Mindenképpen valami rendes hosszú futást szerettem volna nyomni most hétvégén, hasonlóan a múlt heti börzsönyi edzéshez. Gyurika ötlete nyomán a Mátrában rendezett Pata 32 teljesítménytúrát választottuk, bár én kicsit túlzónak találtam a távot.
32km és 1209 szint volt megadva és sejthető volt, hogy lesz bőven hó a magasabb részeken. Gyöngyöspata általános iskolától indult a túra, ahová mi már fél 10 után érkeztünk. Elvileg 7 és 8 között lehetett rajtolni, így mi is a 8:00-ás rajtidőt kaptuk már 9:46-kor.
A faluban kellemesen indult a futás, majd a Vár-hegyre kellett felfutni a falu szélén. No itt egy kicsit megijedtem, mert Gyurika a saras ösvényen fel tudott futni én meg nem. Szerencsére ilyen meredek rész nem nagyon akadt innentől és bár sár volt bőven az elején, de nem nagyon zavart még minket. A Havas nevű hegyre felfelé aztán egyre több lett a hó és a söprűt is kielőztük, így innentől legálisan futhattunk.
Ez a hegy térkép alapján egy rossz viccnek tűnt, de megérte felmenni, mert gyönyörű volt. Gyurika nem nagyon erőltette a tempót, így szokásomtól eltérően én mentem elől a hosszú futás elején. Lefelé aztán persze szép lassan elfogyott a hó és már el is értük a Gyepes-völgy tetejét a 3. ponttal. A Gyepes-völgy melletti fenyvesben egy élmény volt leereszkedni. Még út se nagyon volt csak csapások a már teljesen hómentes erdőben.
Innentől a János váráig sok minden különleges nem volt, bár unalmasnak se mondanám. Változatos és egész szép helyeken mentünk, de azért a helyenként túl sáros talaj kicsit rondított az összképen. János vára előtt aztán jól megcsúsztam és jobb oldalammal beleborultam egy vizes, saras nyomvályúba. Egész jobb oldalam saras lett, de ami még jobban zavart, hogy a bokámat is éreztem.
A pontnál aztán kicsit megmosakodtam a hóban és már mentünk is felfelé, egyenesen a Középtávú-Váltó OB céljához. Azt is megtudtuk, hogy teljes ellátás vár ránk a Hidegkúti turistaháznál. Fölfelé egyre csak nőtt a hó és mi szép lassan elkezdtük kielőzni a túrázók időben indult csoportjait. Az zavart csak egyedül, hogy már bőven másfél óra fölött jártunk és a turistaházhoz már közel 2 órás idővel értünk, pedig az csak a féltáv volt. A házban aztán ettem egy szelet mákos bejglit, ittam 3 pohár teát és tartalékba eltettünk egy JóReggelt kekszet is.
Bent töltöttünk vagy 10 percet, majd felmásztunk a gerincre, hogy azon haladjunk Tóth-hegyes-ig. Ez a rész volt a legszebb. Fent vagy 30 centi hó volt és teljesen jó idő. Látszott, hogy korábban a szél néhol összehordta a havat, így jól jártunk, hogy még voltak előttünk nyomtaposók. Ugyan sejtettük, hogy közel 4 órásra fog nyúlni a futás, de jól ment, nem rohantunk és kicsit se éreztem fáradtnak magam. A Tóth-hegyes előtt aztán kicsit kemény volt a fölfele, nyom se volt már az igazi, hisz sok embert kielőztünk, így bele is kellett gyalogolni kicsit. Mikor már a csúcsra másztunk fel egy csiki-csuki részen szembetalálkoztunk Gyallai Janóval. Kemény, hogy ő is rendszeresen feltűnik a Mátrai 30+ teljesítménytúrákon.
A csúcs után aztán kellemes lefele jött és egy irtás közepén utol is értük Janót, ám mint kiderült itt sikerült elkövetni a túra legnagyobb kavarását, amivel időt nem sokat veszítettünk, ám azért kemény volt ez a pár száz méter szűz hó, míg kiverekedtük magunkat az útra. A Káva hegyre felfele aztán már lemaradt Janó és én is botladoztam kicsit. Szerencsére ez már nem volt nagy kaptató és igen kellemes lefelé jött, amiben kicsit fel is pörgött a tempó. A hó egyre inkább sárrá változott és mire Fajzatpuszta pontra értünk már elég vacak volt a talaj. Ott ittunk még egy kis vizet, majd indultunk tovább, hogy a Kántor Domb alja pont helyett már korábban szembetalálkozzunk a pecsételős sráccal. Erre nem igazán volt egyértelmű az útvonal, főleg, mert az eddigiekkel ellentétben nem volt hó, így a nyom se látszott, ahol az előttünk lévő pár ember ment. Azért kis kavargás után már a Havas oldalába másztunk fel, ahol becsatlakoztunk az odafelé vezető útba. Itt akár véget is érhetett volna a túra, mert már csak sár jött. A szőlősben hihetetlen módon meghízott a cipőnk, jópár kiló sarat cipeltünk, de ez még az aszfaltra kiérve se lett jobb, mert az is saras volt. Néha leszakad a lábunkról egy adag sár, de pár lépés alatt újra több kilóssá hízott a cipőnk. A falu megkerülése igazság szerint valami borút volt, de ebből csak az utolsó ponton a pincesoron tapasztaltunk valamit. Persze még ez előtt is sikerült kicsit elkavarnunk, no meg Gyurikának borulnia egyet a sárban.
A borkóstolót 4 óra futás után kihagytuk az utolsó ponton. Csúnya is lett volna, ha nem így teszünk. Gyurika még kicsit megnyomta a fölfelét az egyik utcán, de azért ezt a párszáz métert már nem volt nehéz kibírni az iskoláig.
Össz időnk 4:07:57 lett, ám a tiszta futóidő "csak" 3:42:36. A vége felé már beszéltük, hogy annak ellenére, hogy sikerült iszonyat hosszút futnunk mégsem érezzük azt a lábunkon. Én lábra és erőnlétre is teljesen jól éreztem magam a futás végén, ami persze nyilván csak relatív volt így. Aligha tudtam volna már egy komolyabb felfelét megfutni rendesen.
Időben szerintem még sose futottam egyben ennyit, így ez rekord. Az alapozás elején talán nem is kellett volna ekkorát futni, de nem bántam meg. Tetszett ez a túra és bár lassan mentünk azért bíztatónak érzem, hogy így le tudtuk nyomni.
Összesen 33km, 1290 szint, 3:42:36