Ma végre kezdetét vette a bokám erősítése.
Ez a Dyn-Air pedig nem más, mint egy lapos és kemény labda, más néven ülőpárna.
Lényege, hogy nehéz rajta megállni, mert össze-vissza billeg, de csak annyira, hogy még egyensúllyal megtartható legyen. Olyan 20-30 másodpercig minden gyakorlás nélkül meg tudok rajta állni, de azért nem könnyű. Főleg, hogy Edit guggolásokat is végeztet velem ezen a "diner"-en, sőt még csukott szemmel is próbálkoztam. Tulajdonképpen nem is az erősítő jellege a legfontosabb, hanem, hogy az izmok gyorsan reagáljanak a láb megbillenésére, így megtartsák a bokát, még mielőtt a szalagokra terhelnénk.Jó játék. Szeretni fogom, sőt elgondolkoztam azon is, hogy venni kellene egy sajátot. Úgy 6-7000 Ft, szóval nem egy nagy összeg.
Jellemző, hogy a kórháznak csak 1 db van, így a csoportos bokatornán nem tudják használni. Szinte ingert érzek, hogy megvegyem nekik, csak (sajnos) túl fukar vagyok hozzá. 🙂
A tornának egyébként csak a végén voltak a Dyn-Air-es gyakorlatok, előtte nyújtás, lábujjhegyre állás és egyéb egyensúly gyakorlatok voltak. Csukott szemmel nem is olyan könnyű lábujjhegyen leguggolni, majd újra felállni.
Azért mikor terhelem a lábaimat akkor érzem, hogy a jobb bokám nem olyan még, mint a bal. Kicsit kevésbé hajlik és nehezebb vele lábujjhegyre állni. Nem fáj igazán, de érzem, míg a bal bokámnál semmi fájdalomszerű érzés nincs.