Hétfő: 8km, 38:05
Kedd: 15km, 71:33
Szerda: 20km, 400 szint, 98:19
Csütörtök: 18km, 120 szint, 75:20
Péntek: 9km, 42:13
Szombat: 12km, 60:34
Vasárnap: 24km, 600 szint, 124:03
Összesen 106km, 1120 szint, 8 óra 30 perc 7 másodperc
Ez a hét végre már kezd hasonlítani egy normális hétre. Volt 2 hosszabb futás, 2 gyorsító edzés, igaz a másik 3 edzés elég rövid lett.
A fő pozitívum mégsem ez, hanem a bokám. Úgy tűnik végre jó kezekbe kerültem és újra úgy érzem, hogy végre teljesen rendbejöhet a bokám.
Az viszont elgondolkoztató, hogy 1,5 év alatt jutottam el ide. Fecó telefonban említette, hogy Görbicz Anita már most hétvégén meccset játszott 2 héttel a bokaszalag szakadása után. Neki 2 szalagja teljesen, egy részlegesen szakadt, szóval aligha szenvedett kisebb sérülést, mint én.
Az egy dolog, hogy nekem 6 hét teljes pihenőt írtak elő anno, de én még azt se tudom hány szalagom, milyen mértékben szakadt. Elég durva ez a 2 hét kontra 1,5 év dolog is, ráadásul szerintem az ő bokája már most jobb állapotban van, mint az enyém.
Most már nem panaszkodom, remélem tényleg rátaláltam a sérülésből kivezető útra, de azért elég elkeserítő, hogy bármelyik tájfutó így járhat, mint én. Az egészségügyi háttér gyakorlatilag nulla a tájfutásban.