Már szerda óta sejtettem, hogy jobb lenne ezt a hétvégét kihagyni, de az utolsó pillanatban már nem lett volna szerencsés lemondani a válogatott szereplést, így végül elutaztam Miskolcra és elindultam az Euromeetingen.
A mai sprint nem valami jó időben zajlott. A verseny előtt elég rendesen esett az eső és a sprint terepekhez mérten meglehetősen meredek terep eléggé csúszós lett. Bemelegítésnek nagyjából 3km-t futottam és persze baromi sokat melegítettem a bokámat, ami alaposan le volt ragasztva.
A taktikám annyi volt, hogy biztonságit futok a hegyen, majd a parkban hajrázok. Ehhez képest rögtön az egyes pontra kiment a bokám. Csak amolyan szokásos módon billent meg, azaz fél percig sántikálva, majd utána bizonytalanul, de már nagyjából rendesen tudtam futni. Az mindenesetre valószínű, hogy amúgy sem lett volna jó ez az átmenetem, mert nagyjából a pont vonalában ment ki a bokám. Jó nagy karikát csináltam és kicsit meg is törtem. Elment mellettem az 1 és a 2 perccel induló versenyző is, ráadásul meg se tudtam próbálni elfutni velük.
A hármas pontra viszont nem értem miért mentem alá. Ezt többen is megették és a négyes pontra is mindenki balra csúszott el. Olyan érzésem volt, mintha a pont a jelöltnél magasabban lett volna. A hatosra az útfutást választottam és jó nagyot kerültem, amit egészségesen tuti nem tettem volna, majd rendben jött a 7-es pont, de a 8-as előtt megint kiment a bokám. Persze a pontot sem találtam meg egyből és teljesen meg is zavarodtam. A 10-est például duplán elrontottam, mert ha már jobbról mentem, akkor a 11-es ponton keresztül kellett volna menni.
A 11-es pontnál rossz irányból kerültem a dombot, majd ezt követően már nem volt gond, leszámítva persze a lábam. A csúszós talajon nagyon nem mertem rendesen ellépni és még itt is szenvedősen és bizonytalanul haladtam.
A 17-es pontra még feleslegesen felugrottam a dombra a kerülő helyett és teljesen szétcsúszva futottam be a célba.
Csodák csodájára nem lettem utolsó és a vártnál kevesebbet is kaptam a jóktól, de ha tehettem volna azonnal ültem volna be az autóba és hajtottam volna haza.
Részletesebben nincs is értelme kielemezni a pályát, mert a féllábú botorkálásom a földet pásztázva nem nevezhető tájfutásnak.
A verseny egyébként szerintem jó volt, bár az uzsonnászacskó amit térképfólia gyanánt kaptunk oltári nagy igénytelenség volt.
A verseny egyébként szerintem jó volt, bár az uzsonnászacskó amit térképfólia gyanánt kaptunk oltári nagy igénytelenség volt.
Összesen 8km, 250 szint, 46 perc