Terepen amennyit lehet

Nem éreztem magamat fáradtnak, így Gerinek azt javasoltam, hogy fussunk fel a Szanatórium völgy tetejéig és a lépcső felé tegyünk egy kört. Mikor elindultunk már éreztem, hogy a lábamat azért megviselte a tegnapi gyors futás, mert igen csak nem lazán mozogtam, de ekkor már nem akartam rövidíteni. Kicsit szenvedősen jutottam tehát el a hegy lábához, ahol úgy éreztem, hogy innen nem lesz gond. Nem is volt, mert haladtam én felfele, csak épp Geri hagyott ott pillanatok alatt. Úgy tűnik kicsit jobban kipihente magát mint én, vagy esetleg el se fáradt tegnap. A lényeg, hogy az emelkedő tetejéig vert rám körülbelül 2 percet. Különösebben nem zavart, hagy fusson, ha akar.
Innen viszont már tényleg minden lépést élveztem a futásból, mert bevetettük magunkat terepre. Jó kis köves rész ez és szerencsére egész tiszta. Lefele a dagonyától pedig a már jól bevált kis csapáson jöttünk, majd megint becsaptunk az erdőbe. Összesen vagy 2-3km terep volt benne, ami ugyan nem sok, de azért a sok szinttel, tereppel, sziklamezővel igencsak tájfutósra sikerült ez az edzés. Könnyű futásnak igen kemény lett, de jó volt.
 
Összesen 13km, 320 szint, 69:05.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.