Edit addig erősködött, míg el nem mentem orvoshoz, hogy megnézze a bordámat. Ugyan én nem láttam sok értelmét, hisz a bordát nem gipszelik, nem csinálnak vele semmit és futni úgysem tudok vele, de azért jó volt megtudni, hogy mi a helyzet.
Megröntgeneztek meg minden, de nem találtak semmit, így megállapították, hogy nincs eltörve a bordám. Ez végülis megérte a 300 Ft-os vizitdíjat. Persze közben megtapasztaltam újfent a magyar egészségügy állapotát, ami pont olyan pokoli, mint életemben bármikor.
Ennek következtében újfent elhatároztam, hogy többet inkább nem lesz semmi bajom. 🙂
Futni nem mentem ki, mert túlságosan fáj a bordám ahhoz, hogy mégegyszer megpróbáljam. Remélem holnapra javul valamit a helyzet és akkor már pénteken futhatok.
Azért az vicces, hogy milyen szerencsétlen vagyok az idén. Már nem is számolom hányadik nyavalyám ez az idén. Úgy tűnik egy kissé szétesőben van a testem. 🙂