Bár nagyon élveztem a tegnapi sétát nem voltam meggyőződve arról, hogy ez jót tesz a lábamnak, főleg, hogy Edit folyton ezen aggódott, így ma kezembe vettem a fényképezőt és elhatároztam, hogy egész verseny alatt a befutókat fogom fényképezni.
Gyallai Berci, aki ugyanúgy november 2.-án született, mint én.
Ezt meg is tettem és bár elég sok képet elrontottam és azokon amiket sikeresnek ítélek is látszik, hogy egy totál kezdő készítette őket, de azért én lelkesen kattintgattam. Egész gyorsan eltelt a nap és ma már nem is voltam annyira kiakadva, hogy nem versenyezhetek, bár azért eszembe jutott, hogy mire lettem volna képes. Korábban úgy gondoltam, hogy a középtáv 4. és a rövidtáv 5. hely után a normáltávon már elérhető lesz a dobogó, de elnézve az eredményeket így utólag már elbizonytalanodtam. Azt kell mondjam fejlődik a hazai férfi tájfutó mezőny.
Nem tudom mire lettem volna képes, ha nem megy ki a bokám, de magamhoz képest biztos jó eredményt értem volna el.
Most fotózgattam és remélem van akinek ezzel okozok némi örömet.