Szeretem a pörgős Veszprém környéki nyílt terepeket és közel is volt, így beneveztem magam erre a hétvégére a Semmelweis-re és a Hegyisport Kupára.
Nagyon jó állapotban éreztem magam a bemelegítés alatt, ami ezúttal 2km lett. A pálya eleje is jól indult. Ilyen egyenes track-et még az életben nem láttam, mint az egyes és kettes. A hármasra még a lefelé és az út is besegített és csak úgy rárobbantam a pontra, pontosabban a helyére, mert a pontot nem találtam. Végigkotortam az árkot lefelé, majd felfelé és nem láttam sehol. Annak ellenére, hogy biztos voltam magamban felmentem a domb tetejére, hogy meggyőződjek róla, hogy valóban jó helyen vagyok és mivel ott megleltem a gödröt így végképp nem értettem mi van. Ekkor jelent meg valaki a távolban kiabálva és egyből vágtam, hogy a felvezető. Jól megszívtam a kettes pontot. Nehéz pontosan kiszámolni mennyit jelentett, hisz nem a ponton dugtam a dugókával, hanem kicsit odébb, de ennek később még lett némi jelentősége.
Négyesre persze dacból rohadtul nekidurrantottam és rendben ki is kaptam, majd erőltettem tovább a nekem nagy tempót. A kilencesig minden rendben is ment, de ott valószínű nem a legjobb útvonalat választottam, mert Nagy Pista jól elvert. A 10-es ugyan nagyon nem esett jól, de rendben meglett, majd a 11-re behibáztam. Szerintem ha balra nézek láttam is volna a pontot, de én lerongyoltam a völgy aljába, majd mászhattam vissza. (hiba: 1:20)
A 12-es még kevésbé esett jól, mint a 10-es és el is készültem az erőmmel. A 13 és a 14 is rendben jött, de itt már kaptam a másodperceket Nagy Pistától és Makitól. A 16-ra annak ellenére maradt bent 20 másodperc, hogy nyertem az átmenetet. Rosszul mentem be az úttól. Lehetett volna a réten balról ívelni. (hiba: 0:20)
A 17-re beragadtam a dzsuvába, de ez a térkép alapján nem volt sejthető, hogy így lesz. A következőre szerintem nem volt rossz az útvonalam, de a pontnak minimálisan mellémentem. (hiba: 0:10)
A 19 teljesen jól jött, majd a 20-ra próba szerencse bevállaltam egyenesen és legnagyobb meglepetésemre simán átmentem a 3-as zöldön. Egész az útig mentem, mert nem akartam elhinni, hogy hol futok. Onnan már simán jött a pont, de nagy kerülő volt. (hiba: 0:40)
Innen a 25-ig sorra jöttek jól a pontok és nyertem is az átmeneteket, de a 26-nak megint mellémentem. Bevillant egy pont balra és ráfutottam, de eleve nem volt jó az irány és a bokrok szélét sem követtem. (hiba: 0:40)
A 27-es nem a jó völgyben volt, hanem mögötte a kicsiben, ami igencsak el is bizonytalanított. Megtorpantam, mikor nem láttam a pontot a várt helyen. A célig innen már szerencsére nem hibáztam, bár a 28-ra lehetett volna egyenesebben és határozottabban menni.
Összesen maradt benne 3:10 ami egy közepes teljesítmény, de ezen a terepen igen bosszantó. Plusz ugyebár a 3-as pont, amit jóváírtak nekem a bemondásom alapján. Saját részidőim alapján, plusz azt belekalkulálva, hogy nem a ponton fogtam a pontot 2:30-at mondtam be, ami utólag a GPS track alapján kiderült, hogy hülyeség volt. A korrekt adat kb. 2:05 lehet, de 2:00 és 2:10 között tulajdonképpen bármi lehet. Ez már csak azért is szívás, mert Nagy Pista a jóváírás nélkül 2:02-vel vert volna. (A részidőket ehhez képest nem tudom miért ennyivel és hogyan korrigálták.)
Mindenesetre ha az általam amúgy nem nagyon szeretett bort, amit nyertem átadom Nagy Pistának, akkor szerintem elégedett lesz. 🙂
A mai futásban már voltak pozitív jelek. Egész jól haladtam időnként és a hibák sem voltak nagyon durvák, de egyrészt a futósabb részek után elfáradtam, másrészt ilyenkor rögtön bele is hibáztam egyet. A pályán 12,61km-t futottam (10,8-on) és mindezt 165-ös átlagpulzussal 6:02-es tempóban. Alakul, csak ne fáradtam volna el ennyire.
Levezetésnek visszakocogtam a versenyközpontba kiolvastatni a dugókát, majd vissza a célba.