagyon foglalkoztatott a dolog.
A rajtban ismerős arcok voltak, akik között többen tudnak magyarul is, így még váltottam egy-két szót mielőtt felvettem volna a szimbólt.
A térképrajtig lefele kellett futni így épp csak azt néztem meg, hogy az egyesre merre kell menni, de mikor lent újra ránéztem a térképre, akkor átértékeltem a jobbra tervezett útvonalam és balra indultam. Kerültem a töbröket, majd egy picit elbizonytalanodtam, mikor a horpadás szerű kis töbörhöz értem, mert jobbra szerettem volna tőle elfutni. Kapcsoltam és különösebb kerülő nélkül húztam be az egyes pont töbrének oldalába, ahol a szikla lábát egy apró megtorpanás után fogtam meg. Jól el volt dugva a pont és megálltam tőle 5 méterre, de ez időben semmit sem jelentett.
Kettesre mászással kezdtünk, majd a töbör tetejében futva kellett a pontra menni, de én kicsit távolabb mentem a töbörtől, hogy ne a kőmezőben kelljen botorkálni. Sajnos egy kicsit elcsúsztam jobbra és el is bizonytalanodtam, majd végül a hármas pont felé elnyúló töbör alapján fogtam meg a pontot. Még a pont előtt estem egy hatalmasat, de mázlimra pont a kisösvényre borultam, ahol semmi kő nem volt. (hiba: 0:30)
A hármasra ugyan takarta az ösvényt a térkép, de azon végigfutva mentem és el se lehetett rontani a pontot.
Négyesre a töbrök mentén indultam, majd az alsó ösvényre csaptam át. A két töbör között átfutva keresztezve a nagy dózerutat rontottam rá a pontra és úgy érzetem kezdek belelendülni a futásba.
Fentről ívelve a domborzat alapján tájékozódva jött rendben az ötös pont is és már a következő pontokra is volt időm rápillantani.
A völgyet követve haladtam le a töbrökhöz és átcsaptam azok jobb oldalára hol még egy kis csapás is vezetett. Kicsit hanyagabbul tájékozódtam és nem figyeltem, hogy melyik töbör mellett haladok, így sikerült picit túlfutnom és már a hatos pont töbre mellett voltam, mikor visszatekintettem és megláttam a pontot. (hiba: 0:20)
Kiugrottam az útra megkerültem a töbröt, majd húztam is bele a sajátom oldalába, de a pontot csak nem vettem észre, majd egyszer csak jobbra tekintve megláttam azt majdnem a töbör alján. Ha ezt tudom, akkor nem kellett volna az oldalában ennyit oldalazni. (hiba: 0:20)
A pontról felfele mászva megláttam az orosz srácot (Alexey Sidorov) aki mögöttem indult kettővel. Nem foglalkoztam vele sokat, mivel gondoltam előbb utóbb úgy is utolér. A töbör szélén felmászva elég lassan haladtam, de küzdöttem, ahogy bírtam, majd az utat keresztezve bevállaltam, hogy lecsípek egy sarkot és a kis töbröt balról kerültem. A töbrök jobb szélén terveztem futni, de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve átmentem a bal oldalra és onnan támadtam a pontot. Mikor megláttam, már Sidorov épp kiindult a pontról, így én amilyen gyorsan csak lehet mentem tovább a nyolcasról, pedig frissítőpont volt. Lehet egyébként se ittam volna, de így eldőlt a kérdés. Sajnos az útvonalam nem volt tökéletes ezért kerülhetett elém az Orosz srác. (hiba: 0:20)
Remegő gyomorral haladtam egyedül az egyetemi étkezde felé és az járt a fejemben, hogy most eljött a nagy nap, itt van végre a várva várt Főiskolás VB és azon belül is a hosszútáv.
Az étkezőben aztán Kelemen Dettit és Domján Zsuzsit is ott találtam, így nem egyedül reggeliztem, sőt Zsuzsival aztán együtt is utaztunk a busszal. Reggelire nagyon odafigyeltem, nem ettem se túl sokat, se túl keveset és egy pohár sárga üdítő után már csak a rendezők által biztosított szénsavmentes ásványvízből ittam.
A buszozás alatt hol beszélgettünk Zsuzsival, hol a versenyen agyaltam, de már nem voltam olyan ideges, mint reggel ez étterembe menve.
A fennsíkra érve aztán azt tapasztaltuk amit vártunk, vagyis gyönyörű erdő, töbrök és sziklák töménytelen mennyiségben. Áron és a többiek közül a korán indulók már ott voltak, így mi is letelepedtünk melléjük. Egy egészen apró bemelegítőtérképet kaptunk, aminek a nyomtatása nem igazán tetszett, olyan 20 évvel ezelőttinek nézett ki. Öltözéskor jöttem rá, hogy szimbóltartót a szálláson hagytam, de szerencsére Áron – jó csapatvezetőként – ki tudott segíteni. Még el se kezdődött a verseny, de az első hiba máris megvolt. Sebaj, szerencsésen megoldódott és ezen már nem fog semmi sem múlni, de többet nem szabad hibáznom.
Nem mertem nagyon sokat inni, mert a 95 perces buszozást is alig bírtam ki pisilés nélkül és nem akartam, hogy ez a pályán gondot okozzon. Bemelegítésnek futottam egy kört a kis térképpel, majd a nélkül is rohangáltam még és csináltam 6 repülőt is, majd elmentem WC-re, pedig nem nagyon kellett. Erre amúgy mindig odafigyelek, főleg nagyobb versenyeken. Kellett kicsit sorbanállni, így már nem maradt negyed órám sem a rajtomig mikor végeztem, így hát gyorsan leadtam a táskámat, hogy a célba szállítsák és futottam még egy keveset és némi gimnasztikát is csináltam.
A rajtnál megnéztem az előttem indulót, majd a mögöttem induló oroszt is kerestem, de nem volt sehol. Már épp azt gondoltam, hogy lehet kihagyja a versenyt mikor végül megjelent, de nem nagyon foglalkoztatott a dolog.
A rajtban ismerős arcok voltak, akik között többen tudnak magyarul is, így még váltottam egy-két szót mielőtt felvettem volna a szimbólt.
A térképrajtig lefele kellett futni így épp csak azt néztem meg, hogy az egyesre merre kell menni, de mikor lent újra ránéztem a térképre, akkor átértékeltem a jobbra tervezett útvonalam és balra indultam. Kerültem a töbröket, majd egy picit elbizonytalanodtam, mikor a horpadás szerű kis töbörhöz értem, mert jobbra szerettem volna tőle elfutni. Kapcsoltam és különösebb kerülő nélkül húztam be az egyes pont töbrének oldalába, ahol a szikla lábát egy apró megtorpanás után fogtam meg. Jól el volt dugva a pont és megálltam tőle 5 méterre, de ez időben semmit sem jelentett.
Kettesre mászással kezdtünk, majd a töbör tetejében futva kellett a pontra menni, de én kicsit távolabb mentem a töbörtől, hogy ne a kőmezőben kelljen botorkálni. Sajnos egy kicsit elcsúsztam jobbra és el is bizonytalanodtam, majd végül a hármas pont felé elnyúló töbör alapján fogtam meg a pontot. Még a pont előtt estem egy hatalmasat, de mázlimra pont a kisösvényre borultam, ahol semmi kő nem volt. (hiba: 0:30)
A hármasra ugyan takarta az ösvényt a térkép, de azon végigfutva mentem és el se lehetett rontani a pontot.
Négyesre a töbrök mentén indultam, majd az alsó ösvényre csaptam át. A két töbör között átfutva keresztezve a nagy dózerutat rontottam rá a pontra és úgy érzetem kezdek belelendülni a futásba.
Fentről ívelve a domborzat alapján tájékozódva jött rendben az ötös pont is és már a következő pontokra is volt időm rápillantani.
A völgyet követve haladtam le a töbrökhöz és átcsaptam azok jobb oldalára hol még egy kis csapás is vezetett. Kicsit hanyagabbul tájékozódtam és nem figyeltem, hogy melyik töbör mellett haladok, így sikerült picit túlfutnom és már a hatos pont töbre mellett voltam, mikor visszatekintettem és megláttam a pontot. (hiba: 0:20)
Kiugrottam az útra megkerültem a töbröt, majd húztam is bele a sajátom oldalába, de a pontot csak nem vettem észre, majd egyszer csak jobbra tekintve megláttam azt majdnem a töbör alján. Ha ezt tudom, akkor nem kellett volna az oldalában ennyit oldalazni. (hiba: 0:20)
A pontról felfele mászva megláttam az orosz srácot (Alexey Sidorov) aki mögöttem indult kettővel. Nem foglalkoztam vele sokat, mivel gondoltam előbb utóbb úgy is utolér. A töbör szélén felmászva elég lassan haladtam, de küzdöttem, ahogy bírtam, majd az utat keresztezve bevállaltam, hogy lecsípek egy sarkot és a kis töbröt balról kerültem. A töbrök jobb szélén terveztem futni, de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve átmentem a bal oldalra és onnan támadtam a pontot. Mikor megláttam, már Sidorov épp kiindult a pontról, így én amilyen gyorsan csak lehet mentem tovább a nyolcasról, pedig frissítőpont volt. Lehet egyébként se ittam volna, de így eldőlt a kérdés. Sajnos az útvonalam nem volt tökéletes ezért kerülhetett elém az Orosz srác. (hiba: 0:20)
Próbáltam irányba arra kifutni amerre a srác ment, de nem láttam, így 50 méter után beletörődtem, hogy lemaradtam tőle és próbáltam megint a saját futásomra koncentrálni. Szerencsére ez sikerült is, mert nem hibáztam a pontra, ellenben a részidőkből kiderül, hogy Sidorov igen, így elé kerültem, bár ezt akkor nem tudtam.
A tízesre nem volt számomra egyértelmű, hogy mi a jó útvonal, de aztán a réten való átfutást választottam, majd a kis úton futva egész közelről támadtam a pontot. Sikerült jó tempóban haladnom, így ebben az átmenetben igen jó a részidőm.
A pontról kijövet aztán sajnos elkövettem egy hibát és elcsúsztam jobbra. Nem volt erőm felfutni a gerincre és a töbör megvezetett, amit ugyan azonnal korrigáltam, de mikor az utat kereszteztem már a nyakamon volt az orosz és együtt fogtuk a pontot. (hiba: 0:40)
Eléggé meglepődtem, hogy újra utolért a srác, de nem bántam, mert úgy értékeltem, hogy futós részek jönnek és jó tempóban haladt, de még nem olyanban, hogy ne tudtam volna követni a térképet. Mentem tehát utána és bár én balról terveztem elsőre az átmenetet az úton nem zavart, hogy kicsit jobbra tartunk, mert rájöttem, hogy az jobb útvonal. Sajnos nem mentünk ki a rétre az első nyúlvány végéhez, hanem megoldalaztunk még egy töbröt, majd a réten Sidorov meg is torpant, így én mentem előre, de a pontot már megint egymás mellett futva fogtuk. (hiba: 0:30)
Hagytam, hogy előre menjen és ő válasszon útvonalat, de szerencsére ő is úgy gondolta, ahogy én és szépen átlavíroztunk a töbrök között. Kicsit gyorsabb tempót futott, mint én, de ez még lazán tartható volt térképezéssel együtt is, annál is inkább, mert néha ő nagyon belassult, mikor térképezett. Jobbról szépen lerohantunk a gerincen, majd az úton és a lapos tiszta erdőn át a tisztásos töbrök mellől fogtuk a pontot. Jól kiment a bokám közvetlenül a pont előtt egy kegyetlen köves részen és bár futottam tovább nem volt egy kellemes érzés.
Felfele jött és én valahogy kezdtem magam nem jól érezni, ráadásul a sziklamezőben amúgy is óvatoskodtam a bokámmal, így kezdtem lemaradozni az orosz mögött, majd mikor nagyon balra húzott, akkor megtorpantam egy pillanatra. Megvezetett minket a bal oldali töbör és az Orosz már majdnem lent volt egy rossz töbör aljában és én is a szélén álltam. Visszafordultam és kissé bizonytalanul mentem le a mellette lévő töbörbe, ahol meg is találtam a pontot és szóltam a srácnak, hogy itt a pont. Sajnos így is elég sok idő elment. (hiba: 0:40)
Előbb jöttem ki a pontról és kicsit túlzottan balra húztam, majd korrigáltam, de nem ez volt a fő bajom, hanem kezdtem érezni, hogy a gyomrommal valami nincs rendben. Nem nagyon éreztem ilyet korábban és most se tudtam mire vélni, mindenesetre úgy döntöttem, hogy a frissítőn nem kockáztatok és nem iszom. (hiba: 0:20)
Teljesen dekoncentrálttá váltam attól, hogy a gyomromra figyelek és az erőm is kezdett elhagyni, így beálltam az Orosz srác mögé és csak követtem. Már nagyon vártam a pálya végét, mert kényelmetlen volt futni és így nem igazán tudtam hajtani. Azért arra figyeltem, hogy a fonalat ne veszítsem el, de alapvetően beletörődtem abba, hogy ragadjak.
A pontról Sidorov egyenesen és jó gyorsan ment ki, így lemaradtam és mivel nem is akartam átmászni még egy töbrön, így jobbra kerültem az úton. A ponthoz közelítve aztán újra megláttam és már szinte el is mentem mellette, mert bizonytalankodott.
A rövid átmenetben csak arra koncentráltam, hogy ne menjünk rossz felé, de a tempó tartása már nem ment. Kezdtem nagyon szenvedni és nem azért, mert nem volt levegőm, vagy zsibbadtam, hanem a hasam csikart rendesen.
Az átfutóra már nem bírtam úgy hajtani, mintha minden rendben lenne, így ellépett a srác, de mivel kibírhatónak ítéltem az állapotom nem gondolkoztam feladáson, vagy egyéb dolgon, pedig nem ártott volna WC papírt kérni a szurkolóktól. Annál is inkább nem akartam időt vesztegetni, mert úgy gondoltam, hogy ha behúzom magam az orosszal, akkor még egész jó eredményem lesz.
A 20. pontra aztán mászni kellett, amihez se erőm nem volt, se a hasam nem engedte a gyorsabb haladást, így véglegesen lemaradtam és kicsit túlzottan balról ívelve, felesleges szintet mászva fogtam a pontot. (hiba: 0:30)
Teljesen érzésre fogtam a 21-est és már a lefelében is volt, hogy teljesen le kellett lassulnom és éreztem, hogy ha elmennék WC-re az sokat segítene a helyzetemen, de erre nem igazán volt itt lehetőség, mivel se papír nem volt nálam, se a VB eredményem nem akartam ezzel rontani.
Már csak az érdekelt, hogy beérjek valahogy, mert minden erőmet az kötötte le, hogy a gyomrommal küzdöttem. Szerencsére legalább nem hibáztam.
Mikor a 23-as pontra indultam, akkor a lefele után a rétet keresztezve már meg kellett állnom sétálni, mert kegyetlenül rossz volt. Úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, de megállok vécézni. Még így is jobban járok, mintha a célig sétálnom kellene. Dolgom végezte után egy kicsivel jobb lett, de nem múlt el az érzés és ráadásul hirtelen nagyon gyenge lettem. Úgy éreztem teljesen kiürült a szervezetem és csak vánszorgok. Mindehhez képest egész tűrhető lett az átmenetem, mert csak 1:42-t kaptam benne.
A pontról kicsit bizonytalanul jöttem ki, mondhatni kóvályogtam, de azért elfutottam két lány mellett és ugyan nem arra sikerült pont mennem, mint szerettem volna, de legalább nem szálltam ki és a réten menő úton erőltettem a futást, majd az erdőbe érve megint csak botorkálni bírtam.
A gyűjtőre csak futni kellett, de nekem már nem ment a hajtás, mert erőtlen voltam és a hasam is csak olyan volt, mint az átfutó környékén. A befutón aztán a kiabálás, szurkolás hatására és mert összeszedtem magam próbáltam egy embereset hajrázni, ami félig meddig össze is jött.
A legjobb az volt, hogy megállhattam és véget ért a szenvedés. Nincs tovább az a 30-40 perces rémálom ami a pálya végén volt. Ha ez nem pont a VB-n esik meg velem, akkor biztos, hogy feladom a versenyt még akkor is ha mondjuk egy bajnokság. Teljesen kész voltam, de szerencsére egész hamar normalizálódott a helyzet és a hasam sem fájt tovább. Akkor sem lett vele gond, mikor ettem, ittam és ezt éreztem is előre. Eléggé magam alatt voltam, mert odalett a verseny, amire készültem, ráadásul érthetetlenül legyengültem, így ki tudja mi lesz a következő napokban.
Az összes hibám 3:40 volt, ám ez még nem lenne akkora gond, ha nincs a hasfájás és a WC szünet, valamint az azt követő teljes elgyengülés. A részidőket elemezve az első 40-ben kellett volna végeznem akkor is, ha csak végigragadok az Orosszal, de mivel a bajok kezdetekor még 2 perccel Szundi Attila előtt voltam, így akár a 30.-ba kerülés se lett volna lehetetlen. Henrik Lofos például 29. lett pedig 5km-vel a vége előtt még ugyanúgy álltunk.
Persze a sportban nincsen ha, így a nem éppen előkelő 53. helyen végeztem 93:05-el a 13,9km-es, 485m szintes pályán.
Összesen 19km, 600 szint és 113 perc.