Mára a Tatai Minimaraton volt betervezve edzésképp és ugyan előre sejtettem, hogy jól semmiképp sem fog esni ez a futás, de azért igyekeztem csak lendületesen futni. A bemelegítés nem volt valami sok, de azért elég volt. KisDomával, Fecóval és Gyurikával rohangáltunk kicsit a rajt előtt, majd persze a rajt után szépen hagytam is elmenni őket.
Az első 2km eseménytelenül és tényleg kellemesen telt, majd elkezdtem számolgatni hány embert előzők meg és engem hányan előznek meg, ami magával hozta kicsit a versenyszellem feléledését. Kezdetben engem előztek ki többen, köztük Szilágyi Tibi is, majd szép lassan én kezdtem előzgetni. Előbb Ádám Petit, majd a lábát fájlaló Reinach Csillát. Tibi sétálása az út szélén már kicsit meglepett, akárcsak az, hogy Sipos Dávid mellett is elfutottam. Látszólag tehát olyan emberek körül rohangáltam, akikkel nem szégyen csatázni, de a tempón olyan 4:10 – 4:20 örül alakulhatott. Az utolsó 4km aztán már tényleg közel max. volt, de szerencsére annyira még épp visszafogtam magam, hogy ne fussam teljesen szét magam és nem is hajráztam.
A vége 58:09 lett, ami megfelel annak amit vártam és terveztem magamnak, de egyben elszomorító is. Bogos Tomi 44:32-vel nyert, Fecó 49:18-at ment, míg Doma 51:55, Gyuri pedig 54:20.
Még egy nálam 17 évvel fiatalabb, azaz 11 éves kislány is megvert az eredménylista alapján. 🙂
Ugyan csak edzésnek szántam a mai futást, de 56 perc alatt semmiképp se tudtam volna ma és ez azt jelenti, hogy nagyon messze vagyok attól a szinttől, amit 1 hónap alatt el kellene érnem. Kb. azt kellene tudni hozni, amit Fecó.
Sebaj. Terv szerint haladok, pont ezt terveztem ma.
A levezetés viszont igen rövidre sikeredett sajnos.
Összesen 16km, 71:09