Kicsit ódzkodtam attól, hogy kipróbáljam Szabolcs tanácsára az Algoflex-et, mint gyulladáscsökkentőt a térdemre, de végül csak megtettem. Mivel nem csak gyulladáscsökkentő, hanem fájdalomcsillapító is, így elnyomhatja a fájdalmat, ezzel elterelve a figyelmemet egy esetleges komolyabb bajról.
Feltehetően a gyógyszer fájdalomcsillapító hatása miatt nem éreztem semmi fájdalmat a térdemben, mikor Tibivel elindultunk futni a Gerecsébe. A turul lépcsőn mentünk fel (5:41 – 156-os átlagpulzussal), majd a csemetéskertig még együtt futottunk. Utána Tibi visszafordult, mert nem akart ma hosszút futni.
Még egy darabig világosban tudtam futni és mire kiértem a Bunchu-kút előtt a rétre már kezdett elég sötét lenni. Szerencsére a nyílt terepen még egész Vértestolnáig tudtam lámpa nélkül futni. Útközben meg kellett mászni egy kerítést is, amit csak úgy lazán felhúztak, mit sem törődve a keresztben haladó útra.
Vértestolnán aztán jobbra kanyarodtam és a falu utánig az aszfalton mentem, majd egy kisebb úton bevágtam jobbra, ami aztán hamar kiért a dózerútra, amin egyszer már futottam. Ezen kezdtem el hazafelé futni egész jó tempóban, mikor 2 autóra és egy csomó vadászra lettem figyelmes puskákkal a kezükben. Persze megálltam és megérdeklődtem mi a helyzet. Szerencsére jófejek voltak és a vadászatnak is vége volt, de az 50.000 Ft-os bírságra felhívták a figyelmemet, no meg arra, hogy május 15-ig ne tegyem be a lábam az erdőbe, sötétedés előtt egy órával pedig még az után is hagyjam el az erdőt. Amúgy meg futkározzak csak a Turul környékén egy 1km-es körön!
Hát én jobbnak láttam rájuk hagyni a dolgot és tettetni a tájékozatlan hülyegyereket. Miért vagyok én köteles az erdészet honlapját bújni ilyen hírek után és amúgy is mi a fenét képzelnek egyesek, hogy csak úgy kitiltják az embereket az erdőből?
No mindegy, végülis rendesek voltak és még oda is szóltak rádión a többieknek, hogy jövök. Én majd legközelebb is játszom a hülyét, sőt addig szenilis is leszek és ha az se jön be még mindig el tudok futni előlük. A fák között nem mennek sokra a 10 millás terepjáróikkal, utánam lőni meg csak nem fognak.
Persze igyekszem elkerülni a tiltott dolgokat, de tekintetbe véve, hogy ez lehetetlen alighanem össze fogok még futni az erdők isteneivel. 🙂
Innentől valamiért nagyon jól ment a futás és az út is kellemes volt. Toltam jó tempóban és még a fölfeléket is megnyomtam. Elkezdtem számolgatni visszaérek-e 7 órára, mikor Editék futni indulnak Judittal. Éppen az jött ki, hogy nem érek oda, így onnantól kifejezetten toltam, hogy visszaérjek. A Turul lépcsőn még Mauer Lajossal is összefutottam, majd épp időben visszaértem a Dózsakertbe.
Becsatlakoztam Edit és Judit mellé és 6 percesben elindultunk egy Kertváros körre. A templomnál becsatlakozott Rita és Zsuzsi is, így innentől 4 lány társaságában futottam. Számomra újdonság volt, hogy mennyien rádudálnak a futó csajok csapatára.
A vége felé már éreztem, hogy ma azért sokat futottam, de alapvetően jól éreztem magam. A térdem is rendben van, csak épp azt nem tudom, hogy mitől. Vagy a gyógyszer fájdalomcsillapító hatása miatt (valószínű), vagy a krém és a gyógyszer gyulladáscsökkentő hatása miatt, vagy csak simán magától javul a lábam.
Fura, de ilyen könnyen rég nem futottam 30km-t, pedig az első 22,7km, amiben 480 szint is volt még 5 percesen belül ment le (112:29) és 148 volt az átlagpulzusom. Semmi rákészülés nem volt, hisz csak 20km-re indultam, aztán végül 30,2 lett belőle.
Jó kis edzés volt ez a mai. Remélem a lábammal nem lesz semmi gond és akkor jó formában kezdhetem meg a versenyszezont.
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 24 (122/98)
Összesen 30km, 540 szint, 158:44
“utánam lőni meg csak nem fognak.”
Látom te nem nézel híradót! 🙂