Eljött a nagy nap. Ma délelőtt átmentem a kórházba, ahol pár perc alatt megvizsgált az orvos és szerencsére csupa jó híre volt. Szalagok rendbejöttek, lábam jól mozog, csak oldal irányba van kicsit beszűkülve a bokám mozgása. Ez nem csoda, hiszen öt és fél hete nem mozgattam úgy. 🙂
Fáslizást javasolt a következő pár hétre, de azthiszem ezt most ki fogom hagyni.
Késő délután, már sötétben jött át Geri, hogy együtt fussunk valamennyit. Én 6km-t mondtam neki, de úgy gondoltam, hogy ha minden rendben, akkor akár még 8 is lehet belőle.
Elindultunk és én már pár lépés után tudtam, hogy ez nem lesz egy kellemes futás, mert több helyen is éreztem, hogy el vagyok szokva a normális mozgástól. Gyakorlatilag az egész jobb lábam el van gyengülve és be van szűkülve a mozgásom. Kezdetben az achillesem éreztem, majd a vádlimat. Nem volt olyan vészes, de azért nem egészséges mozgással futottam, amit Geri meg is jegyzett. Bánhidai lakótelepen át mentünk a csónakázó tóhoz és hol egy kicsit jobb volt, hol rosszabb. Annyira azért nem volt vészes a dolog, hogy visszaforduljak, de néha már gondoltam rá. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy nem fogok többet futni a minimum 6km-nél. A bokámmal úgy tűnik minden rendben van, de a bokarögzítő használata miatt egy csomó mozgást nem végeztem, ami most szépen érezteti hatását. Oldalra tényleg nem nagyon mozog a lábfejem, de ez nem is gond, ellenben az már inkább, hogy ha gördülni próbálok a jobb lábamon, akkor térd alatt az egész lábam sokkolom az "új mozgással". A vádlim olyannyira elszokott a terheléstől, hogy néha már szinte görcsbe rándult. Tudtam haladni, de azért volt, hogy megkértem Gerit, hogy álljunk meg egy percre.
Szegényt amúgy is kiakaszthatta a 6 perc körüli tempóm. Nekem 160 körül volt a pulzusom, mikor neki csak 130-nál. Ez fordítva szokott lenni, ha nem is ilyen arányban. Erre amúgy számítottam is, mert az elmúlt pár évben kezdtem néhányszor nulláról edzeni.
A csónakázó tónál aztán megálltam nyújtani, míg Geri futott 2 kört. Kicsit jobb lett utána, de közel sem volt az igazi.
Nem számítottam rá, hogy ilyen nehézkes lesz a visszatérés a futáshoz, de nem esek kétségbe. A bokám rendben van és csak a kihagyás és a bokarögzítő hatására vannak gondjaim. Szép fokozatosan vissza kell szoktatni magamat a terheléshez. A futás tökéletes lesz a lábam bemozgatásához.
Mától a kajálásra is próbálok odafigyelni, mert úgy (még) 5 kilót felszedtem a sérülés alatt.
Összesen 6km, 33:36.
Max. pulzus: 166
Átlag pulzus: 153
Szia Zoli,
Csak óvatosan. Majd remélem futunk együtt a télen és Geri is már egész komoly edzőtárs lett. Biztos lenyom engem majd jövőre, de azért még szívom magam keményen.
Á.P.
Amikor írtál a bokatornádról, már akkor akartam írni, hogy nyújtani se felejts el utána, mert kegyetlenül be tud állni tőle a vádlid!. Úgy látom ezzel már egy kicsit elkéstem…
Azért jó, hogy végre ismét futhatsz!
Csaba
Kedves Csaba!
A bokatornának része a nyújtás, így azt is végeztünk! Ne kontárkodj bele!
🙂
Jól van na! Csak jót akartam!
Meg aztán látod, mégis be van állva szegénynek! Lehet többet kellett volna nyújtani? 😉
Csaba
Az biztos. Nem vittem túlzásba a nyújtást.
Most emiatt kicsit szívok, de kibírom.
Erősítani is lehetett volna többet, de ezt még lehet most is.