Reggel elvittem a kocsit a szerelőhöz olajcserére és utána futva jöttem haza. Persze nem egyenesen, hanem egy jó kis kitérővel a hegyen át. A lépcsőn fölfelé alig lehetett futni és még egy idősebb futó aki szemből jött (gyalogolva) figyelmeztetett is, hogy nagyon óvatos legyek.
A lépcső följebb gyakorlatilag járhatatlanná vált, de az erdőben se volt rózsás a helyzet. Ahol korábban elment valaki, ott tükörjég van. Az erdészeti úton még keresztbe is komoly gondot jelent haladni. Az egyetlen megoldás, hogy nem letaposott hóban kell futni, ami persze olyan 10 cm és vastag jég van a tetején. Ahhoz gyenge, hogy megtartson, de ahhoz már bőven erős, hogy az ember bokáját szétszedje. Persze még mindig jobb beszakadni, mint fentmaradni, mert a teteje kegyetlenül csúszik. Volt párszáz méter ahol valamiért erősebb volt a jég. Na ott erőből vagdostam bele a lábam a földbe (pontosabban a jeges hóba), hogy beszakadjak. Máskülönben tuti estem volna.
Azért szerencsére úgy-ahogy az utak közepén lehet futni, mert ott nem olyan mély a hó és csak néhol van letaposva. Sötétben viszont tuti ittmaradna, aki futni próbálna.
Csemetéskert után a Kisréti vadászházhoz tettem egy kitérőt, majd az autópálya felüljáróhoz futottam le, hogy aztán a városban fussak haza. A Turul lépcsőt kár is lett volna lefelé megpróbálni. Annál most egy öngyilkosság is könnyebben túlélhető.
A városban sem esett igazán jól a futás, mert még az aszfalt is jeges néhol, így reggel.
Összesen 10,5km-t terveztem futni és ez minden bizonnyal össze is jött. (61:33)
Azért futottam pont 10,5km-t, mert délben el kellett ugrani a szerelőhöz a kocsiért és természetesen ezt is futva tettem, így újabb bő 1,5 kilivel (8:09) együtt már meglett 12km délelőttre.
A táv felét aszfalton tettem meg, de még így is szörnyű a tempó, ami összejött.
Az biztos, hogy mostanában eszembe se fog jutni felmenni a hegyre.
Az biztos, hogy mostanában eszembe se fog jutni felmenni a hegyre.
Összesen 12km, 260 szint, 69:42