Ha tegnap fáradt voltam, akkor ma egyenesen hulla. Aludni sem tudtam rendesen. Úgy tűnik a héten eléggé kiütöttem a szervezetemet a futásokkal.
A váltó végül Fecó sérülése miatt Bogos Tomival és apámmal állt fel mindenféle vérmes remények nélkül. Amikor megtudtam, hogy motala rendszerben rendezik a mai versenyt, akkor legszívesebben letettem volna az első futó szerepről, de akkor már mindegy volt.
Kissé kapkodósra sikerült a bemelegítés, mert azt hittük 10-kor van rajt, de már 9:30-kor indult a verseny. Így aztán jó ha 1,5 kilométert tudtam melegíteni és nyújtani se tudtam nagyon a rajtom előtt.
A pálya aztán a szokásos rohanással kezdődött és persze nem vettem észre, hogy akár kerülhetnék is az egyesre, ellenben az elég zavaró volt, hogy az én pontom van legmesszebb, így a mellettem futók már mind a kettesre mentek.
A kettes aztán már fizikálisan is nehezebb volt és tőlem szépen ellépett az élmezőny és a második vonalban találtam magam, de legalább nem hibáztam, akárcsak a hármasra. Itt viszont a nem megfelelő bemelegítés kicsit visszaütött, mert a bokám visszacsapódott, így elég érzékeny volt egy darabig, ami miatt aztán még lassabb voltam, mint előtte.
A négyes pontra aztán kicsit egyénieskedtem és felfelé húztam, ami meg is bosszulta magát, mert a pont fölé csúsztam és csak egy kis karika árán fogtam azt meg. (hiba: 1:30)
Kicsit meg is zavarodhattam, mert béna útvonalat választottam az ötösre és nem jobbról mentem, mint ahogy jó lett volna, hanem alulról, majd a pont simán jött pár fiatal hátát nézve. (hiba: 0:30)
A hatosra viszont még ennél is nagyobb útvonal-választási hibát vétettem, mert egyből a kerülő mellett döntöttem és nem is nagyon néztem merre másfelé lehetne még menni. Hát alulról kellett volna menni, ugyanis úgy csak ledönget az ember a hegyről és utána 60 szintet mászva fogja a pontot. Ezzel szemben én kb. ugyanennyi szintet csináltam egy baromi nagy kerülőben. (hiba: 2:40)
A hetesen utolértem Foreszt, aki a pont fölött megtorpant, majd a nyolcasra külön útvonalat választottunk, de egyszerre értünk oda.
A kilences előtt megtorpantam kicsit, mert nagyon távolinak tűnt. (hiba: 0:10)
A 10-11 nagy hajtás volt, amiben úgy gondoltam egész jól küzdök, de a részidők alapján siralmasan leszerepeltem.
A kiskörben aztán már ha szenvedősen is de nem rontottam el semmit, így végül 61:22 alatt csináltam meg a 7,2km-es pályát. Ez a győzteshez képest 133%, ami csapnivaló. Ami a legmegalázóbb, hogy még Makrai Évi is rámvert 3,5 percet, pedig kezdetben úgy éreztem ennyit nem is hibáztam. Mivel az útvonalválasztásokkal együtt 4:50 hibám volt, ez végül nem lett igaz, de azért így is rávilágít arra, hogy ma fizikálisan padlót fogtam.
Össze kell kaparni magamat a jövő héten, mert a Váltó OB-n jól kell szerepelnünk és ehhez nekem sem szabad 2-3 percnél többet kapni a pályámon. Ez most szinte lehetetlennek tűnik, de bízom benne, hogy ha kipihenem magam akkor egész normálisakat is fogok tudni futni a hétvégén.
A hét eleji fölfelében futott rekordok alapján azért bízom benne, hogy csak túlterheltem magam. Az biztos, hogy a csütörtöki lendületes futást ki kellett volna hagynom.
Összesen 11km, 400 szint, 69:22
Nekem a nagyátmenetben eszembe se jutott volna körbemenni! Mondjuk mitha a célban hallottam volna már, h nem jó a kerülés,de bennem fel sem merült.
Nekem a rajt előtt a lelkemre kötötték hogy menjek körbe, mert nagyon megéri. Aztán Bogos, akivel futottam, az is elindult körbe. Én meg gondolkoztam vagy egy percet, és keresztbedaráltam.
Még a hezitálással együtt is gyorsabb volt, mint körbe.
Ki volt az aki a lelkedre kötötte?
Nem kérdés, hogy egyenesen kellett menni, de ehhez kellett volna útvonalat választani és nem egy pillantás alatt dönteni (rosszul).
Trükkös átmenet volt az mindenesetre tuti. Minél tovább nézi az ember annál inkább jó az egyenes útvonal.