Ma igen sokáig dolgoztam és ennek megfelelően későn értem haza.
Túlságosan nem zavart a dolog, hiszen nem kellett edzeni mennem, de azért elgondolkoztató volt, hogy mi lesz akkor, ha ilyenkor még futni is el kell majd menni.
Az egyébként kifejezetten tetszett, hogy ma lefoglalta valami a gondolataimat és bepillantást nyertem a munkamániások táborába. Nekem nem menne, de el tudom képzelni, hogy valakinek a munkája legyen az egyetlen életcélja. Én azthiszem inkább megtartom magamnak a sportot, a tájfutást.