Már reggel nehezen tudtam felkelni aztán egész nap nagy volt a hajtás és 12 órával a reggeli elindulás után már be is estem a lakás ajtaján, hogy aztán 15 perc múlva már Szilágyi Tibiék előtt legyek.
Nem kicsit éreztem magam hullának és leginkább fejben érzem magam fáradtnak. Ha ma egyedül kellett volna edzenem, akkor tuti nagy bajban lettem volna. Így viszont nekiindultunk a 20km-s körünknek, ami persze valójában nincs egészen 20 még úgy sem, hogy nekem Tibiékig is el kell mennem.
Az első 5 km alatt még nem nagyon akart a testem felébredni, de aztán a csípős idő és a beszélgetés életet lehelt belém és innentől egész jól ment a futás. Jöttek a 4:30 körüli kilométerek, ami ugyan aszfalton nem egy nagy szám, de még mindig jobb, mint az egyedül botorkálás.
Futás végére aztán már semmi bajom nem volt, kivéve persze, hogy nem maradt 1 perc sem a napból. Edit kezd kiakadni rám, hogy 1 percem sincs a futáson és a munkán kívül, pedig még a bokatornát mostanában igen rendesen el is lógom.
Jó lenne holnap 2 könnyűt futni, egyrészt, hogy reggel megint hegyen futhassak, délután pedig társaságban, másrészt, mert pénteken nem nagyon akarok keményebb edzést tolni, ehhez pedig nem árt ha holnap nem lazsálok.
Ha fel birok kelni reggel, akkor mindenesetre felmegyek a hegyre aztán majd délután meglátom, ha pedig győz a lustaság, akkor este nincs mese és futni kell.
Összesen 20km, 180 szint, 90:26